[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 346
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 346


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Temetőben
Ideje:: 01-01-2016 @ 02:24 pm

Temetőben

Vannak, akik kimondottan szeretnek temetőben sétálni. Talán a megnyugtató hangulata miatt. Ez nem is függ életkortól. Tavasszal, vagy az ősz elején nagyon szép szokott ott lenni. Öregek már más érzésekkel sétálnak a fák alatt. Nem is nagyon figyelik a sírkövekre vésett neveket, dátumokat. Talán ez már annak az ideje, amikor az ember megadja magát: eljöttem, itt vagyok.

Idős férfi jött haza külföldről, hogy eltöltsön egy hetet Budapesten. Közel volt a hetvenhetedikhez. Már a második nap reggelén elindult, hogy meglátogassa szeretteit a temetőben. Ezen a borult, de langyos decemberi napon dél körül fordult be a Kerepesi-temető kapuján. Odalépett a bejárattól rögtön jobbra lévő virágbolt ajtajához. Szemben, a kápolna előtt, valahol az úttest közepén, teljesen szabálytalanul parkolt egy D-rendszámú VW. Mintha ez a németeknél így lenne szokás. A motor járt, de a vezető már útban volt, ő is a virágoshoz. A kocsiból egy fiatal lány nézett utána. A boltba az idős férfi lépett be először, de a németnek megtartotta az ajtót. Az nem köszönte meg.

- Öt szál krizantémot kérek – mondta az öreg az elősiető eladónak. Mosolygós nő volt, hát meg merte reszkírozni a viccet: - Vagy vegyek még egy hatodikat is? Magamnak?

- Na, talán arra még nem lesz szükség – kacarászott a nő és kiválasztott öt szálat a kért virágok közül.

Fizetés után a fehér virágokkal kimenőben találkozott a tekintetük az autóssal. ”Vén hülye!” Ez volt az arcán. Szemöldöke felvonva, szóval, ahogyan ilyenkor szokás. A kifelé menő hallotta még, hogy a német is magyarul szól az eladóhoz.

- Németből megteheti, hogy kocsival jön, de nekem ez két nap és sok benzin.

Svédországból jött. A bolt ajtaja becsukódott, az öreg pedig sok éves szokás szerint átment a kápolna bejáratához, közben elhaladt az autó mögött, ahol már javában terjedt a Diesel szaga. Akkor a járdán már balra folytatta sétáját a sírok felé vezető főúton. Szokásaihoz tartozott, hogy itt, a jobb oldalon, meglátogassa az innen 3-4 percre lévő Ady sírját. Mielőtt elért odáig, a VW lassan elhaladt mellette. A lány a virágszálakat nézegette, a férfi pedig lehajolt, hogy a kormánytól kilásson az öregre. Találkozott a tekintetük. Akkor olyanra húzta a száját, mint aki únja már, hogy megint ez az öreg került az útjába.

- Dehát hülye: ő hajolt le, hogy lássoon – mondta félhangosan az ember, azután nézett csak körül. Nagyon sokat beszélt magában, de soha sem hanggal.

Egyeseknek kicsit elrontják az illúziót a sírkert felett lassan, alacsonyan elhúzó repülők, de az öreg ilyenkor mégis próbálta megtalálni a szép, áramvonalas testeket. Lehet, hogy ült már valamelyiken sok-sok repülőutazása során.

Ady síremlékén most is volt pár hervadt virág. Ez a mostani látogató tudta, hogy hamarosan jönnek a friss virágok, mert Adyt sokan szerették. Ekkor jutott eszébe, hogy Adynak nem hozott virágot. Miért felejti el minden évben? Néha kétszer is egy évben, amikor Svédországból hazajövet kijön ide a saját halottaihoz, meg a felesége halottaihoz, meg még sok halotthoz, akik közül már negyedik évtizede csak a Karinthy Frigyesnél tesz le egy szál virágot meg egy követ a többi mellé.

- Kit érdekel, hogy már evangélikusként… Jól van. Mindegy, na.

Ady után hamarosan a ravatalozó előtt elterülő füves részhez ért. A közös vázákba elhelyezett három virágot. Ide szüleinek és felesége nővérének poraihoz jött kicsit elgondolkozni. Leült egy padra. Ahogyan ilyenkor lenni szokott, emlékképek vonultak föl, a háború, az iskolás idők. Eltelhetett egy fél óra, mire rászánta magát a búcsúra. Felállt és kicsit meghajtotta a fejét. Nem sietett. Nem is nézett órájára. Sétálva továbbindult.

Évről évre több halotthoz megy oda. Szerencse, hogy Karinthy mögött rögtön ott nyugszik Faludy György, kicsit balra Illés Lajos, a zenész. Egészen a közelben, a sétány másik oldalán, egy nagy háromszögben meg a rengeteg színész sírjai szinte már összezsúfoltan. Micsoda nevek! Na, és itt pihennek felesége szülei és elődeik már egészen az 1800-as évek eleje óta. Három sír egymás mellett. Ott jutott eszébe, hogy a megmaradt virágokat ott felejtette a padon, ahol ült. Sietett vissza. Futni már régen nem tudott, de sietett. A távolban látta a német autót lassan kifelé haladni.

A virágok ott feküdtek a padon. Megnyugodott. Most sem volt ok sietségre. Sírok között lépkedett megint a színészek háromszöge felé. Eszébe jutott, mit mondott a virágárus nőnek. Megcsóválta a fejét. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy a VW sietve haladt a ravatalozó felé, ahol hallhatóan lefékezett, majd lassan visszafordult és megállt. A kipufogóból kis felhőcskék szálltak föl. Felesége szüleinek, elődeinek sirjáról készített néhány képet, azután kicsit hátrálva elhagyta a szomszéd halmokat és kilépett a sétányra. Vele szemben – azt hitte, el akarja gázolni -, ott közeledett a ”szellem-autós”. Fellépett a járdára, az autó megállt mellette. A vezető ablaka akkor ereszkedett lefelé.

- Na, mi van, öreg? Meggondolta magát? Mégsem akar maradni?

Az öreg, mintha szuggerálni akarná, két ujjával hirtelen az autós irányába bökött:

- Téged vártalak – kiáltotta ingerülten. Ebben a pillanatban a vezető hasa előre rándult, a motor rázkódott egyet és lefulladt. Az ember ájultan hanyatlott hátra. A lány a hátsó ülésről hajolt előre és apját rángatta. Erre az autós szeme kinyílt. Tekintete lassan rátalált a járda szélénél álló öregre. Rémület volt az arcán. Hirtelen gyújtást adott és indított. Az első kerék megpördült, alóla kis füst jelezte a sietséget.

Az öreg nézett az autó után. Maga sem hitte, ami történt. Csodálkozott, hogy ezt meg merte tenni. Hátratette kezeit. Lassan elindult a kijárat irányába. Kacarászva tett meg pár lépést. Lopva körülnézett és ezt mondta:

- Vagy így, vagy úgy, de azt hiszem, valamit nem csináltam jól.

2015.12.30.


Utoljára változtatva 01-11-2016 @ 07:21 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 01-01-2016 @ 06:32 pm)

Comment: Remek írás, nagyon megfogott a hangulata. Tetszik a szerkezete, a csattanó is nagyon ül, és nem billen i a "szerepéből" a történet egy pillanatra sem. Néhány apróbb elütés, kisebb hiba van benne, érdemes lenne átnézned. Mindig szívesen olvaslak. aLéb


Hozzászóló: PiaNista
(Ideje: 01-01-2016 @ 08:27 pm)

Comment: Kösznöm szépen a_leb az olvasást és örülök, ha tetszett. Átnézem, pedig azt hittem, már rendben van. Öleléssel: PiaNista


Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 01-06-2016 @ 08:34 am)

Comment: Nagyon vitt magával, örülök, hogy olvashattam!


Hozzászóló: PiaNista
(Ideje: 01-06-2016 @ 11:56 am)

Comment: Kedves AngyaliAndi, köszönöm az olvasást és örülök, ha tetszett. Üdvözlettel: PiaNista


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.33 Seconds