Elvárások
Én azt hittem mint tizenöt éves hogy megadott akkor mindent mit megadhat nekem az élet
néhány jelest is kaphatok és egy strici a büszkeségem tizenhét éves akivel együtt smacirozhatok
mint felnött most má belátom hogy az élet többet adhat a lózungok helyett és azt is hogy ezt elvárom
de szót emelni most nemlehet a környezetem egy autokratikus szellemet diktál mit kell tennem? mert lélegzeni alig merek
megütköznek ha valamit szólok és kezelik mint személyes ügyet megsértödnek mert mint mondják a legjobbakat kivánnak és mindezek: ”at te érdekedben történnek!”
elfojtnak és... ”nemmutatsz köszönetet!” hangoztatják és igy mindég megnyerik a fenálló ütközetet
elvárásaim nincsenek azóta a világ legerösebb fegyvere: a rossz lelkiismeret teremtöje tartja fogságába a lelkemet azóta
acsai |