Még mindíg kellesz nekem!
Hogy miért?
Hát én is ezt kérdezem!
Talán azért, mert jó, ha fogod kezem.
Jó, ha átölelsz,
Jó, amikor hozzám simulsz.
Amikor ajtómon belépsz,
Jó érzés látni, hogy kivirulsz.
Lelkem símogatja búgó hangod,
"Szia, Édesem!" Imádom, ha ezt mondod.
Viszont dühít gyávaságod!
Az, hogy érzéseid titokban tartod.
Félelmeiddel gúzsba kötöd magad,
S hiába szorít már, azt ki nem bontod.
El nem követett "bűnök" alól,
Magad fel nem oldod.
Mégis összetart minket egy csodás varázs,
Melegséget adó, el nem hamvadó parázs.
Érezlek, ha nem is fogod a kezem,
És magam előtt lát lelki szemem.
S tudom, érzem, te ugyan így vagy velem.
Még mindíg kellesz nekem. |