Már kora hajnaltól sütött-főzött, úgy várta unokáit. Minden évben nála töltötték a téli szünet nagy részét. Ilyenkor mindig kitett magáért, hiszen tudta, otthon a gyerekek szegényesen élnek, zömében vajas kenyér és főzelék feltét nélkül a menü, hisz sok éhes szájat kell betömni. Becsülte menyét, aki ennyi unokával ajándékozta meg, és azért vállalta ezt a szolgálatot, hogy a fiatalasszony kicsit pihenjen. Őszintén szólva igen fáradt volt, szívesebben pihent volna inkább.

A konyha szép tiszta és takaros volt, az asztal mellett egy nagy falvédő, még az édesanyja hímezte nagyon régen, rajta a felirat: "A jó asszony gondja a szép tiszta konyha". Ehhez is tartotta magát egész életében. Minden ragyogott. Egyszer egy vendég meg is jegyezte: - Itt még a földről is lehetne enni!

A gyerekek nemsokára megérkeztek. Egy gyors puszival üdvözölte, és beküldte őket a szobába, míg el nem készül. A kisebb lány segíteni szeretett volna, de nem engedte, csak rendetlenség lett volna belőle, jobban szeretett mindent maga csinálni. Nemsokára kész lett, de mikor bement a szobába, döbbenten látta, minden játék szanaszét, de a gyerekek nem játszottak, helyette a heverőn ugráltak. Nyelt egyet, hiszen nagyon vigyázott minden bútordarabjára. Szelíden kérte az unokáit, menjenek le onnan. Kérte egyszer, kérte kétszer: mindhiába. Harmadszorra már ordított:
- Mit képzeltek, neveletlen banda!
Nem akart így kikelni magából, de rosszul viselte, hogy mindent szétdobáltak. A rendetlenségben szörnyen rosszul érezte magát, így nekifogott, hogy összepakoljon.

Másnap is így folytatódott, harmadnap is. Egész délelőttje elment a főzéssel, a délutánja pedig a takarítással. Pedig hogy eltervezte, hogy majd mesél és jókat sétál a gyerekekkel, de minderre már nem futotta idejéből és energiájából. Pedig hajnalban kelt mindennap, többfélét főzött és sütött, hogy a gyerekek jókat ehessenek. Amit kiejtettek a szájukon, mindent megvett.

A hét vége felé már úgy érezte, halálosan fáradt. Igyekezett kedves lenni a kicsikkel, de egy idő után nem bírta tovább, és kifakadt. Örült, mikor menye megérkezett. A fiatalasszony hálás volt anyósának, amiért elvállalta a gyerekeket, hogy ő pihenhessen, és jól tartotta őket. Vidáman kérdezte az egyik kisfiút:
- Ugye, jó volt a Mamánál? Jókat ettél?
Mire a kisfiú: - Nem volt itt jó! Mama folyton veszekedett velünk. Haza akarok menni!