| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Fény panzió 19 Ideje:: 05-31-2016 @ 08:42 am |
|
|
|
|
Horváth tanár úr akkor jött rá, hogy már jó ideje nincs szinkronban a világgal, amikor bevállalta az erdélyi utazást. Nevelt lánya és Etelka anyáskodása kellett, hogy felkészítsék. Hagyta, hogy a bankkártyáját elvegyék, nehogy elveszítse, viszont a tárcáját kitömjék magyar és román papírpénzzel. A nagylány így törlesztett a családi vállalkozásba hozott vagyonából. Előkeresték az EU-s TAJ-kártyáját, de a régi jó útlevelét nem találták sehol. Elvitték a kormányhivatalba, sorszámot húzattak vele, aztán dolgukra mentek, hogy csak figyelje a kijelzőt, majd hívni fogják. Némi csetlés-botlás után valahogy bejutott a fotózós fülkébe, szembe egy komoly féfiúval.
– Hány napos útlevelet kér?
– Ezt hogyan gondolja? – kérdezte elkeseredve, hogy ennyire tájékozatlan. – Úgy érti, hogy hány napig akarok kinn maradni?
A hivatalnok türelmesen elmagyarázta, arról van szó, hogy hány nap múlva akarja átvenni az okmányt.
– Hát holnap…
– Akkor sürgősséggel negyvenezer forint. Reggel 8-ra jöhet érte. Most tegye a mutatóujját maga előtt a piros kijelzőre. Először a balost.
Amikor a jobbkeze következett, megmakacsolta magát az apparát.
– Masszírozza meg a fülcimpáját, hogy zsírosabb legyen a tenyere!
Most már igazán gyámoltalannak érezte magát, de kezdte szórakoztatni a procedúra. A fotózás következett, ám sehogy se akart sikerülni, akárhogy forgatta a fejét.
– Vegye le a szemüvegét! – Ki tudja miért, így lett végre szabályos az igazolványkép.
Igyekezett „jó ügyfél” lenni és kezdett beilleszkedni a helyi milliőbe. Külön magyarázat nélkül megértette, hogy az eredeti sorszámmal fogják újabb ablakhoz hívni. Ott már felszabadultan diskurált az ügyintéző hölggyel. Fizetett és átvette az útlevélre jogosító igazolást. Elégedetten nézegette rajta az egészen elfogadható fényképet, és eligazítást kért, elég nyűgösen, hogy másnap majd több szerencsével tudja keresni a megfelelő ablakot. És megköszönte, hogy ilyen kedvesen bánnak egy értetlenkedő öregemberrel.
Gabronc jött érte a kis egyterűjével. A Fény panzióban mindenki őt bátorította, de nem sok eredménnyel. Rosszul aludt, mert nem tudták megnyugtatni, hogy rendesen fel van készítve az egyhetes túrára.
Korán reggel egy elegáns Mercedes túrakocsival jöttek érte az ujdonsült barátai. Úgy indultak el, hogy majd útközben kiváltják az öreg útlevelét, nem volt más választás.
A hátsó ülésen egy nyugdíjas doktornő lett a szomszédja, a házaspár régi barátja. Az ismerkedő órácskát a személyzeti asztalnál sebtében felhasználva, mind a négyüknek megmérte a vérnyomását. Egyedül Horváth tanár úrnak volt rendben, mégis neki írt recepteket, nyilván a többiek már rendesen el voltak látva. Még szerencse, hogy az öreg tárcájának rejtekzsebében a TAJ-száma is megvolt, és még mi minden… A maga mögött hagyott régi életének a kódjai.
Az ismerkedés elmélyítésének kézenfekvő módja volt, hogy vázolták az úti programot. Torockó, Csíkszereda, Tusnádfürdő körzetére 3 napot szántak, benne természetesen a Csíksomlyói Búcsúval. Utána Kézdivásárhely, Bálványosfürdő, aztán jöhet a Gyilkos-tó, a Békás-szoros, majd Brassó. És a Segesvár irányában hazafelé. Ez egyelőre egy nagy összevisszaság volt a tanár úr számára, és elég ismerete se volt, hogy bekapcsolódjon a tervezgetésbe, mert eddig csak buszkiránduláson járt valamikor Erdélyben. Most amúgy is az nyugtalanította, hogy az útlevél helyett még mindig csak egy papír volt a kezében. Amíg a többiek a recepteket kiváltani mentek, őt csendben letették az okmányirodánál.
Most se talált rá egyből a megfelelő ablakra. A sorszámát forgatva, egyre nyugtalanabbul látta, hogy a kijelző számai egy másik sorozatba illenek. Végül elcsípte az egyik elsuhanó ügyintézőt, aki aztán megsajnálta és átvitte egy oldalterembe, ahol tényleg az útleveleket osztották. De már jöttek is érte a barátai, hogy vajon hová lett. Röstelkedését látva megnyugtatták, hogy legközelebb már biztos könnyebben boldogul, ha útlevélre lesz szüksége.
De a triviális viszontagságok vázolása után most már illő megadni a szót Horváth tanár úrnak, hogy beszámoljon az erdélyi útról.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-31-2016 @ 08:42 am
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 05-31-2016 @ 12:14 pm)
Comment: Továbbra is érdeklődéssel olvaslak!
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 06-03-2016 @ 11:32 am)
Comment: Köszönöm, kedves A_Leb! Üdv. Tibor |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 06-10-2016 @ 08:35 am)
Comment: Nagyon tetszett ez is! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: pirospipacs (Ideje: 06-14-2016 @ 10:08 am)
Comment: Érdekes, s úgy érzem igaz történet, remekül megírva. Köszönöm az élményt. :) pipacs |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 07-19-2016 @ 06:19 am)
Comment: Köszönöm, kedves Andi! Üdv. Tibor |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 07-19-2016 @ 06:22 am)
Comment: Kedves Pirospipacs, örülök, hogy ráéreztél: igaz történet. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
