| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Harmadolás (Fény panzió 23) Ideje:: 08-03-2016 @ 02:50 pm |
|
|
|
|
Harmadolás (Fény panzió 23)
Sajnos, a kedves fiatalemberről, aki a tanár urat kerekes székben vizsgálatról vizsgálatra tologatta, kiderült, hogy nagyon is egyoldalú az érdeklődése.
– Aztán ott Erdélyben medvével találkozott-e? Mondja meg őszintén, Géza bácsi! Itthon az a hír, hogy már a falvakba is bemerészkednek.
– Minket az szállásadónk figyelmeztetett rájuk az erdőszélen, de nem vettük komolyan. Végül azzal búcsúztunk, hogy legalább egyet szerettünk volna látni a kedves mackók közül.
– Azért nem tréfadolog! A hírek szerint embereket ugyan még nem támadtak meg, de nagy kárt okoznak a háztájiban. Főleg a sertéseket pusztítják. Csak égő fáklyákkal lehet elűzni őket, kilőni nem szabad, mert védett állatok.
A tanár úr már látta, hogy a fiatalembert az erődtemplomok nem nagyon érdeklik, inkább csak a medevékről akar többet hallani. Ami kínos lehetett volna, hiszen máris tájékozottabb volt nála a hazai hírek alapján. De szerencsére betoppantak a látogatására érkező alapítványiak.
Volt mit elújságolni egymásnak! Belemerültek volna a kedves beszélgetésbe, de látszott, hogy Géza bácsit valami nyugtalanítja. Az egyik újdonsült barátját, a kamionos Nemo kapitányt hiába kereste a tekintetével. Viszont a látogatók közt feltűnt neki egy joviális úriember, akit még nem ismert.
– Én vagyok, Gáza bátyám, az űrcsavargó, akit Gabronc emelt ki a csónakjába a Balaton mélyéből. Csak nem akartam „Optimum solution” feliratú overálban ide beállítani.
– Nekem is volt egy kedves tanítványom, az Elmira doktornő, akit egy párhuzamos univerzumból küldtek hozzánk. De a Pelso-sziget összeomlása után, sajnos, eltűnt. Férjét, a vitorlázós bajnokot is hiába keresem a Kék Szalag mezőnyében. Nem tud róluk valamit?
Az alapítványiak igyekeztek másfelé irányítani a beszélgetést. Beavatták volna a paintbull üzletág szervezésébe. Hogy a figyelmét eltereljék, szerették volna megnyerni reklámanyagok szerkesztésére. Tették ezt a Nemo kapitány iránti tapintatból, pedig őt egyáltalán nem zavarta az öreg élénk érdeklődése.
– Mi, űrutazók, nem tartozunk feltétlenül azonos brigádba – magyarázott neki.
– Kár. Az én kis Elmira kolleginám emléke örökre nyomot hagyott bennem. És újabban mindenféle űrkalandokról álmodom.
– Könnyítsen a lelkén, mesélje el őket! De még jobb, ha leírja és elküldi interneten a tiszaláposi titkárnőnek. Már alig várja, hogy ő is nyomtathasson a tanár úrnak, mint azt Csajághy Ágnes tette.
Sokáig ellenállt a kísértésnek, mert szent meggyőződése volt, hogy több Csajághy Ágnes nem jöhet az életében. De aztán már a kórházban szövegezni kezdte a novellát, mert a barátai utána hozták a könnyű kis mobil laptopját, ami persze írásra csábította. Úgy érezte, hogy nincs szépírói vénája, ezért az ismeretterjesztő műfaj kereteibe kapaszkodva szőtte a mese fonalát. Már címet is adott a művének, aztán csak írta, ahogy jöttek a gondolatai:
Harmadolás
Az univerzum egyik megacentrumában felfigyeltek valami végtelenül távolban kibontakozó különös jelenségre. Egyre fokozódó érdeklődéssel követték nyomon a saját lakosai által Földnek nevezett bolygó sorsának alakulását. Indítvány is született:
– Javasoljuk, hogy sürgősen csoportosítsunk át ide megfigyelési kapacitást, mert a világegyetemben sehol nem tapasztalható jelenség tanúi lehetünk. Egy fejlett intelligencia a szemünk láttára számolja fel önmagát és a lakóhelyét.
Így hát vita kerekedett. Nem túl heves, csak amennyit az ügy jelentősége megérdemelt:
– Fölösleges a kapkodás! Kozmikus léptékkel mérve is akkora köztünk a távolság, hogy még a nukleáris felelőtlenségük sem jelent veszélyt a számunkra.
Hasonló véleményekből akadt még elég, de aztán más is elhangzott:
– Az előttem szólók megfeledkeznek arról a rokonszenvről, amit a primitívsége mellett is esztétikus földi létforma sokunkból kiváltott.
Végül a cinizmustól sem mentes realitás kerekedett felül:
– A rokonszenv ugyan már a múlté, de nem hagyhatjuk semmibe veszni a különleges génállományukat. Ha már saját maguk nem becsülik meg ezt a pótolhatatlan kincset, legalább mi hasznosítsuk – kísérleti célokra!
A közakarat némi ingadozás után abban állapodott meg, hogy igenis, fel kell újítani és ajánlatos lesz folytatni a megfigyelők küldését, amíg csak lehet. Jelentkező bőven akadt, mert akik már megtették a kalandos kozmikus utat, azok az emberi létformává tárgyiasulás borzongató és mégis csodálatos élményéről számoltak be. Bár nem egyet megtréfált közülük a Föld nevű bolygó körüli időfolyamatok kuszasága. Amilyen kellemes élményekről áradozott a Napkirály udvarába tévedt űrutazó, annyira meggyötörten tért vissza, aki valami elképesztő félreértés folytán egy Neander-völgyi képében materializálódott.
Egy kis hiba most is becsúszott, mert a soros űrpionír a megcélzottnál két földi évezreddel korábban érkezett meg, és egy átlagos római szenátor, bizonyos Cingonius Varro alakjában nyert emberi külsőt. Mire felocsúdott a metamorfózisból, már utol is érte az üzenet, hogy ha egyszer így sikerült, hát csak maradjon, és néhány jellegzetes római polgár képében gyűjtsön érzéki tapasztalatokat. Vagyis élje meg az un. Homo sapiens végzetének korai előzményeit.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-04-2016 @ 04:07 am
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 08-06-2016 @ 01:30 pm)
Comment: Nagyon érdekes,és nagyon várom, hol szövöd össze majd ezeket a szálakat :-). Egy apró hiba: nem paintbull (bár igen érdekes, messzire vezető következtetésekre okot adó szóösszetétel :-) ), hanem paintball. Bizonyára elütés. Örömmel olvaslak.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 08-08-2016 @ 07:00 pm)
Comment: Kedves A_Leb! Köszönöm a figyelmeztetést, valóban nem kutya, hanem labda szerepel ebben a festékharcban. Örülök, hogy figyelemmel kíséred az öreg Horváth tanár úr mesemondását. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 08-11-2016 @ 07:36 am)
Comment: Olvaslak :)))))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 08-13-2016 @ 06:58 pm)
Comment: Kedves Andi!
Köszönöm, hogy olvasod a végeláthatatlan mesét. Üdv. Tiobor |
|
|
|
|
|
