| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Stafétabot Petroniusnak (Fény panzió 29) Ideje:: 08-24-2016 @ 11:53 am |
|
|
|
|
Stafétabot Petroniusnak (Fény panzió 29)
Horváth tanár úr befejezésképpen az internetről lehívta és kinyomtatta Tacitustól a Pedanius-ház tragédiáját tartalmazó részt. Gondosan aláhúzta azokat a sorokat, amiket a nagyobb történeti hűség kedvéért beépít az elbeszélésébe, különösképpen a szenátusban elhangzottakat:
…Közben a curiában a testülethez méltóbb egyéb ügyeket félretéve tárgyalták a szörnyű esetet. Az emberöltővel korábban született törvény szerint az áldozattal egy fedél alatt lakó egész rabszolgahadat halálbüntetés fenyegette, de a szerencsétlenek elképesztően nagy száma miatt néhány szenátor megingott.
– Lehetséges, hogy a rabszolga egyedül készült gazdája meggyilkolására, szándékát ügyesen titkolta, és a merényletét társai tudta nélkül hajtotta végre. – Ilyen és hasonló lagymatag védőbeszédeket tartottak. Az űrjövevény nem értette, hogy miért formálja egyre furcsábban a mondatokat, aki a szenátusban szónokol, de nem is igazán érdekelte.
Más szenátorok találgatásba bocsátkoztak:
– Bizonyára csak személyes sérelmét bosszulta meg a gyilkos, amiért gazdája az ő apjától örökölt pénz terhére kötött szerződést, vagy amiért örökül kapott rabszolgáját vették el tőle.
A szerencsétlen szolgahad védelmére efféle bizonytalan érveket hoztak fel, de az ellenvélemények sokkal hatásosabbak voltak. Ki más, mint Cingonius tartotta most élete nagy szónoklatát:
– Elhiszitek-e, összeírt atyák, hogy a bosszúvággyal eltelt merénylő egyetlen fenyegető szót sem ejtett, hogy vigyázatlanul semmit el nem árult? És hogyan juthatott át az őrökön, hogyan követhette el a gyilkosságot anélkül, hogy valaki is észrevette volna?
De a legnyomósabb érve így szólt:
– A szolgahadunk különböző nációkból áll, más-más a vallásuk, az isteneik pedig vagy idegenek, vagy semmilyenek: ezt a gyülevész népet csakis megfélemlítéssel tarthatjuk kordában. Még ha néhány ártatlan belepusztul is.
Innen-onnan még lehetett ellenvéleményeket hallani: azokét, akik szánakoztak a kivégzendők nagy száma, életkora, az asszonyok meg a nagy többség kétségtelen ártatlansága miatt. Mindazonáltal a kivégzésre szavazók pártja győzött.
Ám az ítéletet végrehajtani mégsem volt könnyű. A sok ártatlan védelmére összeverődő tömeg csaknem zendülést robbantott ki, kődarabokkal meg égő fáklyákkal fenyegetőzve körülzárták a szenátus épületét.
Az ifjú cézár, úgy tűnt, jogosan élcelődött a szenátus meggondolatlanságán és tehetetlenségén. Maga vette kézbe a dolgot: kemény hangú rendelettel ijesztett a népre, és katonai egységekkel erősítette meg az útvonal egész hosszát, amerre a négyszáz elítéltet a vesztőhelyre vezették.
De volt néhány pillanat, amikor majdnem másképp határozott. A kíséretében lebzselő G. Petronius Arbiter, akinek szava olykor meghallgatásra talált, barátilag megjegyezte, hogy tovább növelné a népszerűségét, ha uralkodói kegyelmet gyakorolna a szerencsétlenek érdekében. Már majdnem hajlott a jó szóra, amikor megjelent a szemében az a gonosz fény, amit eddig nem ismertek, de ezután majd egyre gyakrabban láthatnak. Egy kegyetlen kézmozdulattal jelezte, akár az amfiteátrumban a halálba küldött gladiátoroknak, hogy a kivégzések mellett döntött.
– Látod, kedves Gaiusom, nem gondoltam volna, hogy éppen te ekkora hibát tudsz elkövetni – elmélkedett később rezignáltan a tekintélyes öreg, Lucius Anneus Seneca. – Rá kellett volna vezetned a császárt, hogy ő magától adjon kegyelmet, vagyis egyedül hozza meg a döntést. Vérig sértetted azzal, hogy te gondolkodtál helyette. Nagyot nézel, ha azt mondom, hogy ez még az életedbe kerülhet? Ti még nem ismerhetitek annyira az igazi énjét, mint én, aki a nevelője voltam. Kiszámíthatatlan indulatok rejtőznek a lelke mélyén elfojtva, és ha egyszer kiszabadulnak, sokan elhullunk körülötte. Érzem, hogy magam is sorra kerülhetek.
A Petronius testét-lelkét harmadoló űrjövevény ugyancsak eltűnődött a hallottakon… Úgy döntött, hogy eleget látott az önpusztító földi cirkuszból, és fohászkodott egyet, hogy mihamarabb hazatérhessen, bemutatni a Pedanius-házról készült tanulmányát. Vajon tud-e majd rokonszenvet ébreszteni az emberi faj iránt? Talán segítségére lesz, ha mellékelni fogja Petronius élethűbb írásait.
Az űrvendég földi létének nyomorúságai közé tartozott, hogy nem volt lehetősége útját állni barátja végzetének. A legnemesebb rómaiakhoz hasonlóan, ő is csak az önként vállalt halállal menekülhetett a cézár szeszélyes haragjától. A feljegyzések szerint az elegancia valódi mestereként, derűsen távozott az árnyékvilágból.
A rabszolgákra váró szörnyűségnek most már semmi sem állt az útjában.
Az ifjú császár egy erkélyről nézte a halálba vonulók seregét. Hunyorgott, mert a szemébe sütött a nap, és mérgében a kíséretét nyugtalanította szeszélyes ötleteivel:
– Mit is mondtatok, mikorra ígértetek nekem egy valamire való diadalmenetet?
…Horváth tanár úr fellélegzett, hogy végre befejezte a szomorú történetet, amibe valamikor könnyelműen belefogott. Jól vagy rosszul, de mindenképpen tisztességes szándékkal akart visszaadni egy csipetet az ókor legnagyobb birodalmának beláthatatlan históriájából. Igazán élethű bemutatásért Gaius Arbiter Petronius felé szeretné irányítani az olvasót. Az ő élete is egy külön regény (Quo vadis? stb.), de a legértékesebb, amit saját maga írt: töredékesen fennmaradt versek, népszerű idézetek és a Róma mélyrétegébe leszálló Satyrikon. Aki szerencsés, Fellini emlékezetes filmjében is találkozhat velük.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-24-2016 @ 12:00 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 08-29-2016 @ 03:53 pm)
Comment: Remek írás, de valahogy nem érzem még sem a belső, sem a külső történetet befejezettnek... talán emiatt van bennem olyan érzés, hogy most szóltál ki először a történetből személyesen, mégpedig ebben a kis záró bekezdésben. Jó volt elolvasni, de nem volt annyira rendezett, megfegyelmezett írás, mint eddig megszoktam.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 08-31-2016 @ 07:32 pm)
Comment: Kedves A_Leb, köszönöm a találó észrevételedet. Horváth tanár úr is érzi, hogy itt az ideje Pedaniusék helyett az új barátai felé fordulni. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 09-08-2016 @ 06:31 am)
Comment: Nagyon nehéz, de nagyon olvasmányos történet. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 09-08-2016 @ 03:28 pm)
Comment: Kedves Andi!
Köszönöm az érdeklődésedet. Üdvözlettel: Tibor |
|
|
|
|
|
