Fekete betűk, hófehér lapok,

zúg a gép, lelket nyomtatok.

Semmi szín és semmi színlelés,

fehéren, feketén nincs révedés,

nem kell szivárvány, az ősz avarja,

lelkem sötét, mint az ördög varja.

Lomha szárnyak a lebbenő lapok,

lelkem röppen, fellegbe bújhatok,

benn villám tép, fagyos eső áztat,

megfolyik a betű, víz oldja a mázat,

szürke festékcsík lesz a sok betű,

lelkem földre száll, szárad, mint a fű,

szárad mint a fű, mezőn fekvő széna,

maszatolt lelkem tücsökszó borítja,

millió hangyaláb cirógatva jár,

párában illat, lebeg a határ,

és fénysugár húz elő napot,

arannyal von be minden mondatot.

Felragyog a lélek, megcsillan a fű,

látod a fekete így lesz gyönyörű,

csak nap kell,  mosolygó remény,

csak  pillantásod, melyből száll a fény,

száll a fény, és lelkemen törik,

mint a prizmán, és színbe öltözik,

nincs szürke, nincs már fekete

bennem te ragyogsz, csak te- te.

Színes betűk, hófehér lapok,

suttog a gép, szerelmet nyomtatok,

semmi fekete, és semmi sötét,

hajnal bontja le az éj függönyét.