Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Apám halála Ideje:: 03-19-2017 @ 08:12 am |
|
|
|
|
Tört üvegtested
a van és nincs határán
vergődött a fájdalomban.
A libegő vakító fehér
emlékek hajói rám zúdultak,
egyszerre mind,
amikor meghaltál.
S megbéklyózott az iszony,
a van-nincs rettenete,
de működtek zsigereimben
a gépies gesztusok tovább.
...s jaj az a tompa dübörgés,
rengő koporsó,
azután, mint gyermekkoromban,
virág hullása,
én még fel sem nőttem,
csupán egy-két illetlen cselekedetemben.
És kézen fogott a sors,
hogy idáig hozzon,
és az emlékek festményeit
sorra megfakítsa bennem. 1976
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-20-2019 @ 04:39 pm
Hozzászóló: lena1 (Ideje: 03-19-2017 @ 05:53 pm) Comment: Szomorúságában is gyönyörű vers! |
|
|
|
|
Hozzászóló: a_leb (Ideje: 03-19-2017 @ 07:34 pm) Comment: Képeiben csakúgy, mint érzéseiben, nehéz, nagy súlyokat hordozó vers. A forma lassú bontása szépen erősít bennem, a "ja" megváltoztathatatlansága mélyen szól, a vers konklúziójában pedig a felejtés fájdalmai szólnak, ahogy olvasom. Igényes, szép vers, személyességében mélyen megérintett.
aLéb |
|
|
|
|
Hozzászóló: santiago (Ideje: 03-20-2017 @ 06:07 am) Comment: Kedves lena1 és a_leb! Köszönöm a hozzászólásaitokat! santiago |
|
|
|
|
Hozzászóló: remete (Ideje: 03-20-2017 @ 01:16 pm) Comment:
Átéltem, így igen erősen, át is éreztem versedet!
Egyre élesebbé festi a képet előttem, és egyre szebbé, ahogy haladok a korral, az álló idő alatt!
üdv. remete |
|
|
|
|
|