Éjszaka Szélanya kavarta álmom,
idő hamva hull pilleszárnyon,
a mutató ráng az óra lapján,
legenda éled Szent Iván napján.
Tündérek ideje, koboldok tánca,
mosolyra szélesül a táltosok ránca,
kutatják, lesik a rejtett csodát,
meglátják azt is, mi van odaát.
Ez az éj minden varázsok éje,
nem tudhatod már, hidd vagy félj-e.
Földatya hét csínja riadva reszket,
az életfán lemásznak a lelkek.
Aranykapun túl a titkos világ,
érte égjen a tűzünnepi láng,
hogy enyésszen belőlünk minden rontás,
eldugott kincs után a bolond ás.
Cicelle járja a hold porában,
rá Dávid vonója rí vidáman,
s éjjel egybekél a három világ,
Holdanyát elrejti Markoláb.
|