eljön az elmúlás pillanata.

A rozsda színű falevelek

félig síró és nevető arccal,

búcsút intenek a fák

ezüstszürke ágainak.

Majd lassú libegő táncban

peregnek le a puha avarra.

Csak az őszirózsák virágszirmai

lengedeznek tétován tovább.

Maradjanak vagy menjenek…

s engednek a makrancos heves szélnek.

Még utóljára beszippantjuk illatát az ősznek.

Ime, figyelj s láss csodát szemeiddel!

Amott a hegyoldal lankáin

a szőlőtőkék fürtjein ringatóznak

a csillogó mézédes aszúszemek.

Pajkosan összecsengenek,

tükörfényük ezernyi apró csillag.

Fehér és kék színekben szikráznak

mint igazi, ritka drágakövek,

az őszi meleg napsütésben.

Mézédes aromájuk íze

bejárja az eget és földet.