| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Búcsú Székelyudvarhelytől Ideje:: 09-29-2017 @ 03:17 pm |
|
|
|
|
Búcsú Székelyudvarhelytől
Jómagam is az internetre hagyatkozom, amikor felidézem és pontosítani akarom az erdélyi emlékeimet. Így tudatosult, hogy amikor Ilkei Árpád tiszteletes urat vártuk a parókián Vargyason, ő a híveivel épp a szejkefürdői unitárius találkozón vett részt, ami mindig augusztus második szombatjára esik. Stimmel, hiszen mi másnap a vasárnapi istentiszteletre jöttünk vissza, és a vasárnapi kirándulók közé vegyülve jártuk végig a szurdokot.
Egészségi problémáim miatt váratlanul ért az erdélyi körút, de már annyira elő volt készítve, hogy nem mondhattam le. Kapkodva készültem, még fényképezőgépet se vittem. Johanna doktornő felvételeit pedig csak majd albumba foglalva látom viszont, talán fél év múlva. Nem is törekszem következetes úti beszámolóra, csak a felejthetetlen élményeimet idézem fel.
Az Ugron-kápolnától hazafelé már nem is kerestünk ösvényt, a ritkás fák és bokrok között lejtmenetben könnyedén elértük az országutat, és turistabottal az aszfalton kopogva egykettőre beértünk a városba. Örvendve láttuk, hogy az utcák magyar személyiségekről vannak elnevezve. A nevek alatt zárójelben, hogy ki mettől meddig élt. Történelmi lecke egy ilyen séta.
Lendületesen lépkedve csak futólag figyeltünk fel az egyik sarkon Varga Katalin nevére. Ahelyett, hogy visszafordultam volna elolvasni az életéveit, csodálkozásomnak adtam hangot, hogy a Gőgös Gúnár Gedeon szerzőjét milyen becsben tartják itten. Ez egy komolytalan, sőt léha megjegyzés volt a részemről, amilyenekért a Doktornőtől fejmosást szoktam kapni, mert nem szereti ezt a hangütést. Már nem tudom rekonstruálni, hogy milyen évszámok lehettek kiírva, de hát nyilvánvaló a melléfogás. Mélázásomat mutatja, hogy még a saját eleven múltamból sem ötlött fel ez a név. Pedig egy Varga Katalin nevű gimnáziumban voltam tanítási gyakorlaton ötödéves koromban. Közben már tudom az internetről, hogy most Erdélyben fut egy színdarab Varga Katalin balladája címmel. De bizonyára egy elszegényedett erdélyi nemesasszony a névadó, aki a 19. században a kizsákmányolt román bányászok mozgalmának élére állt. (Mellesleg elnézést kérek azoktól, akik napjainkban szereznek megbecsülést ennek az elszigeteltnek nem mondható névnek.)
Van egy-két téma, amit mindig bölcsen kerülnöm kellett volna, pl. ami az irodalmi ízlésünket érinti. Johanna doktornő számára Goldingtól A legyek ura elviselhetetlen, én pedig az Öreg néne őzikéjét szóltam le. Pedig hát azt Fazekas Anna írta, nem is tudom hogyan került ide. Tehát meglehetősen csapongtunk. De most is a Doktornő aratott babért: szépen mesélő hangsúllyal fejből szavalni kezdte az őzike meséjét, mert az unokáinak ezzel szokott örömet szerezni. Megszégyenülten elcsendesedtem, és én is áhítattal hallgattam.
A szállásunkon kellemes vacsora várt bennünket, aztán egy búcsúsétára indultunk a városban. De este volt, már csak egy sörözőt találtunk nyitva, ahova minek mentünk volna be… A kedves cukrászdánk is bezárt, de az ablakon keresztül még kaphattunk fagylaltot. Pont előtte, szembe fordítva nyújtózik el egy köztéri pad, oda ültünk le a vidáman csevegő fiatalok közé, mintha kerthelyiségben lennénk. De mi nem sokáig időzhettünk, csomagolni kellett, hogy másnap időben tovább indulhassunk.
Korán keltünk. Egy fiatal teremtés már ismerősként szolgálta fel a reggelit. Pár évig a Balaton mellett szerzett szakmai gyakorlatot. Ottani fiatalemberben találta meg élete párját, aki utána jött, mert úgy döntöttek, hogy Székelyudvarhelyen telepednek meg. De csak ideiglenesen, mert már készülnek Németországba.
Eltelve a finom falatokkal, már az eperdzsemes vajas zsemlyét nézegettem a Doktornő előtt. Élcnek szántam a kérdést:
– Vajamézes kenyeret nem kaphatnék?
Már hozták is a kis adag becsomagolt mézet.
– Nem gondoltam volna, hogy kedveled a vajasmézes kenyeret.
Felemeltem az ujjam:
– Pardon! Vajamézes a helyes neve. – Nagyképűen elmeséltem, hogy jeles írónk többször is visszaküldte a korrektúrát, amikor vajasmézesnek nyomtatták volna.
Erre már nem is figyelt, inkább derűsen újságolta:
– Sikerült 60 lejre lealkudnom a taxit. Igyekezzünk, mert tízkor már vár a sofőr!
Mit mondjak, nehéz volt elszakadni ettől a kedves várostól, ahol szeretet fogadott bennünket, és biztonságban érezhettük magunkat.
Most itthon szomorúan látom az újságban, hogy egy szerencsétlenül épített hulladéktárolóból mi lett: „elviselhetetlen bűz, ihatatlanná vált kútvíz; fél Erdély szemetét hordják Székelyudvarhely mellé”. Még a medvetámadásokról szóló hírek is elviselhetőbbek.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-01-2017 @ 08:28 am
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 09-29-2017 @ 07:01 pm)
Comment: Nagyon szívesen olvastalak, Tibor. Most is.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 10-01-2017 @ 09:20 am)
Comment: Köszönöm, kedves A_Leb! Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
