[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: quietcool
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9080

Most jelen:
Látogató: 30
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 31

Jelen:


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Ararát
· 2: Fényfa
· 3: Hegedűs Csaba honlapja
· 4: Sidaversei
· 5: Alkotó.lap.hu
· 6: vers zene.lap.hu
· 7: Gligorics Teru Versei
· 8: Olvasás lap.hu
· 9: Dezső Ilona Anna honlapja
· 10: magyarirodalom.lap.hu
· 11: Máté László honlapja
· 12: haiku.lap.hu
· 13: Végh Sándor személyes honlapja
· 14: Barátok Verslista honlaja
· 15: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 16: Haász Irén weblapja
· 17: Janusvers
· 18: A Hegy - NeMo blogja
· 19: kortársirodalom.lap.hu
· 20: Kaláka

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Győzött az igazság!
Ideje:: 11-05-2017 @ 02:20 pm

Régen történt, ha nem lett volna igaz, nem is mesélném el...

Szabadszombatom volt akkor... és mint mindig ilyenkor a kert volt az első, amit megcéloztam... Ott volt a sok teendő. Akkor még nem egyedül tettem meg ezt a hosszú utat, volt egy társam. Nem is akármilyen. A körülményeimhez képest örülhettem, hogy mellém vetődött, egymást boldogítottuk... Akkoriban igen sok változáson mentem keresztül... Egy szakítás után - ha rövid ideig is - egyedül maradtam. Egy új kapcsolat jelentette számomra a kiutat... Ebbe kapaszkodtam. Elég sokáig kitartott, vagy tizennyolc évig... Hogy mi minden fért ebbe bele, azzal nem is fárasztanék senkit, de nem volt könnyű, se a régi elfelejtése, se az új megszokása...

Ezen a napon is megterveztük előtte a kinti teendőket, de valami közbeszólt... útban kifelé figyelmeztettek, hogy nem várt helyzet előtt állunk,... a szomszéd kerít... Mi az hogy kerít, és én nem is tudok róla? Nem hát, adtam meg magamnak a választ, hogyan is tudhattam volna róla, ha egyszer nem tájékoztattak előtte erről... Anya és fia, jól kifundálták. Sebaj, majd a helyszínen megtapasztalom, tisztázzuk ezt, amire nem kerülhetett sor, mert a dolgok előrehaladottnak látszottak. Látszólag... Sok munkás ember tette a dolgát. Nem rájuk haragudtam, hiszen ők mit is tehettek arról, hogy nekem más a dologról a véleményem. Félretájékoztatták őket. A munkájuk bánta. Jól sejtettem... a társamnak, aki kemény kötésű fickó volt sem tetszett a dolog... Terjeszkedtek... Mint mindahány szomszédom körbevett - mert az én kis kertem számukra nem túl sokat jelentett, nekem annál többet - el-elcsippentve közben-közben egy keveset. Hát ezt nem nézhettem tovább tétlenül.
Lent az volt a baj, hogy van szintkülönbség. No persze, hiszen alulról ásóztuk minden évben fel a földet, ez által keletkezett, hogy én fél méterrel magasabban érezhettem magam... Ez nem jutott el a cseppnyi tudatáig?.. és még a szőlő oszlop is - szerinte - kijjebb volt a kelleténél?... Hajlottam az igazára, de mint testvérek között szokás, a végén hallgatólagosan megegyeztünk.

De ők, akik behatolni próbáltak a területemre, nem a testvéreim voltak. De nem ám! Idegenek a szó legszorosabb értelmében rossz szomszédok. "Rossz szomszédság török átok!"... tudtam én azt jól, de nem hatott meg, amikor láttam, hogy a kerítés oszlopok sehogy sem ott állnak, ahol lenniük kéne...

Szó szót követett. Nem is fárasztalak benneteket a jó magyar kifejezések egyikével sem. Itt már csak a tettek értek el bármit is, mert minden győzködés hiábavaló lett volna. Volt ott anyázás, rendőrrel fenyegetés, miegymás, amit akarsz - a fene se akarta volna egyiket sem, mert nem hiányzott - de muszáj volt.

És akkor jött a képbe az én nem éppen jó hangulatban lévő társam, a termete is adott volt hozzá és a meggyőződése. Ha az ész érvek nem tudták a tulajdonost meggyőzni, megmutatta mire képes a magyar, ha nagyon akar. Mint egy felbőszült bika. Én mindeközben a háttérbe szorultam és csak bízni tudtam a sikerében, hogy kihúzza azokat az oszlopokat, amik nem oda valók voltak. Senki nem avatkozott közbe. Megtette. Ők meg csak nézték! Nézhették, mert nem mindennapi látvány volt, amúgy... Ezek után és a fenyegetéseik után nem tudtam mást tenni, mint mellé állni és védeni azt, ami az enyém, hiszen a munkások is élvezettel adóztak e nem mindennapi cselekvésnek, látványnak, mintegy magukra találva, magukra gondolva, hiszen ők is ezt tették volna, de csak a megbízójuk kérését teljesítették. Nosza rajta! Új helyzet állt elő. Belátták vagy sem, de mindent kezdhettek elölről. Legnagyobb sajnálatomra. Addig és nem tovább, ameddig a takarója ért a szomszédomnak - gondoltam. Győzött az igazság!

Utóirat:

Napjainkban.
Ha nem tudnám, hogy ott, a kerítésen túl szőlő van, volt, nem is akármilyen, akkor el se hinném, hogy hagyják, a gaz legyőzze.
Van még egy éve a tulajnak, hogy megtegye, amit meg kell tennie, kiszabadítani a gazból a szőlőjét, különben fátylat vethet rá. Engem nem zavar, míg a kerítés elválaszt, csak sajnálom, még ha a másé is. Nekem csak a tücskök ciripelnek hangosabban...
Ha eszembe jut? Ezért kár volt a nagy felhajtás akkor régen, mert még a mai napig sem változtattak semmin...

 



Utoljára változtatva 11-05-2017 @ 02:20 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 11-07-2017 @ 09:57 am)

Comment: Szomorú, ám nagyon életszerű történet... Semmiképpen nem értem ezeket az embereket...


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 11-07-2017 @ 07:11 pm)

Comment: Mint, ahogy én sem értem, hogy az ilyen embereknek mi zajlik a lelkükben... Ma is ellene vagyok a kerítéseknek, régen ilyen nem volt, szüleim se tették, de mára minden megváltozott, belekényszerítettek, hogy elviseljem. Még, ha legalább megvédene bármitől is, de egy rossz szándékú ember előtt a kerítés sem akadály... Ilyen világot élünk, sajnos...


Hozzászóló: Almasy
(Ideje: 11-08-2017 @ 06:46 pm)

Comment: Drága Évikém! Ahogy mondani szokták nehéz az élet és rosszak az emberek. Szeretettel Veled érezve olvastalak. Ölellek GYUpp


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 11-09-2017 @ 12:37 pm)

Comment: Azért nem minden ember rossz ám?! Mint, ahogyan a szomszédok között is akad jó szándékú ember, mert amit elvettek az egyik oldalról, megkaptam a másikon, csak egy kis jóindulat és megértés kellett hozzá és egy nagy gondomtól szabadított meg holtomiglan a kertszomszédom... Áldassék a neve! A nagy ász legnagyobb bosszúságára, akitől sokáig függtem és el kellett viseljem a rigolyáját. Most úgy prüszköl, mintha elvettem volna a játékét... Puszillak! :-)


Hozzászóló: alberlaci
(Ideje: 11-11-2017 @ 01:54 am)

Comment: Erre felénk is történik ilyen. Egyszerűen bekebelezik a kissebb területeket, ezek a harácsolók. Nagy érdeklődéssel olvastam az írásodat. Üdvözlettel: Laci


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 11-11-2017 @ 07:00 am)

Comment: Ismerős a történet. Nálunk a földmérő döntött. Szeretettel olvsstalak: Anna :))


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 11-11-2017 @ 10:37 pm)

Comment: Ahogy múlik az idő, egyre jobban bebizonyosodik, hogy aki sokat akar, keveset bír. Meglátszik a területükön. Ja kérem, azt művelni is kell. A színüket se látni,... de nincs is olyan szerencséjük, mint nekem volt a minap, hogy láthattam a kerítés mögött (közel van az erdő) egy igazi vaddisznót. Ez egyszer nem bántam, hogy egyszer régen körbekerítettek... Köszönöm a hozzászólást! :-) Pussz!


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 11-13-2017 @ 02:27 pm)

Comment: Tetszett, szépen épülő jó ívű írás, és nagyon megáll a konklúzió, ma szinte az élet minden területére. örömmel olvastalak, Éva. aLéb


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 11-13-2017 @ 09:11 pm)

Comment: Én is mindig örömmel olvasom a dicséreted ennyi megrázkódtatás után igazán rámfér! Köszönöm! Puszi! :-)


Hozzászóló: Kankalin
(Ideje: 11-22-2017 @ 05:05 pm)

Comment: Éva, olvasgatom őszinte írásaid. A jelző fontos, mert érzékeltem, hogy amiről szólsz, az mindig valami megélt jelenség. Akadnak olyan helyzetek, amikor mindenkire haragszunk. Leginkább arra, akire nem biztos, hogy kellene, de így raktak össze bennünket. Sajnos? Szerintem nem. A "jó magyar kifejezéseket" még elbírtam volna napjainkon innen és túl. :) Szerintem is győzzön az igazság, mert fontos tényező. Hagytál gondolkodást, számomra ez lényeges momentum. :) Szeretettel: Kankalin


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 11-23-2017 @ 06:42 am)

Comment: Kedves Kankalin, megtisztelsz vele, ha olvasol. Kinek is írnám hétköznapi történeteimet, ami ráadásul szombatra esett... Részigazságokat tartalmaz, ami attól függ, honnan nézzük... Az is igaz, mindenki a saját szemszögéből látja az igazságot, védi, ami az övé, csak nem mindegy hogyan, milyen eszközökkel?! Ettől válik valami számomra nem hétköznapi történetté. :-) Puszi! Éva


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.12 Seconds
pharmacy online