[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: cedrus
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9076

Most jelen:
Látogató: 14
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 15

Jelen:


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Haász Irén weblapja
· 2: Olvasás lap.hu
· 3: Orbia
· 4: Zsefy Zsanett
· 5: Egy lélek csillan
· 6: SOmannák
· 7: magyarirodalom.lap.hu
· 8: Végh Sándor személyes honlapja
· 9: Alkotó.lap.hu
· 10: A Hegy - NeMo blogja
· 11: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 12: Hegedűs Csaba honlapja
· 13: Sidaversei
· 14: Péter Erika honlapja
· 15: Gligorics Teru Versei
· 16: Barátok Verslista honlaja
· 17: Wendler Mária portál
· 18: Dezső Ilona Anna honlapja
· 19: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 20: Ararát

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Győzött az igazság!
Ideje:: 11-05-2017 @ 02:20 pm

Régen történt, ha nem lett volna igaz, nem is mesélném el...

Szabadszombatom volt akkor... és mint mindig ilyenkor a kert volt az első, amit megcéloztam... Ott volt a sok teendő. Akkor még nem egyedül tettem meg ezt a hosszú utat, volt egy társam. Nem is akármilyen. A körülményeimhez képest örülhettem, hogy mellém vetődött, egymást boldogítottuk... Akkoriban igen sok változáson mentem keresztül... Egy szakítás után - ha rövid ideig is - egyedül maradtam. Egy új kapcsolat jelentette számomra a kiutat... Ebbe kapaszkodtam. Elég sokáig kitartott, vagy tizennyolc évig... Hogy mi minden fért ebbe bele, azzal nem is fárasztanék senkit, de nem volt könnyű, se a régi elfelejtése, se az új megszokása...

Ezen a napon is megterveztük előtte a kinti teendőket, de valami közbeszólt... útban kifelé figyelmeztettek, hogy nem várt helyzet előtt állunk,... a szomszéd kerít... Mi az hogy kerít, és én nem is tudok róla? Nem hát, adtam meg magamnak a választ, hogyan is tudhattam volna róla, ha egyszer nem tájékoztattak előtte erről... Anya és fia, jól kifundálták. Sebaj, majd a helyszínen megtapasztalom, tisztázzuk ezt, amire nem kerülhetett sor, mert a dolgok előrehaladottnak látszottak. Látszólag... Sok munkás ember tette a dolgát. Nem rájuk haragudtam, hiszen ők mit is tehettek arról, hogy nekem más a dologról a véleményem. Félretájékoztatták őket. A munkájuk bánta. Jól sejtettem... a társamnak, aki kemény kötésű fickó volt sem tetszett a dolog... Terjeszkedtek... Mint mindahány szomszédom körbevett - mert az én kis kertem számukra nem túl sokat jelentett, nekem annál többet - el-elcsippentve közben-közben egy keveset. Hát ezt nem nézhettem tovább tétlenül.
Lent az volt a baj, hogy van szintkülönbség. No persze, hiszen alulról ásóztuk minden évben fel a földet, ez által keletkezett, hogy én fél méterrel magasabban érezhettem magam... Ez nem jutott el a cseppnyi tudatáig?.. és még a szőlő oszlop is - szerinte - kijjebb volt a kelleténél?... Hajlottam az igazára, de mint testvérek között szokás, a végén hallgatólagosan megegyeztünk.

De ők, akik behatolni próbáltak a területemre, nem a testvéreim voltak. De nem ám! Idegenek a szó legszorosabb értelmében rossz szomszédok. "Rossz szomszédság török átok!"... tudtam én azt jól, de nem hatott meg, amikor láttam, hogy a kerítés oszlopok sehogy sem ott állnak, ahol lenniük kéne...

Szó szót követett. Nem is fárasztalak benneteket a jó magyar kifejezések egyikével sem. Itt már csak a tettek értek el bármit is, mert minden győzködés hiábavaló lett volna. Volt ott anyázás, rendőrrel fenyegetés, miegymás, amit akarsz - a fene se akarta volna egyiket sem, mert nem hiányzott - de muszáj volt.

És akkor jött a képbe az én nem éppen jó hangulatban lévő társam, a termete is adott volt hozzá és a meggyőződése. Ha az ész érvek nem tudták a tulajdonost meggyőzni, megmutatta mire képes a magyar, ha nagyon akar. Mint egy felbőszült bika. Én mindeközben a háttérbe szorultam és csak bízni tudtam a sikerében, hogy kihúzza azokat az oszlopokat, amik nem oda valók voltak. Senki nem avatkozott közbe. Megtette. Ők meg csak nézték! Nézhették, mert nem mindennapi látvány volt, amúgy... Ezek után és a fenyegetéseik után nem tudtam mást tenni, mint mellé állni és védeni azt, ami az enyém, hiszen a munkások is élvezettel adóztak e nem mindennapi cselekvésnek, látványnak, mintegy magukra találva, magukra gondolva, hiszen ők is ezt tették volna, de csak a megbízójuk kérését teljesítették. Nosza rajta! Új helyzet állt elő. Belátták vagy sem, de mindent kezdhettek elölről. Legnagyobb sajnálatomra. Addig és nem tovább, ameddig a takarója ért a szomszédomnak - gondoltam. Győzött az igazság!

Utóirat:

Napjainkban.
Ha nem tudnám, hogy ott, a kerítésen túl szőlő van, volt, nem is akármilyen, akkor el se hinném, hogy hagyják, a gaz legyőzze.
Van még egy éve a tulajnak, hogy megtegye, amit meg kell tennie, kiszabadítani a gazból a szőlőjét, különben fátylat vethet rá. Engem nem zavar, míg a kerítés elválaszt, csak sajnálom, még ha a másé is. Nekem csak a tücskök ciripelnek hangosabban...
Ha eszembe jut? Ezért kár volt a nagy felhajtás akkor régen, mert még a mai napig sem változtattak semmin...

 



Utoljára változtatva 11-05-2017 @ 02:20 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 11-07-2017 @ 09:57 am)

Comment: Szomorú, ám nagyon életszerű történet... Semmiképpen nem értem ezeket az embereket...


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 11-07-2017 @ 07:11 pm)

Comment: Mint, ahogy én sem értem, hogy az ilyen embereknek mi zajlik a lelkükben... Ma is ellene vagyok a kerítéseknek, régen ilyen nem volt, szüleim se tették, de mára minden megváltozott, belekényszerítettek, hogy elviseljem. Még, ha legalább megvédene bármitől is, de egy rossz szándékú ember előtt a kerítés sem akadály... Ilyen világot élünk, sajnos...


Hozzászóló: Almasy
(Ideje: 11-08-2017 @ 06:46 pm)

Comment: Drága Évikém! Ahogy mondani szokták nehéz az élet és rosszak az emberek. Szeretettel Veled érezve olvastalak. Ölellek GYUpp


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 11-09-2017 @ 12:37 pm)

Comment: Azért nem minden ember rossz ám?! Mint, ahogyan a szomszédok között is akad jó szándékú ember, mert amit elvettek az egyik oldalról, megkaptam a másikon, csak egy kis jóindulat és megértés kellett hozzá és egy nagy gondomtól szabadított meg holtomiglan a kertszomszédom... Áldassék a neve! A nagy ász legnagyobb bosszúságára, akitől sokáig függtem és el kellett viseljem a rigolyáját. Most úgy prüszköl, mintha elvettem volna a játékét... Puszillak! :-)


Hozzászóló: alberlaci
(Ideje: 11-11-2017 @ 01:54 am)

Comment: Erre felénk is történik ilyen. Egyszerűen bekebelezik a kissebb területeket, ezek a harácsolók. Nagy érdeklődéssel olvastam az írásodat. Üdvözlettel: Laci


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 11-11-2017 @ 07:00 am)

Comment: Ismerős a történet. Nálunk a földmérő döntött. Szeretettel olvsstalak: Anna :))


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 11-11-2017 @ 10:37 pm)

Comment: Ahogy múlik az idő, egyre jobban bebizonyosodik, hogy aki sokat akar, keveset bír. Meglátszik a területükön. Ja kérem, azt művelni is kell. A színüket se látni,... de nincs is olyan szerencséjük, mint nekem volt a minap, hogy láthattam a kerítés mögött (közel van az erdő) egy igazi vaddisznót. Ez egyszer nem bántam, hogy egyszer régen körbekerítettek... Köszönöm a hozzászólást! :-) Pussz!


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 11-13-2017 @ 02:27 pm)

Comment: Tetszett, szépen épülő jó ívű írás, és nagyon megáll a konklúzió, ma szinte az élet minden területére. örömmel olvastalak, Éva. aLéb


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 11-13-2017 @ 09:11 pm)

Comment: Én is mindig örömmel olvasom a dicséreted ennyi megrázkódtatás után igazán rámfér! Köszönöm! Puszi! :-)


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.12 Seconds
pharmacy online