ülj le mellém hideg a semmi széle
de te ne rezzenj ne rezzenj mégse
nézd a világot úgy mint még soha
látod mennyi út egy sem fut sehova
térdig vagy derékig hazugságban állnak
azok kik szent este együtt vacsoráznak
valami még dereng egy születés szeretet
jó ez a fasírt dobd vissza anya a kenyeret
gondolják magunkban mily jó az isten
s várják hogy szívükbe beletekintsen
aztán megrezzenve kapnak kabát után
nem gondolták végig a szívűk úgy igazán
hol volt isten mikor egy gyermek tűzben égett
s hol mikor apja temette ki egy élő kísértet
és hol van nap mint nap ha baj van
csak most van itt az asztalnál a halban
vagy talán kettő az egy isten
egyik a bajban másik az örömben nincsen
vagy az ember is ki isten földi mása
mind a kettő bűnös egymást sose lássa
ki a bűnös ki pusztító tűzet szít a tájon
vagy az ki csak nézi a békés mennyországon
hogy ez a tűz az otthont s az embert falja
hát hogy üvöltsek hogy isten is meghallja
hiába vagyok jó fej leszegve járok
nincs előttem út csak kő és sáros árok
minek imádkozzak hisz lassan nincs kiért
istenhez szóljak de mi az istenért
nincs apám bátyám és a sor végtelen
megannyi szerettem már csak gyertyafényeken
fel-fellobbanva lelkem paravánján
csak megvillannak s maradok én árván
minek és miértelme hogy legyen bennem hit
szeressek vakon egy sosem látott valakit
valakit ki megteremtet s talán már szégyell
vagy hibázott ő is megjelenni ezért nem merészel
vagy istent s engem is csak kitaláltak
úgy adtak szemet hogy vele sose lássak
legyek szolga ki fél s vakon remél
és majd hamvaink szétfújja s szél
nem kel karácsony nekem nem kell a hit
én szeretni akarok egy hús-vér valakit
ki viszont szeret más vágyam nincsen
ha ez teljesül legyek majd por s hintsen
utam végén semmibe az isten
de nem baj ha a semmi és isten sincsen
nekem nem kell karácsony két napos szeretet
én szeretni hoztam egy egész életet |
