| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Kelj föl és járj! - Soha sem szabad föladni! 3. rész Ideje:: 01-14-2018 @ 01:57 pm |
|
|
|
|
| Van egy könyvecském is, - egyetlen novella - csak rossz kiadót választottam. Egy kiadó hirdette magát, hogy ingyen kiadja az írásomat. Beküldtem néhány novellámat, versemet, gondolván, hogy talán kitesz egy könyvnyit. Meglepetésemre csak egyiket jelentették meg. Miután megjelent a könyvem szembesültem vele, hogy ez egy osztrák kiadó osztrák árakkal. Az osztrákok meg nem olvasnak tömegével magyar könyveket, a magyaroknak meg kicsit drága a könyv.
Így a siker elmaradt. Lehet, hogy különben is elmaradt volna.
Az új évezred kezdetén
„ Már láthatóan hosszabbodtak a nappalok, a nap is egyre többet sütött, az új kikelet friss illata töltötte be a levegőt. Ez a tavasz egy új évezred, s talán új lehetőségek kezdete is. Így érezte ezt Karola is. Karola kisegítő tanítónő volt egy csodálatosan szép kis városban. Szerette a tanítást, elégedettség töltötte el, amikor a tanév vége felé kisdiákjai elkezdtek szépen írni és olvasni. Ebben az évben azonban úgy érezte, hogy valami egészen új dologgal kéne megpróbálkoznia, de azért a tanítást se akarta föladni. Egyik nap, amikor hazaért és leült átnézni a helyi hirdető újságot meglátott egy számára vonzó hirdetést. Egy modellstúdió keresett új tehetségeket minden korosztályból. Azonnal tárcsázta is a megadott számot. Egy fiatal női hang jelentkezett, és minden kérdés nélkül közölte, hogy hol és mikor lesz a válogatás. Karola a válogatáson az adott napon és időben pontosan megjelent. Meglepően sokan mentek el, és majdnem mindenkit fel is vettek. Igen vegyes társaság gyűlt össze. Nők, férfiak, gyerekek, soványak, ducik, kövérek, alacsonyak és magasak is voltak köztük. Az órák mindig szombaton voltak, így ez nem okozott problémát. Ezek az alkalmak még ismerkedésre is adtak alkalmat. Itt ismerte meg Karola Tamást. Eleinte csak a próbák szünetében beszélgettek, majd egyre többet találkoztak. Karola nagyon boldog volt, úgy érezte, hogy végre megtalálta azt a férfit, akire mindig vágyott. Azaz mégse mindig, hiszen első házasságába még tudatlan kislányként ugrott bele. Szerencsére még időben rájött, hogy nagyot hibázott. Azóta egyedül élt. Évekig rá sem nézett férfiakra. Ennyi idő kellett neki, hogy rájöjjön mit vár egy férfitől. Tamással végre jól érezte magát, s kezdtek benne olyan vágyak föltámadni, amik még saját magát is meglepték.
Nagyon jó volt Tamással sétálni, beszélgetni, élvezte, hogy valaki figyelt rá és türelmesen meghallgatta. Azt viszont kicsit furcsállta, hogy még soha meg se próbálta meghívni egy kávéra vagy fagyira. Már jó néhány hete találkozgattak, de még a kezét se fogta meg. Karola még nem merte szóvá tenni a dolgot, nehogy a férfi sürgetésnek vegye. Félt, hogy ezzel esetleg mindent elrontana. Különben is ez idő tájt az év végi kirándulások kötötték le. Aztán meg a modell vizsga is közeledett. Ráadásul csak utólag közölték vele, hogy a tandíjat is be kellene már fizetnie. Erről eddig egyetlen szó sem esett, sőt eredetileg az egész tanfolyamot ingyenesnek hirdették. Fölösleges pénze meg nem volt. Ha mindjárt így indították volna az egészet, akkor nem is jelentkezett volna.
- Azt hiszem jobb, ha az egészet hagyom – gondolta, de azért rettenetesen bántotta, hogy az egész csak a pénzen múlik. Nagyon boldog volt, hogy színpadra állhat, szép ruhákban, csinosan vonulhat végig a kifutón, miközben minden szempár őt nézi. Most pedig mindennek egyszerre vége lett.
A kapcsolata Tamással is csak ennyi volt. Ez is nagyon fájt, de a modellkedés vége jobban letörte. Szerencsére közben befejeződött az iskolában is a tanév, mert így képtelen lett volna odafigyelni.
Így viszont teljesen üresek lettek a napjai. Begubózva ücsörgött, vagy céltalanul sétált a városban, és szomorúan nézte az embereket. Mindenki sietett valahova. Estefelé gyakran megjelentek boldog párok, kéz a kézben sétálgattak, vagy forrón átölelték egymást. Egyik ilyen sétája alkalmával találkozott egy régi évfolyamtársával, Judittal. Egyetemre jártak együtt, de Judit kezében a diplomájával mégis a családi vállalkozást választotta. Férjhez ment, sikeres üzletasszony lett, és éppen Kaliforniába készültek a férjével. Sokáig beszélgettek. Végül abban maradtak, hogy Judit még felhívja Karolát, mielőtt elutaznak. „
Az első műtétem óta eltelt 43 év, és talán végre megtaláltam amit szívesen csinálnék. Tavasszal felvételiztem egy ezoterikus szabadegyetemre, de a sors ismét közbeszólt.
Ősszel az egyetem helyett ismét a Neurológián, a műtőben kötöttem ki. Ez alkalommal „csak” egy ciszta volt. Csak rossz helyre telepedett.
A legrosszabb az volt, hogy a műtét után még Wc-re se tudtam kimenni. Az első napokban ezt katéterrel oldották meg. Még az intenzív osztályon jött a gyógytornász. Eleinte csak fel kellett ülnöm, aztán már az ágyról át kellett ülnöm a kerekeskocsiba. Miután visszakerültem osztályra elkezdődött a járás újbóli tanulása.
Ezúttal se adtam föl! Erre mondják, hogy ami nem tör meg, az megerősít.
FOGADALMAM
Sok évvel ez előtt rég
mikor sérült kislány voltam még
Fogadalmat tettem én.
Kerekes kocsiba nem kerülök,
és béna sem maradok.
Bárhogy is legyen vár a közönség,
őket se hagyom cserben én.
Ha úgy táncolni már többé nem is tudok,
azért még erős vagyok,
s újra színpadra állhatok..
Most végre boldog lehetek,
mert elértem a kitűzötteket.
Ismét közönség elé állhatok,
bénaság többé nem vagyok.
Amikor a kórházban töltött hetek után hazaengedtek, még csak rolátorral - ez is egy fajta járókeret, csak ez gurul – tudtam néhány lépést tenni. A gyógytornász javasolta, mert a hagyományos keretet nagyon dobáltam. De legalább a saját lábaimon tipegtem.
Nem volt egyszerű. Két hétig járt hozzám a gyógytornász. Közben két oldalt a falakat tapogatva elkezdtem járni a lakásban. Rákényszerültem, mert otthon szűk a hely a rolátorhoz.
Két hét után végre – anyukám kíséretével – lemehettem az utcára, de még a rolátorral. Meglepődtem. Nem gondoltam, hogy milyen nehéz megkerülni a szomszéd házat, pedig csak néhány méter.
Pár nap múlva már átmentem a közeli parkba, de még csak az első padig. Minden nap kicsit messzebb jutottam. Eleinte nagyon zavart, ha megnéztek. Aztán úgy gondoltam: nézzetek csak, nekem ez is menni fog.
Szerencsére száraz, langyos, hosszú volt az ősz.
Mire eljött a tél ismét tudtam járni. Egyelőre még csak kísérettel, és rövid távokat, de újra tudtam járni minden segédeszköz nélkül!
Ez alkalommal szerencsére csak két hónapomba tellett, és nem két évembe. Azért még fokozottabban kellett figyelni minden léptemre, mint a műtét előtt, a lépcső még nagyobb akadályt jelentett, mint eddig. Egyedül még sokáig meg se kíséreltem.
Már csak gyakorlás kérdése volt, hogy egyre messzebb, és egyre biztosabban menjek, de még mindig csak kísérettel.
Sok gyakorlással, hó nélkül múlt el a tél. Tavasszal ismét felvételiztem a KIRKÓ Szabadegyetemre.
Végre eljött a tavasz, aztán a nyár. Sok év után ismét Balatonon tölthettem a nyarat.
Rendkívüli meleg volt az a nyár. Így az úszással is minden nap próbálkozhattam.
Néhány éve már nem mertem úszni.
- Lehet,hogy ezt is az a ciszta okozta az agyamban? - Ezt nem hiszem,hogy valaha is meg fogom tudni.
Eleinte csak sétáltam a vízben. Aztán amikor föltámadt a szél, és jöttek a nagy hullámok, meg kellett, hogy próbáljak úszni. - Mindig nagyon szerettem a hullámokkal kidobáltatni magam. - És sikerült! Minden további nélkül. Amíg minden nap úsztam, nem is volt semmi gond.
Néhány napra haza kellett menni elintézni néhány dolgot. Mikor visszamentünk Balatonra ismét csak keveset mertem úszni. Azt is csak a sekély vízben. Közben beletérdeltem az iszapba, jót tett a térdemnek.
Aztán ismét jöttek a hullámok, és azzal vége is szakadt a kánikulának. Egy csapásra lehűlt a levegő. Meg a víz is. Csak ezeken a hűvösebb napokon tudtam értékelni az elmúlt forró, kánikulai heteket,a jó langyos Balatont. Nagyon jó volt minden reggel a nap mosolygó reggeli sugaraira ébredni. Csak kinyitottam az ajtót, és már ki is léphettem a természetbe, a zöld fűbe. Egy orvos professzortól hallottam a mezítláb sétálás jótékony hatásáról. Levezeti a felgyülemlett feszültséget, nyugalommal tölt el.
Jó volt júliusban úgy hazamenni, hogy nem sokára vissza térhettem még egy kicsit.
De ennek is vége lett.
Ezzel el is telt a nyár, és otthon új kihívást várt. Ősszel végre elkezdhettem az ezoterikus Szabadegyetemet. Úgy éreztem, ezzel új korszak kezdődött az életemben. Akkor még nem is tudtam, hogy az ezotéria szerint még valami alapja is van. Mert életünk hét éves ciklusokra oszthatók. Az én első hét évemet kicsit elcsúszva – az agyvérzés zárta le. Amikor újrakezdtem az életem, már nyolc éves voltam. A következő agyműtétemig negyvenkét év – 6x7 – telt el.
Így a műtét után valóban egy újabb életciklusba léptem, amiben szükségem volt új ismeretekre. Ezotériát tanultam a KIRKO Ezoterikus Szabadegyetemen.
Egyszer hallottam a rádióban, hogy aki egyszer már meggyógyította magát egy nagyobb „betegségből”, abban benne van a gyógyító erő. Ez indította el bennem az érdeklődést az ezotéria irányába.
A bennem lévő gyógyító erőt kihasználva megpróbáltam kézrátéttel gyógyító erőt küldeni előbb a cicámnak, - akit már műteni se lehetett – aztán anyunak. A cicus megdöglött, bár tovább élt, mint amit az orvos jósolt neki, anyunál is sikeres volt. Azóta nem fájt a lába.
Elvileg mindenkiben megvan a gyógyító erő, csak kevesen tudják aktivizálni. Az ezotéria szerint ehhez a gyökércsakrában lévő kundalini energiának kell működni.
Ezek szerint nálam szerencsére jól működik. Néha a megérzéseim is egész jók.
Utólag visszatekintve már a vese műtétem előtt is jó volt a megérzésem. - Akkor Brigi – a kislányom - még csak két éves volt, a homokozóban játszott egy kislánnyal, amikor a szüleivel beszélgetve elejtettem a gondolatot, hogy mi lenne a férfiakkal nők nélkül. Mit csinálnának a férjeink, ha kórházba kerülnénk. Jól ráéreztem. Kis idő múlva bekerültem az urológiára. Ki kellett venni a bal vesémet. Az első agyműtétemkor leállt, és azóta nem indult el csak a gennyet termelte. Mint kiderült. És évekig soha senki – orvos sem –nem vette észre. Nem is fájt soha. Évek múltán egy hátfájás által derült ki. A házi orvosunk véletlenül pont egy urológushoz küldött. Onnét egyenes út vezetett az urológiára. Bár még ott is vizsgálgattak, hogy csak kövesedés, vagy jobb ha belenéznek.
Azóta eltelt jó néhány év, és már megint egy műtét után voltam.
ÉLETEM
Túl a második agyműtétemen,
ismét építem életem.
Van ki szerint eltaposhatatlan vagyok,
örülök nagyon.
Nekem már így kerek a világ,
nem érti ki nem élte át.
Elismerem, volt néhány kudarcom,
ez nem béníthat meg, mert nem akarom.
Ismét tanulás, új ismeretek,
parapszichológus már nem lehetek.
Nehézségeim miatt abba nem hagyom,
Csak így érhetem el a célom.
Úgy éreztem megint mélypontra kerültem. Kavarogtak a fejemben a gondolatok.
A prof szerint a sors mindig segít. Ezzel nem értek egyet. Engem kifejezetten és helyrehozhatatlanul meggátolt abban, hogy azt csinálhattam volna amit szerettem volna.
Néhány év elteltével ismét akadályt állított elém a sors. Mivel a diploma megszerzéséhez legalább egy meditációs táborba el kellett volna mennem, de az agyműtéteim miatt nem mehettem le transz állapotba. - Nem is tudtam úgy lélegezni ahogy a transz állapot eléréséhez kellett volna. - Pedig ebben a bürokratikus világban nem jött volna rosszul egy diploma. Igaz, nem a diploma miatt kezdtem el ezotériát tanulni. Meditáció nélkül pedig se végzettséget, se diplomát nem kaphattam. Így nem láttam értelmét, hogy tovább fizessem a nem is kevés tandíjat. Felmondtam a tanulói szerződésemet, és más, hasonló témájú lehetőséget kerestem. Nagyon sajnáltam, mert pont a transz állapot és az előző életeimbe való „utazás” is célom volt.
Viszont megkönnyebbültem, hogy többé nem kell megbirkóznom a sok lépcsővel. Ráadásul csigalépcsővel. Ez már régebben is fokozott odafigyelést jelentett. Most meg még fokozottabban kellett rá figyelnem.
Egy újság egyik tesztjében az jött ki rólam, hogy előző életemben egy nagy hatalmú valaki, vagy egy uralkodó lehettem. Lehet, hogy van benne valami, mert valakivel valami nagyon rosszat tehettem, hogy már egész fiatalon olyan súlyos büntetést – agyvérzést - kaptam a sorstól. Meg a kiszolgálást is annyira megszoktam, hogy ebben az életemben se szívesen veszem kezembe a háztartást.
Azért egy ajándékot is kaptam a sorstól. Megadta nekem, hogy ha nem akarok nem kell másnak dolgoznom. Szabad lehetek, megkereshetem magamnak azt a foglalatosságot amit szívesen csinálnék.
Amíg keresgéltem ismét írni kezdtem.
Belekezdtem egy prózába, aztán meglátjuk mi lesz belőle. Úgy néz ki, ebből valami életrajzi részlet lesz. Ezt is egy pályázatra írtam, amiből szintén nem lett semmi. Vagy mégis?
Közben találtam valami érdekeset. Az interneten kértem leveleket egy ezoterikus oldalról. Egy idő után ezen levelek mindegyike tartalmazott egy videót egy olyan oldalról ahol már sok éve hallgattam előadásokat, de akkor még nem sok értelmét láttam, talán nem is értettem.
Most viszont kifejezetten érdekesek voltak ezek a videók. Időnként még valami kapcsolódást is láttam benne a KIRKÓn tanultakkal.
Talán az életvezetés lenne rá a legtalálóbb kifejezés. Az előadó „élet és ember jobbítás”-nak nevezi. Sok érdekes élettörvényt és egyéb ilyen témájú ismereteket tartalmaz.
A legutóbbi előadás elgondolkoztatott, hogy mi is az én életfeladatom? Miért születtem? Esetleg pont ennek tanulása lenne? Miért vette el tőlem a sors a táncot - azt amit igazán szerettem volna csinálni? Mit követhettem el előző életemben amiért ennyire büntet a sorsom?
Lehet, nem véletlenül sodorta ismét utamba a sors ezeket a tanításokat. Egyszer évekkel ez előtt már meghallgattam néhány előadást, lehet már vagy 10-15 éve, vagy még több. És most visszaterelt hozzá a sorsom. Mert a sors szüntelenül terelget amíg azt nem csinálom amiért születtem. Kíváncsi vagyok hova terel. Elvette a táncot, ami a mozgássérültségem ellenére örök szerelmem marad, a hangommal se boldogulhatok, minden idegen rögtön meghallja, hogy valami nincs rendben.
A régi agyvérzés lehetett egy büntetés az előző életemben elkövetett dolgokért, ami után újra kellett kezdenem mindent. Mert semmi sincs véletlenül.
Mostanában az is foglalkoztat, hogy nekem miért nem adja meg azt a segítséget a sors amit sok sérült ember megkap? Konkrétan, hogy a média felfigyel rájuk és kapnak valamilyen lehetőséget. Ez miért csak egyeseknek jár? Én meg csak szorgalmasan erőlködök, próbálkozok ezzel-azzal, de eddig még sajnos sikertelenül.
Az utolsó műtét teljesen lenullázott. Minden összeomlott körülöttem. Eltűntek az ismerősök, barátok, minden kapcsolatom, a kozmetikumokkal való üzletelésemnek is vége lett. Teljesen egyedül vagyok. Úgy érzem visszaestem a gödörbe és nem találom a kiutat. Fejlődés szempontjából ismét olyan lettem, mint egy huszon éves, a mozgásom meg, mint egy hetven évesé. Sőt anyu a 75 évével jobban, könnyedebben mozog, mint én. Így nem is tudok új kapcsolatokat építeni. Az az igazság, hogy már nem is nagyon hiányzik.
Egy idő óta a férfiak is teljesen megváltoztak, vagy pontosabban eltűntek, és helyettük csak szexagyú pasik lettek. Mindegy, hogy diplomás, vagy csak általános iskolát végzett, egyformán a szex az első és az egyetlen ami érdekli őket. Azért van egy nagyon kicsi különbség köztük. Talán annyi a különbség, hogy a diplomások talán képesek néhány összefüggő mondatra.
De csak talán. Az érettségizettektől sokszor még ennyi se várható. Az írásuk meg egyformán rettenetes. Mintha soha nem hallottak volna helyesírásról. Arról nem is beszélve, hogy ezt még az általános iskolát végzettek is tanulták. Mellesleg füle mindenkinek van. Már az is segítene a helyesírásban – ha egy kicsit is figyelnének rá.
Kíváncsi lennék, hogy a sok pasinak mit jelent a komoly kapcsolat? Meglátásom szerint ebben is döntő a szex, mint alap.
Az is nagyon dühítő, hogy ha valamelyik közösségi oldalon, vagy bárhol máshol barátságosan két szólok egy férfihez, mindjárt azt hiszi, hogy le akarok feküdni vele. Ez se vonzó. Csak ennyi eszük lenne? Azt a minimálisat is a farkukban tárolják?
Legtöbb esetben amikor egy férfi elhívott beszélgetni, – biztató, hogy nem csak a szexre korlátozódik az érdeklődése – örültem - előbb-utóbb csak kiderült, hogy a beszélgetés annyit jelentett, hogy én beszéltem, ő meg csak hallgatott.
Ezek a pasik sem az eseteim. Ilyeneknek esélyük sincs nálam. A gyatra írásukkal és a kukaságukkal még senki se tudta felkelteni az érdeklődésemet. Meg azzal se, hogy első és egyetlen érdeklődésük a szex. A nő véleménye, vágya, kívánsága meg egyáltalán nem is érdekli őket. A nőket csak egy kiszolgáló eszköznek tekintik. Lényeg, hogy ők megkapják amit akarnak. Úgy vettem észre, hogy sajnos a közvélemény is ezt támogatja.
Ez addig igaz is, hogy az ezotéria és az élettörvények szerint is a nő a lágyság, a befogadó. Csak ott van, hogy a férfi biztosítja a biztonságot, védelmet. Erről pedig a mai férfiak hallani se akarnak. Szerintem nem is tudnak róla.
Nekem ez nem kell.
Mert ugye mindig a nő választ. Úgy tanultam, hogy ez is egy élettörvény. Igazából már nem is érdekelnek annyira a férfiak. Néha ugyan hiányzik egy férfi ölelése, gondoskodása, védelme, de ma már ilyen nincs. Vagy csak elvétve.
De így legalább senkit nem kell ápolgatnom, kiszolgálnom, nem kell beszámolnom senkinek, hogy mit miért teszek, vagy hova megyek. Azt csinálok amit akarok.
Ismét meleg nyár van. Szerencsére nem olyan forró, mint a tavalyi, mert idén még nem tudtunk lemenni Balatonra. Eddig anyu járt lézer kezelésre, most nekem kell a térdemmel lézer terápiára járnom. Utána meg visszarendelt a vese orvosom. Nem tudom miért. Úgy érzem rendben működik a vesém, jól érzi magát egyedül. Lehet, hogy csak egy alaposabb vizsgálat miatt, mert már 25 éve vették ki a másik vesémet.
Azért ebben is van valami jó is. Be tudom fejezni az elkezdett életrajzi alapú írásomat, amivel hasonlóan sérült embereknek akarom megmutatni, hogy még sérülten se áll meg az élet.
Utána talán le tudunk menni Balatonra. Főleg, ha az idő is úgy akarja. Idén elég szeszélyes a nyár. Nekem jobb is így, hogy nem olyan forró. Így is időnként még az agyam is forr. Olyankor irány a zuhany. Nem tudom más hogyan viseli a nagy meleget, de nekem először az agyam kezd forrni. Klíma híján zuhany hűtést alkalmazok. A zuhany alatt mindjárt csakratisztítást is végzek. Utána már újból jobban bírom egy darabig a meleget.
Amíg kicsi voltam a nyár volt a kedvenc évszakom, a jó meleg miatt. Érdekes. A sors fintora, hogy most pont a nyár lett számomra a legnehezebb. A két évvel ezelőtti agyműtét előtt még jobban bírtam a meleget.
Tíz éve még egy nagy szerelem is melegített. Az interneten ismerkedtünk meg. Kb. egy havi beszélgetés után lejött Pécsre. Pesti volt. Május volt, a szerelem hónapja. Amikor először megláttam eléggé összetört állapotban volt. Ez okozott egy kis csalódást. Mikor legközelebb jött, már nyoma se volt rajta levertségnek.
Egy hónappal később már Balatonon találkoztunk. Izgultam, hogy hogyan jön létre a közös nyaralás. Némi keresgélés után csak összejött. Több megoldást is találtam. Egy idős házaspárnál vettünk ki egy szobát. Úgy érzem eddigi életem legforróbb nyara volt. Nem a hőmérséklet szempontjából, hanem a lobogó szerelem miatt. Nappal a strandolás mellet végig látogattuk a környéken zajló összes programot. Éjszaka meg a szerelem lángjai lobogtak. Se addig, se azóta nem voltam olyan szerelmes. Talán már nem is leszek. Még együtt töltöttük a szilvesztert Pesten, aztán hirtelen eltűnt. Ma se tudom, hogy miért, pedig már közös életünket tervezgettük. Miután megszakadt a kapcsolatunk többé nem tudtam elérni, se telefonon, se az interneten. Még most is sokszor megfordul a fejemben, hogy mi lehet vele?
Volt egy szerelem
Volt egy szerelem,
szép, nagy szerelem
nem tér vissza már soha sem.
Megláttam, megszerettem
sajnos tévedtem.
Vagy még sem?
Nem tudom már meg soh" sem.
Régen volt, elmúlt már,
de emléke visszajár.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-14-2018 @ 01:57 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 01-14-2018 @ 03:50 pm)
Comment: Így nagyon monolitikus, és a megfogalmazásaid sem tagolnak bennem eléggé. Én úgy gondolom, még érdemes lenne dolgozni ezen az íráson, formai és szerkezeti szempontból, de a történetvezetési szempontból is.
aLéb |
|
|
|
|
|
