| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Kétes egzisztenciák ( Fény panzió 48 ) Ideje:: 02-25-2018 @ 04:10 pm |
|
|
|
|
Kétes egzisztenciák ( Fény panzió 48 )
Eljött az ünnepélyes búcsúzkodás ideje. Nehéz percek voltak ezek Zsuzsikának és Ivánnak, akárcsak a tiszaláposi „galaktikások” népes küldöttségének, de a néhány hét alatt megkedvelt pedagógus házaspárnak is, a vakációzó Margitkának és Dénesnek. Nagyon nehezükre esett az elválás, mert most, a szétszéledés pillanatában derült ki, hogy milyen jól összeszokott csapat voltak. Meg is ígérték egymásnak, hogy tartják a kapcsolatot és össze fognak még jönni egy-két izgalmas szimpozionra.
Végeredményben Géza bácsi magányosodott el egyedül. Ugyan itt maradt még a szervízmester Borbás, de hát annak Berci bácsi a legközelebbi barátja, mert együtt barkácsolnak fura találmányokat. Stefánia asszony társaságáról is lemondhat, aki most lekötötte magát a Panzió számvitelével.
Amikor már teljesen reménytelennek látszott a helyzete, akkor jött számára a mentőöv. A nyomtalanul eltűnt Ágnes jelentkezett, hogy szívesen venné, ha emailben küldeni neki újabb írásokat, mert van egy baráti társaság, akiknek a számára kinyomtatná. Meglepően érdeklődnek a Pelso-sziget szerzőjének gondolatvilága iránt.
Le se tagadhatta volna, hogy mennyire örül a lehetőségnek. Ugyanakkor nem tagadta meg önmagát, és arról írt, ami éppen foglalkoztatja. Őt is megragadta a hely szelleme: eszement képzelgés a földönkívüliekről. A fogalmazványnak ezt az ideiglenes címet adta:
Kétes egzisztenciák
( Egy akármilyen mese )
Jeremos bá’ azok közé a kétlaki emberek közé tartozott, akiknek a hobbija éppen olyan szenvedély volt, mint az eredeti hivatása. Amikor nyugdíjazták, alig várta, hogy az alagsorban barkácsoló műhelyt alakítson ki magának, amiből lépésről-lépésre karbantartó részleg lett. Aztán a kegyetlen végzet következtében magára maradt a nevelt lányaival, és úgy látta jónak, hogy a család birtokában levő szálloda terjedelmes szuterénjában alakítsa ki a lakrészét is.
Most éppen azon volt, hogy nyugtával dicsérje a napot, amikor megszólalt a házi telefon. A legidősebb leány, Katalin határozottan csengő hangja verte ki az álmot a férfi szeméből. Most ő irányítja a szálloda életét.
– Ugye nem alszik még, Jeromos bá’? Karbantartót kérnek a II/1-es apartmanba. Vajon mit akarhatnak? Nézze már meg!
Az ajtót Katalin nyitotta-zárta távolból, és ez a rendszer szintén fokozatosan alakult így. A szuterénben van a szauna és a konditerem is, ahová Jeromos ajtaja előtt haladnak el a vendégek. Nem mindenki veszi figyelembe a PRIVÁT feliratot, és ha Jeromos elfelejtette belülről ráfordítani a kulcsot, olykor benyitottak. Így jutott be egyszer az a szalmasárga hajú hölgy, aki nem lépett vissza egy pardonnal, amikor látta, hogy hová került, hanem beljebb lépegetve tudakozódott. Mivel nem értették egymás nyelvét, maradt a testbeszéd, és hamarosan az ágyban találták magukat. Bár nem lett igazi botrány a kalandból, és Jeromos nem érezte magát se bűnösnek, se ártatlannak, de hogy a jóhiszeműségét bizonyítsa, beleegyezett a távirányítású ajtózárba.
Hát most megadóan ballagott felfelé az elit apartmanba, ahová egyébként nem volt bejáratos. De a közös kávézgatásnál, ahol a személyzettel együtt tereferélt a család, már hallott valamit, hogy nagyvonalúan előre fizető, egészen különleges vendégek foglalták le a szálloda VIP lakosztályát, vagyis amit nagyzolóan annak neveztek. Különleges bánásmód jár nekik. Ezt maga Katalin jelentette be mindenki előtt… miheztartás végett.
Fiatal párocska fogadta, amikor benyitott. Hangosan köszönt nekik:
– Jó estét kívánok! Mi a gond? Mit segíthetek? – Nem
zavarta, hogy bizonyára külföldiek, és nem értik a magyar szót, mert ilyenkor az szokott következni, hogy kézzel mutogatják meg, ami elromlott. Meglepetésére idegenszerű kiejtéssel, de magyarul jött a válasz:
– Nincs semmi baj… Csak Jeromos bácsit akartuk látni.
Hát ez meg mit jelentsen?! A szokatlan fogadtatás elég volt neki, hogy máris távozni készüljön, mert nem akart olyan szituációba keveredni, amiért kikap Katalintól. De hellyel kínálták.
– Ne oda! – mondták, mert a magával hozott szerszámos ládára akart telepedni, ami egyben praktikus sámli volt, hogy ráülhessen, amikor például ajtózárat javít. Maguk mellett mutattak neki helyet. Gyorsan végigsimított az overálján, hogy nem tesz-e kárt a kényes fotelban, aztán csendesen elhelyezkedett.
Egy darabig figyelmesen, mondhatni, hogy kedvtelve nézegették egymást. A kellemes arcú, szabályos alkatú fiatalok körül csak az tűnt szokatlannak, hogy még ki se pakoltak. Percekig egy szót se szóltak egymáshoz, végül Jeromos megunta a számára kínossá váló csöndet és elköszönt.
Kinyitotta a bejárati ajtót és behúzta maga után, miután kilépett. Meglepetésére ismét a szobában találta magát, szemben a fiatalokkal.
Bizonyára eltévesztette a kijáratot, csak erre gondolhatott, bár az sem egy elfogadható magyarázat. Másik ajtóval próbálkozott, amiről eddig azt hitte, hogy a fürdőszobába vezet. De hiába ment át a szomszédos helyiségbe, ismét csak a vendéglátói előtt állt. Nem tudta mire vélni a dolgot, mert eddig nem úgy ismerte magát, mint aki akár az ablakon át is visszajön. Leült a helyére, és megadóan várta, hogy akkor most mi lesz.
A fiataloknak szemmel láthatóan tetszett, hogy a pániknak semmi jelét se mutatja. Sokat mondóan összenéztek. Egy ideig csak a pillantásaikkal kommunikáltak így kettesben, de az arckifejezésükön látszott, hogy tökéletesen megértik, amit éppen közölni akarnak egymással. Lassacskán a vendégük is természetesnek vette ezt a különös párbeszédet, sőt olyasfélét érzett, mintha őt is bevonnák a
társalgásba.
– Talán ezt nevezik gondolatátvitelnek – suhant át az agyán.
A fiatalok rábólintottak. Sajátos cinkosság alakult ki hármójuk között. Már összemosolyogtak.
Ekkor megcsörrent a telefon.
( Folytatás: Fény panzió 49 )
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-11-2018 @ 02:34 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 02-28-2018 @ 02:34 pm)
Comment: Jó! Izgalmas is, de bensőséges, természetes is, tetszett, Tibor.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 02-28-2018 @ 08:47 pm)
Comment: Köszönöm a figyelmességet és az értékelést, kedves A_Leb! Üdv. Tibor |
|
|
|
|
| Hozzászóló: hori (Ideje: 03-10-2018 @ 11:30 am)
Comment: Egy panzióban mindig történik valami, ezt már a való életben is megfigyeltem, és a személyzet külön kis világa meg pláne érdekesebb lehet a megszokottól. Itt is zajlik az élet, látom, főleg, hogy szürreálisba hajlik (nagyon nem vagyok képben, de elsőre ez jött le). |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 03-14-2018 @ 06:59 am)
Comment: Köszönöm az észrevételt, kedves Hori... Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
