[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: VanLola90
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9090

Most jelen:
Látogató: 12
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 13

Jelen:


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: magyarirodalom.lap.hu
· 2: Haász Irén weblapja
· 3: Sidaversei
· 4: kortársirodalom.lap.hu
· 5: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 6: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 7: Péter Erika honlapja
· 8: Dezső Ilona Anna honlapja
· 9: Hegedűs Csaba honlapja
· 10: Barátok Verslista honlaja
· 11: haiku.lap.hu
· 12: Ararát
· 13: Janusvers
· 14: Olvasás lap.hu
· 15: Wendler Mária portál
· 16: Végh Sándor személyes honlapja
· 17: Orbia
· 18: Gligorics Teru Versei
· 19: SOmannák
· 20: Zsefy Zsanett

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Régi húsvétok
Ideje:: 04-02-2018 @ 10:26 pm

Gyermekkorom húsvétjai egészen mások voltak, mint mostanában.
Bár nincs fiam -tudtommal-, és így méginkább kiesek a szokásból, de gyermekként még benne voltam a sűrűjében.

Már napokkal korábban elkezdődött a mizéria.
Bevásárlás, sorbanállások kenyérért, kolbászért. Mindig húsvét előtt ment fel a tojás ára. Sonka? Az nem volt. Vagy csak ritkán. Jóanyám mesés szendvicseket kreált, valódi téliszalámival (Micsoda íze volt!), primőr paradicsommal, piros arannyal.
Sőt, a luxus netovábbjaként néha még kaviár is került rá, amit villanyszerelő apám hozott orvos és mérnök megrendelőitől. Ha az iskolai szendvicsbe tette volna, hupililát hányok tőle, most viszont alig vártam, hogy csak egyet is elcsenhessek...

Mindez persze csak hétfőn hajnalban készült el, addig a lakást kellett patikára suvickolni. Üvegtisztító, frissen mosott függönyök, kenyérbéllel radírozott tapéta illata lengte be a lakást, amibe durván nyomult bele a bútorápoló öregasszony-szaga.
Jóanyám hulla fáradtan támolygott még hétfő reggel is, amikor frissen fürödve, minket is kiöltöztetve kezdődött a tortúra utolsó napja.

Természetesen ő volt az első, akit meglocsoltunk, aztán Boldogra keresztanyámékhoz, és innen mentünk nagyikámhoz, akinél kevesebb előkészület és sokkal több szabadság várt -volna, ha nem kell további rokonokhoz menni. Általában itt volt vége a jókedvemnek, mert a morcképű Morzsi kutya éppoly vidám volt, mint máskor, és a kert, a játékaim, kis nyilam, imádott csúzlim mind ott voltak az orrom előt, mégis elérhetetlen messzeségben... Ilyenkor őszintén kívántam azonnali gutaütést minden rokonomnak, akik miatt a tavaszi szünet utolsó napját úgy kellett eltöltenem, mint egy egész napos iskolai ünnepséget.

Ebben a visszás lekiállapotban csak némi enyhülés jelentett a tudat, hogy a rokonságban beláthatatlan mennyiségű torta és csoki vár, némi zsebpénzzel megspékelve. Apám letette a kozmoszkék Zsigulit, és gyalog kutyagoltunk tovább.
Szerencsére nem kellett messze menni, pár utcán belül mindenki fellelhető volt. Persze útba estek a közeli ismerősök is, akiknél vagy csoki, vagy pénzecske hullott a kis kosaramba. Néha előfordult, hogy színes főtt tojást kaptam, amiket aztán mérgesen hajigáltam az utca végi dzsindzsás legmélyére. Többnyire elmondtam egy idétlen versikét a kertészlegényről, mindenki kényszeredetten nevetett, a hóember formájú kölniből jó adagot zúdítottam az amúgy is irgalmatlanul összebűzölt hölgyekre, és jött a csoki, százas, és a végtelen kínálások sora. Ugyanaz a menetrend ismétlődött végtelenszer, mert a rokonság igen nagy volt...

Nagy volt, legalábbis nekem, a gyereknek hatalmas. Akkoriban még összetartott a család, ma már csak a temetéseken találkozunk. Ilyenkor látjuk, hogy hullanak ki az ősi sziklák a család biztos várából, és hogy a déd- és ükunokák már egymást sem ismerik...

Persze voltak kitüntetett rokonok, akikhez szerettem menni, és ugyanígy olyanok, ahonnan nagyon gyorsan távozhatnékom volt.
Mici néni mindig hatalmas lakomákkal készült, hegyekben állt a süti és a torta. Alapvetően imádtam a bogaras öreglányt, de érzelmeimet jelentősen hűtötte az a tény, hogy átlag kb 40 macskával osztotta meg a házát, amik mindenen nyomot hagytak, és nehéz volt hányás nélkül csak levegőt is venni nála.

Dédikémnél öregasszony- és korhadó ház-illat volt, amit jelentős mennyiségű Krasznaja Moszkva parfümmel próbált ellensúlyozni.
A százéves ház korhadó padlója, szúette bútorai, olcsó vásári emlékei különös hangulatot árasztottak, ami folyton lobogtatta a fantáziámat. Dédike mindig főzött sonkát, és házilag készített mennyei diótortát, amit csakis és kizárólag nála ettem meg. Másik specialitása a sparheldben nyaranta sütött kapros-túrós lepény volt, amiért hét határból is elmentem volna hozzá. A lepényhez koromfekete vadcseresznye is dukált a kertből, közvetlenül a hatalmas málnás mellől... Most viszont sonka, diótorta, házi szörp volt a menü.

Anyám keresztanyja egy Klarissza-apáca volt, aki ténylegesen bibliai tisztaságban élt és halt meg, áldás poraira is... Nála zsemlekenyér, kötözött sonka, és valami földöntúli emberi melegség várt.

Nem sorolok fel mindenkit, mert hosszú lenne....

Arra nagyon büszke voltam, hogy apám néha-néha ivott némi alkoholt, de soha nem járt dűlöngélve, mint annyian dél körül. Apám nem hányt a kerítés mellett, és délután, amikor a nyúl áldozataival voltak díszítve az árkok, ő büszkén és kézenfogva sétált velünk.

Persze nem mindenhol és nem mindenkinél volt béke. Egyik legkorábbi emlékem a húsvétról, mikor az apró Gizi néninél (Nagyika testvére) és hatalmas termetű férjénél, a vasgyúró Imre bácsinál pihentünk.
Apámmal nagy beszélgetésben volt a bivalyerős kútfúró mester, én málnaszörpöt szopogattam, mikor pár házzal arrébb sivalkodás, üvegtörés, állati ordítás törte meg a tavaszi békét.
Imre bácsi arca elborult, mint a nyári viharfelhők, és mikor a sivalkodást ütemes puffogás festette alá, felállt és öltönyben, fényesre suvickolt cipőben átballagott a kertek alatt. Ott az agresszív férjet két perc alatt szép egyenletes lilára verte, az asszonykát vállon áthozta némi ápolásra, majd visszaült és bontott egy sört.
MIvel a tartósra sminkelt fickó pártfunkci volt, két nappal később rendőrautó jött Imre bácsiért, akit egy ideig nem láttunk, de utólag mindig vidáman nyilatkozta, hogy megérte...

Késő délután értünk haza, végre levehettem a szúrós dzsörzé nadrágomat, a nagyikám kötötte kemencemeleg pulcsit, jóanyám nagylelkűen bevállalta a "keresetem" megőrzését, és én a negyedik emeletről nézhettem az elmúlt tavaszi szünet után...


Utoljára változtatva 04-02-2018 @ 10:26 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 04-03-2018 @ 03:50 pm)

Comment: Remek hangulatú írás, még az is tetszett benne, hogy nem bontogattad a részleteket, pedig komolyan kíváncsivá tett néhány rokonod, biztosan ott vannak a nyári történetek a nagyi-emlékek között, a dédi-féle sütik és fantáziák is sejtetnek történeteket, a szüleidhez kapcsolódó emlékeid is igen gazdagnak gondolom. Szóval remek, sokat mesélő, és sokat sejtető írás. Nagy örömmel olvastam. aLéb


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.11 Seconds
pharmacy online