mikor a forró homokon táncolt a szél.

Neveddel viaskodott az áprilisi szellő ott

könyörgö hangja viharos haraggá változott.

A felcsengő kisharangok esti imára hívtak el

lépteimnek sóhaja, vágyam irántad végtelen,

mikor a tavaszi eső halk zenéje meglepett.

Lassan eltűntek a felhők, kék ég ragyogott

nevedet rajzoltam az aranyszínű homokon.

Vízcseppek csillogtak a partmenti köveken,

mikor a fák között megjelent sudár alakod

a dicsérő szép szavak elnémultak ajkamon.

Göteborg 2018. 04. 20. Lám Etelka