Újévezrednek eme elsö éveit koptató legelején
Kétezerkettöt irunk Úrnak virradó esztendején
Gyönyörü jóságos Földünknek északi féltekén
Ott hol hidegnek hazája lön fehér télnek idején
És mackók járnak táncot befagyott tónak jegén
Aranyló nap sugara szikrázik medvének szörén

Skandinávia falvának erdökkel övezte peremén
Fenyöfák sorakoznak böven lankásnak lejtöjén
Ágaik roskadoznak puha gyolccsal betekervén
Oly hideg napokat élünk télnek kellös közepén
Milyet csak mesékben olvashatsz könyv elején
Tisztásra kanyargós erdei ut vezet annak végén

S ott délcegen áll egy magányos faház büszkén
Hófödte tájba mesébe illö lakocska tél közepén
Talált otthont festömüvésznö évezred küszöbén
És leli itt örömét alkotások oly rögös ösvényén
Falépcsö ivel fel emeletre az épület hátsó felén
Lassan felérve vigan kopogsz majd ajtó üvegén

Isteni csend nyugalom honol e háznak emeletén
Belépsz arcod tükrözödik vissza gyertyafényén
S ecsetvonás kerül éppen helyére álló aktképén
Képek cseperednek sokasodva szorgalma révén
Fest tanulmányt csendéletet aktot télnek delején
Mestere szineknek árnyéknak a vászon mezején

Csodálatos portrék születnek alkotói kezemivén
Mesternek Annácskája köszön vissza modelljén
És maradandó lesz majd képe ecsetvonás végén
Melyeket oly alázattal fest meg müvésznö lévén
Kiállitáson látogatók csodálkoznak majd müvén
Teremtöm óvd meg öt szép müvészet új égiszén
Tartsd vigyázó szemed ecsetnek ügyes mesterén