sírós szemekkel és befelé folyó könnyekkel,

melyek idővel lassan elapadnak.

De vissszatér az élet és a csendes kispatak

sima víztükrén kék színeket hoz a hajnal.

Te parányi lény vagy, kis szürke pont,

benned mosolyog a fényes Nap.

A szelíd szél meglegyint, átszalad a réten,

a reggeli napfényben akácfa ága lengedez,

csipkés szirma megremeg,

Fehér galambok szállnak fel a kék ég felé.

Vadvirágok illata ébreszt fel téged, s már

ezüst csengő szólít, szíved repes, fénybe visz.

Göteborg 2018. 04. 25. Lám Etelka