A város közepén tér,

a tér közepén a kéj,

a kéj után a vér,

mit a tenyeredben érzel,

kívül s belül vérzel

és nem éred fel ésszel.


A Holdad eltört,

a Napod kialudt,

nézd a kihűlt hamut,

amit a lábad felgyűrt!


Növekszik a búza, 

aratásra vár,

itt egy újabb nyár,

angyal szárnyon szállj!


Szép virágod állomás,

nem várhatsz itt álldomást.

Olló a kézben, és a 

másik

gödröt ás.


A város közepén tér,

a tér közepén vér,

a vér közepén a lény,

kinek a Holdja eltört,

a Napja kialudt,

ki a Csillagokkal csendben elaludt.