Az egymás után
kialvó lámpák tudatják,
hogy látják, az
elmúlását a fénynek és
a születését egy lénynek.
A sötétből lép elő,
de csak félig,
mert tudja, hogy a gép nyerő,
amin játszik és csak félig látszik
a lábnyoma a hóban,
Szárnyait kitárja,
"Lőjetek szép sorban!"
Rémálmaidból táplálkozik,
ő az mi ott bent lakozik,
ő az ki a mélyben turkál,
s végül a szemed helyére
gödröt furkál.
Vérzel még egy kicsit
s az utolsó lehellet, ami
kinyit
egy ajtót, hogy beléd szálljon,
s benned magadra rátaláljon.
Köszönöm, hogy jöttél,
s most élj tovább holtan,
vigyázz ott a lépcső,
el ne ess a boltban!
|