Fáradt lepke tánca a szeme pislogása. Elszürkült lencséit a sötét köd takarja. Szépséges íriszén a felszín még ragyog, de a tudás fája a félelmek közt topog.

Gyöngyházfényű felhők, álomrések. Álmokat szövő mesés képzelgések. Érintett vágyaknak a valóság küszöbén. Az elképzelt világ is lehet még csodaszép.

Kagylóhéjban burkolt szürke nappalok. Lehetnének ölelő tengerszem-csillagok. Sötétben úszó világtalan idő és végtelen. Lehetne egy pillanat a megtört perceken.

És lehetne a világ is emberségesebb ! Szeretőbb, segítőbb és tiszteségesebb ! Csak képzelj el egy lángot a vak sötétben ! Egy pici kis fényt a reménytelenségben.