| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A vízparton, újra ott Ideje:: 05-15-2019 @ 03:44 pm |
|
|
|
|
Te még tudod,
milyen volt a sodrás
a mélybe húzó örvény,
sötét és hirtelen,
mikor szavunkat
vágyak szaggatták belőlünk:
élet volt, kezdet, s vég,
s közöttük szerelem!
Te még ott voltál
a viharzó parton velem.
Színes ábrándokba csókolt
veszélyes perceink
szikra -parázsként szálltak
tábortűz körül
és az éjjel mézíze
lelkeinkbe sóhajtva lehellt
Te még emlékszel
a partra, hol elárvult hitek
ketté nyílt víz felett
szűkölve haldokoltak,
s nem vártunk több
könnyes, páros holnapot
vesztegelve sárga,
csorgó csillagfényben
Te még ma is
őrzöd talán az egykor
féltve táplált lángot,
amit szelek téptek,
s oltották óceánok,
mit felvittél magas,
hófödte bércre,
múltunkat eképp megkísértve
Te még tudod,
hogy ma is várlak?
Emléked szaggatva
ma is húz az örvény;
tiszta szemed fénye
az enyémben megpihen,
s az álomból kitörvén
újra ott vagy a viharzó parton velem
2019.05.15. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-27-2022 @ 12:33 am
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 05-17-2019 @ 08:27 am)
Comment: Nagyon tetszett ez a szerkezetében- futásában szaggatott, de ugyanakkor nem csak érzéseiben remek ívű vers. Nekem bejön, ha a szöveg határozza meg a következetesen tartott versütemet, a és a szakaszok belső kohéziója képes egy történetté ötvözni az elemeit. Talán az egyetlen szó, ami nekem kilóg ebből a remek írásból, a "kitörvén"... ennek az archaizálása nekem nem fért bele a versbe, de ez természetesen csak az én szubjektív véleményem, az egyébként remek élmény itt biccent bennem kicsit. Örömmel olvastalak.
aLéb |
|
|
|
|
|
