Képmutatás minden igyekezeted.

Erényed kincseit már rég elástad.

Mosolyodba vájod férges tervedet.

Alkuszol, megalázkodsz.

Lassan már vörös alkony a szemed.

Átsírt éjszakák rongyos függönyén

át a reggelt várod ,de csak egy

kakasszó zavarja meggyűrt képzeted

Társtalan utakra fókuszálsz,

miközben árulod szomjas testedet.

A reggeli ágy vetetlen vánkosán

remegő tested még görnyedten megpihen.

Majd felkelsz. Magadra veszed tiszta, vasalt ingedet és hiszed hogy a

fehérség vászna

majd eltakarja az összes szennyedet.