[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 102
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 102


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Végső szók I. - Jövőbe tekintő
Ideje:: 06-05-2019 @ 11:51 am

Jövőbe borzadok. Tehetetlenül.
Hittel mérgezem magam: talán,
de jól tudom, a vég biztos belül:
csontjaimba fészket rakott a rák.

A jótét világ még bátorít, s dadog,
bambán mosolyogni kell velük, pedig
kar, váll nem mozog, az ízület sajog,
s felemészt a hiába-akarás reggelig.

Tündérrózsás halált játszik az éj,
fegyelmet parancsol rám a fájdalom,
odakünn némán suttog a lomb: ne félj!
de tűnő holnapom számadásba von.

Miért is lettem én e kéklő földre,
hogyha vágyam befedi agyag, s homok,
miért hív úgy a tenger, s a holdtölte,
miért, hogy még mindig lányról álmodok?

Élni való kalandok dobozba zárva,
mindnek meséje örök talány marad,
a kedves csöpp kis csókra nyíló szája
elúszik ködbe, elviszik madarak.

Szerelmek szépe, hervadt virágként
hull-hull lefelé, s visszanézve köröz,
kezem rozsdabarna kérges fát ér,
érintése sóhajjal dalra ösztönöz..

… hörgésbe fúl ez is - utolsó nyaram;
feljebb kúszik a jeges rémület belül,
ócska hazug hittel mérgezem magam,
jövőbe borzadok. Tehetetlenül.

2017. szept 4


Utoljára változtatva 11-27-2022 @ 12:32 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: katonabeci
(Ideje: 06-05-2019 @ 03:59 pm)

Comment: A jövő szép. Tele van klassz játékokkal, meg robotcsajokkal.


Hozzászóló: gomolya
(Ideje: 06-05-2019 @ 08:48 pm)

Comment: Jól megfogtad, remekbe tetted a gondolatokat megszántó sóhajt. Nekem ez nagyon tetszik - a komorsága, a hívő kilátástalansága is, nagyon.


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 06-06-2019 @ 06:05 pm)

Comment: Nagyon erős vers. Mélyen emberi, az elmúlás megváltoztathatatlan fájdalmát kiváló eszközökkel hozza, átérezteti az olvasóval. Remek, nagyon, de csöndesen fájdalmas vers. aLéb


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 06-11-2019 @ 09:33 am)

Comment: Az elmúlás, főleg egy betegség kilátásával, nehéz lelki teher. Versed ezt az állapotot valódi költői eszközökkel közvetítette, nagyon átérezhetően. Gratulálok versedhez.


Hozzászóló: piroman
(Ideje: 07-05-2019 @ 08:48 am)

Comment: Elég sötét lett ez, de van olyan, hogy nincs már virradat.


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.31 Seconds