| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Régi ismerőseink ( Fény panzió 68 ) Ideje:: 06-13-2019 @ 09:47 pm |
|
|
|
|
Régi ismerőseink
Fény panzió 68
A friss reggeli fény átragyogta a panziót, és lassan elindul egy szép derűs nap.
A kertben és a vízparton először a nyári szezonra felfogadott helybeli nyugdíjasok jelennek meg. Eltakarítják a tegnapi szemetet, rendbe rakják a kerti bútorokat, megöntözik a virágokat és beindítják az esőztető berendezést.
Gabronc is arra ébredt, hogy lelkesen gereblyézik a gyöngykavicsos járdát az ablaka alatt.
Hát igen, hajdanán is ugyanígy indult a Fény panzió minden napja, valamikor a mesefolyam kezdetén, ha valaki még emlékszik rá. Csakhogy Gabronc már nem a turistaosztályról néz ki az ablakon, mert önálló kis apartmant fogott magának a személyzeti traktusban. Ahonnan egy hevenyészett tusolás után felfrissülve szalad kifelé a parkba. De most is benéz a konyhára:
– Jó reggelt, hölgyeim! Ma mit kapunk?
Tréfálkozva üdvözlik a bolondos fiút, aki addig téblábol, amíg előkerül a konyhafőnök hölgy, és az ő kezéből kap egy szalámis zsemlyét. De bizony már nem a felejthetetlen Etelka Főnökasszonytól, aki mindörökre eltűnt a panzió és a fiatalember életéből.
Aztán szokása szerint nekilódul egy kiadós reggeli futásnak.
Az ám, de a közkedvelt futópálya helyett Gabronc barátunk most a vasútállomást célozza meg. Egy országos menetrendet akar beszerezni, mert valahová nagyon messzire, Salgótarjánon túl egy Eresztvény nevű üdülőtelepre kell utaznia. A pedagógus barátai, Margitka és Dénes várják, akik ott szerveztek nyári tábort. És csábítják Gabroncot, hogy ősztől álljon be hozzájuk tanítani.
De a jelentéktelen kis helyi állomáson csak egy jótanácsot kaphatott:
– Ha egyáltalán létezik az bizonyos Eresztvény, akkor oda VOLÁN-menetrend kell. Forduljon az idegenforgalmi kirendeltséghez!
Fordulni éppen pont oda nem volt kedve, mert az iroda üdvöskéjével mosolyszünetben vannak. A csinos Gárdonyi Tünde az egyetlen hölgyike, akitől kosarat kap, amikor csónakázni hívja. Ráadásul a kisasszony összetársult a Marsboltos Ferivel, akinek a jelentéktelen kócerája először az Elnök Úr, most meg a Tündike jóvoltából virágzott fel. Már közösen rendeznek paintball versenyeket, amihez a Feri boltja biztosítja a kellékeket, Tünde meg a szervezést.
Éppen eme „csapatépítő” harci játékoknak a kibővítéséről ment a diskurzus, amikor Gabronc betoppant a társaságba. Meglepetésére Paja Urat is ott találta, aki mostanában örökölte meg az Alapítványt az Angliába áttelepült titokzatos Elnök Úrtól, aki bizony le nem ereszkedett volna efféle zsinatolásba.
Ott hangoskodott a két rosszcsont siheder, Huba és Tádé is. De a rossz hírüket felülírta, hogy momentán ők tudják meglovagolni az Alapítvány repülő szánkóit. Ezeknek a Coanda-effektusal felszálló szerkezeteknek ők a berepülő pilótái. Hivalkodva felajánlották, hogy – szó szerint – beszállnak a harci játékokba. A nyomaték kedvéért magukkal hozták a notórius feltaláló Berci bácsit és az elektronikában profi konstruktőrt, Gerzsont is. Bár ők nem szívesen hagyták ott a Fény panzió hátsó udvarában működő üzemüket, mert a repülő szerkezet sorozatgyártását készítették elő.
– Csak nem a mennyekből akartok festékpatronokkal lövöldözni?
– Szó se róla! Mi okostelefonnal vezérelnénk a szembenálló csapatokat. Ha már meglesz a második repülő szerkezet is, a tesó az egyik tábort, én meg a másikat fogom irányítani. Kameraszerelvényt is bevetünk.
– Nem is rossz ötlet! Az ádáz harcosok borozgatás közben visszanézik és kielemzik a csatát. Az lesz ám az igazi csapatépítés!
– És ha beindul a légelhárítás? Szeretném látni, amikor majd benneteket is megsoroznak!
Mikor lecsillapodtak a kedélyek, valaki megjegyezte, hogy a hatóságok úgyis bele fognak kötni. Persze, már nincs Elnök Úr, aki mindent el tudott simítani! De Paja Úr iránti tapintatból ezt nem mondták ki. Inkább folytatták az évődést:
– Az ikreknek légi jártassági vizsgát kell ám majd tenni!
Ez a fordulat mindenkinek kedvére való volt, de Huba és Tádé szerint az ötlet még viccnek is rossz…
Végre Gabronc is előállhatott a kérésével. De Tünde hiába böngészte a VOLÁN-járatokat, nem tudott segíteni. Talán nem is nagyon akart. Helyette Paja Úr kínálta a megoldást:
– Menjünk együtt kocsival! Őszintén kíváncsi vagyok egy igazi diáktáborra. És ez az Eresztvény is gyanús nekem… Valahol ott lehet a Salgó vára. Egykor arrafele túráztam, amikor még romos állapotban volt. Kíváncsi vagyok, hogyan újították fel.
Ekkor szólalt meg Paja Úr méltó társa, a szépséges Evelin:
– Igazán jól jön ez a kis kiruccanás… – Nézegette az asztalon kiteregetett prospektusokat: – Ebbe a hotelba foglalj nekünk szállást, Tündikém!
Gabronc egyáltalán nem bánta, hogy hárman lesznek, mert nem is tudta, hogy Paja Úrral miről fog beszélgetni a hosszú úton. De sietett megjegyezni, hogy neki már biztosítva van a szállása az egyik sátorban. Aztán kiszaladt a száján:
– Ugye Némó Kapitány is velünk jöhet?
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-13-2019 @ 09:47 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 06-14-2019 @ 07:54 am)
Comment: Tibor, kifejezetten tetszett ahogy "korszerűsítetted" a történetet, talán éppen azért, mert megtartottad az eredeti karaktereket, és a személyek egymás iránti nyíltságát, valamiféle idealista érzékenységi rendszerét. Ez szinte végig a jellemzője a történeteidnek, és itt nagyon erősen kijött, ahogy előrevetítettél egy konfliktust, és aztán nem történt affér. Örömmel olvaslak.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 06-14-2019 @ 12:28 pm)
Comment: Köszönöm a megtisztelő értékelést, kedves A_Léb! Szívélyes üdvözlettel: Tibor |
|
|
|
|
|
