| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Fészkelődések ( Fény panzió 69 ) Ideje:: 06-24-2019 @ 08:31 am |
|
|
|
|
Fészkelődések
Fény panzió 69
– Miért is ne jöhetne az a Hogyishívják? Némó Kapitány, ha jól értettem… – A tőle megszokott jóindulattal így reagált Paja Úr. – A tágas terepjáróban négyen is kényelmesen elférünk.
– De hát hol van az a szélhámos űrcsavargó? – kérdezte Evelin, aki nagyon is jól ismerte. Mint a rossz pénzt, földhözragadt nyelven szólva. – Legutóbb még kamionsofőrnek álcázva láttam.
– Hol van az már? – tárta szét a karját Gabronc. – Attól tartok, hogy most kedvelt vendégként ottragadt Guszti bácsi szőlőbirtokán. Mert ahhoz is ért, hogy nélkülözhetetlenné tegye magát.
Nem is tévedett! Hagyta magát megtanítani vitorlázni, hogy végre legyen egy szál beidomított mancsaft a javíthatatlan öreg balatoni kalózkapitány keze alatt. A ház asszonyának pedig videocsevegést biztosított az Angliába szakadt Zsuzsikával.
Már csak az hiányzott, hogy a borászatba is belejöjjön, dehát neki más a stílusa. Egyre különlegesebb gabonaköröket szerkesztett a szuperokos telefonnal, amit a szintén különleges Zolti hagyott hátra. A távolból vezérelt fűnyíró robot alig győz előbújni a kis remízből, ahová időnként akkumulátort feltölteni vonul vissza pihenőre.
A mindig újszerű gabonakörök, a kiváló házias ellátással párosulva csőstől vonzzák ide a turistákat, ami immár létszükséglet, mert önellátásra kényszerült a birtok. Hát ezért is nélkülözhetetlen ennek a Némó Kapitánynak a találékonysága. A szőlőművelésre alkalmatlan gyéres plató egykor csak sátorverésre volt jó, de Zsuzsika kedvéért mesterségesen begyepesítették, ezért lett kiváló alap most a gabonaköröknek. De a szélhámos űrcsavargó mindig újabbakat rajzol, a leradírozott foltokat pedig „Hydro Mousse” néven forgalmazott gyepesítő fűágyúval frissíti fel egy expressz fűkeverékkel.
Egyedül Gabronc sejti, hogy a tó fenekéről előhalászott barátjának mindez nem szórakozás. A gabonakörökkel üzenget, kétségbeesetten keres kapcsolatot a távoli űrhazájával, ahonnét elszakadt, vagy talán kitaszították.
– Mindjárt megkeresem mobilon a pernahajdert.
Amíg az okostelefonjával vacakolt, arra figyeltek fel a többiek, hogy egyirányú mozgolódás indult meg körülöttük. A kis üdülőhelyi plázában lazán nézelődő és ímmel-ámmal vásárolgató nyaralók egycsapásra megindultak a panzió irányába. Keveredve a hazatérő turistabotos kirándulókkal.
– Ebédidő! – rikkantottak egymást túlharsogva az ikrek. – Igyekezzünk, mert a fizetővendégek mindent fellegelnek előttünk!
Siettek is a panzió árnyas szögletében megbúvó törzsasztalukhoz, ahol a megszokott kiváló ellátás várja őket, akárcsak a régi szép időkben. Az iker unokáit – úgy, ahogy – kordában tartó Stefánia Asszony az irodalmár Géza bácsival együtt elég kelletlenül, de lelkiismeretesen adminisztrálja a panzió gazdálkodását, a főszakács Mariska néni pedig ugyanúgy remekel, mint egykor az Etelka Főnökasszony keze alatt.
Nem csoda, hogy Tünde az idegenforgalmi irodából, valamint újsütetű barátja, a „marsboltos” Feri is büszke, hogy az alapítványi asztaltársasághoz tartozhat. A szomszéd asztalnál békésen ebédelnek a nyugdíjas idénymunkások is, akik majd kiviszik a grátisz ebédet a rászorulóknak. Ezen a rendszeren Paja Úr sem változtatott.
Jóformán be se fejezték az étkezést, amikor egy hirtelen kerekedett zápor a klubterembe, az egykori izgalmas szimpozionok színterére kergette a társaságot. Most mihez kezdjenek? Újra megnézni a videóra vett természetfilmeket, vagy az idegen civilizációkról szóló elképzeléseket – ehhez valahogy nem volt kedvük.
– Kinek van egy jó története? Paja Úr után most ki legyen a soros mesélő?
Síri csend. Ez nyitott teret Gárdonyi Tünde komiszkodásának:
– Géza bácsi egykor ontotta a fantasztikus regéket. Egy Eszter nevű legendás szépségnek küldte őket e-mailben, aki aztán újrahasznosított irodai papírra kinyomtatta őket. Ezt mi is meg tudnánk tenni! – Nem vitás, a féltékenység szólt belőle. – Hát elhagyta a múzsája?
– Valóban, már csak hétköznapi történetekkel tudok előállni. Talán ha meghallgattok, elmondok egyet.
Így tehát közkívánatnak engedve, Géza bácsi vállalta a mesemondást. De az már – ahogy megjegyezni szokták, – egy másik történet.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-24-2019 @ 12:08 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 06-28-2019 @ 12:09 pm)
Comment: Olvaslak, Tibor, és mitagadás, otthon vagyok a történeteidben.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 06-28-2019 @ 03:50 pm)
Comment: Köszönöm, kedves A_Léb! Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
