| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Hol is kezdjem? ( Fény panzió 70 ) Ideje:: 06-30-2019 @ 02:02 pm |
|
|
|
|
Hol is kezdjem?
Fény panzió 70
– Hol is kezdjem? – tűnődött Géza bácsi a nem éppen nagy mesélőkedvében.
– Hát az elején! – szellemeskedett Huba, az ikrek szemtelenebbike.
– Na látod, pont az elejét keresem. De már meg is van! Hát akkor elkezdem a terjedelmes történetem, jó messziről nekiindulva.
Itt megállt, de nemcsak a hatásszünet kedvéért. Távozásra akart időt adni a kevésbé érdeklődőknek. Az ilyetén figyelmesség is az Alapítvány hagyományai közé tartozik.
… Szóval, amikor az első közös zarándokútra mentünk a háziorvosommal, Johanna doktornővel, a VOLÁN-buszban elhelyezkedve máris újságolta, hogy jutányosan sikerült egy igazi túrabotot szereznie a számomra. A lelkem mélyén idegenkedve, de azért készségesen átvettem tőle a két darab ötven centi méretű míves botot. Elfér a kezemben, gondoltam.
Amikor Mátraverebélyen kiszálltunk, már vártak a barátai. Kellemes ismerkedés után készségesen segítettek a teleszkópos botokat másfél méteresre kihúzni, aztán a kezemhez illő hosszra beállítani. De az idegenkedésem nem szűnt meg. Egybemarkolva a kettőt, kézben vittem őket, majd a vállamon átvetve kis batyut akasztottam rájuk. Igen, pont úgy, mint hajdanán Lúdas Matyi.
Újabb meglepetésem az lett, hogy a társaim őszintén komolyan vették a zarándoklatot. Vagyis minden útba eső faluban megálltak, és addig nem mentünk tovább, amíg a helyi katolikus templomban nem imádkoztak egy illőt. Azt már nem is tudom, hogy útközben hány helyen szálltunk meg, mert mindent a Doktornő rendezett le jóelőre telefonon. Hirtelenjében Felsőtoldra emlékszem és Hollókőre, ahol több napot is töltöttünk.
Hollókőről úgyis mindenki mindent tud, inkább a másik faluval kapcsolatban mesélnék. Felsőtoldi szálláshelyünk mellett rögtön feltűnt a tábla: Tar Lőrinc utca. Természetesnek vettem, mert a „Toldi szerelme” is mond valamit Tar Lőrincről. Csakhogy Arany János és Toldi csak érintőlegesen kapcsolódik ennek a derék magyar nemesúrnak a történetéhez, aki Írorszában megjárta a nevezetes Szt. Patrick barlangot. Bizonyára megtette a napjainkban sokat emlegetett El Caminót is.
Az lenne ildomos, ha fiatal barátaink számolnának be kalandos életéről. A Zsigmond király hű vitézének históriájából elénk tárul a dicső magyar lovagkor. Bőven található szakirodalma és helytörténeti vonatkozása.
A templomozás alól úgy kaptam felmentést, hogy igazából protestáns vagyok. Ami való igaz, ezért amikor Szentkútra értünk, mégis csak viaskodott a lelkemben a nyakas kálvinizmus és a hely szelleme, a mindent átható mély katolikusság. Aminél elmélyültebb közösségi élményt csak később a csíksomlyói búcsúban tapasztaltam, de ott már át is éltem. Szentkúton még nem annyira.
Ráadásul kísértett a turistabot-fóbia.
– Ugye itt történnek a csodálatos gyógyulások, hogy a sánták eldobják a mankójukat? Hát én a turistabotot dobom el!
Johanna doktornő szomorúan nézett rám és csak ennyit szólt:
– Ugye most azt hiszed, hogy szellemes voltál?
Ezt még évek múltán is megkapom tőle, ha valami meredeket mondok. Én pedig egész életemben szégyellni fogom az esetet. A turistabotok is megbüntettek. Anno a Tordai-hasadékban megbotlottam bennük és majdnem a mélybe zuhantam. Most is a frász kerülget, ha rágondolok.
Egyébként pedig illene hinnem a csodákban, mert nem egyszer az őrangyalom rántott vissza a szakadékból. És a pesti szomszédomban lakó görögkatolikus hitű barátom fényképpel dokumentált nekem egy csodás gyógyulást. Készségesen átmásoltam a féltve őrzött képet a nyomtatómmal, de sajnos túl sötétre sikeredett, mert pillanatnyilag utángyártott patront használok. Ha megkapom a nyugdíjam, az első lesz, hogy eredeti színes patront vegyek, ami élethű képet fog rajzolni.
A barátom Máriapócson nevelkedett, aztán évekig ezermester mindenesként a kegytemplomban teljesített szolgálatot. Jelen volt, amikor egy béna kisfiút a csodatévő ikon mellé vittek. Alig hogy megérintette, máris felkelt a tolószékből. A barátom részletesen leírta a történteket, de én méltatlannak érzem magam, hogy kibeszéljem.
Csak mellékesen: amikor II. János Pál vizitálta őket, a jószolgálataiért megajándékozta egy tenyérnyi aranyéremmel, amit én is a kezembe foghattam. Persze csak úgy arany, mint az olimpiai érmek. De rajta van a pápa domborképe és a hiteles körfelirat.
Aztán, milyen kicsi a világ! Elmeséltem neki, hogy Sárospatakon minket is egy görögkatolikus pap búcsúztatott, amikor a Kassáig vivő Szt. Erzsébet zarándoklatra indultunk. Tolószékben gördítették be az oltár elé, mert valamikor lezuhant, talán egy fáról, és lebénult. Kiderült, hogy korábban az Atya is Máriapócson szolgált. Teljesen beazonosítottuk, csak a neve nem jutott eszünkbe. Majd megkérdezem Johanna doktornőtől, ő biztosan emlékszik rá.
… Ezzel Géza bácsi elmélázva bejezte a történetet, ami ugye nem is lett olyan hosszú.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-30-2019 @ 02:10 pm
|
