Sziasztok!

2005. január 1.

Úgy volt, hogy itthon talál az újév, de szerencsére nem így lett és ezt köszönöm Kriszti barátnõmnek. Mikor elindultam itthonról már igencsak jó kedvem volt, majd találkoztam Krisztivel és Marcsival (õ is a barátnõm), és elindultunk a városban. Kinyittattam egy pezsit a Borároson egy sráccal, mert potyára vittem oda a jóképû rendõrnek õ csak félre állt. Hiába volt még velem 2 csaj, õk nem voltak annyira bevállalósak, hogy leszólítsanak egy srácot… én meg igen. Majd elindultunk a kõrúton, kimentünk az Andrássy útra végig a Hõsök terére. Itt megint keresnem kellett egy jóképû pasit, aki kinyitotta a másik pezsit… de aki keres, az talál. Én is találtam, igaz amerikai volt, de szót értettünk. Mikor a Hõsök terére kiértünk, gondoltam egyet irány a nyugati, és annyira jó, hogy oda mentünk. A nyugatiig egy csomó petárda durrant mellettünk, elõttünk, mögöttünk… ahogy az ilyenkor lenni szokott. Odaértünk a pályaudvarhoz 23 órára, persze pezsgõnyitás megint rám várt. Kriszti mondta, hogy az elsõ pasinak, akit meglátok, nyomjam a kezébe az üveget… én csak álltam a járdán és néztem… egy jó pasi sem volt, és ekkor megfordultam és a pályaudvarról kilépett Õ. Barna nadrágban, barna kabátban, fehér cipõben, nyakában színes papírszalagokkal, fején Ördög szarvval... Tudjátok ez a tipikus meglátni és megszeretni dolog… mikor egy villám belétek vág. Szóval ott állt Õ, barátnõimre néztem és õk már tudták, hogy Õ lesz az aki, a pezsit kinyitja. Odamentem, aranyosan mosolyogtam és megkértem, hogy nyissa ki. Gondolhatjátok, hogy nem mentünk messze, de mivel éjfélig volt még 1 óra vettünk még egy pezsgõt. Mutattam a srácnak, hogy van még egy, és azt mondta az éjfélkor kinyitja nekem. Közben feltûnt 2 lány a srác mellett, hogy kik voltak nem tudom, de az egyikre azt monda poénból, hogy a felesége. Ekkor minden bajom lett, de késõbb ránéztem, összemosolyogtunk, majd utána megint és megint, és oda súgtam, hogy tényleg a felesége és rázta a fejét, hogy nem. Gondolhatjátok mekkora kõ esett le a szívemrõl… persze ezek után a barátnõim kitalálták, hogy irány a WC. Elmentünk és mikor vissza értünk nem találtam a srácot, néztem, kerestem és meglett… elõttem állt. Meglátott elmosolyodott és elkérte a pezsgõt, mert éjfélig kb 10 perc lehetett. Majd beszédbe elegyedtem vele és éjfélkor megcsókolt. De olyan volt, mintha már 1000 éve járnánk. Tudjátok milyen az amikor, ott vagy és akarod és tudod, ha most nem teszed meg, akkor soha többet nem lesz lehetõséged és és és…. Na én is így éreztem. Miután a barátnõim látták, hogy jó helyen vagyok elmentek (ezt köszönöm nekik, jó ötlet volt….. ja õk is találtak pasit), és beszélgettünk a sráccal. Gábornak hívják, 28 éves és Hatvanban lakik és nagyon gyönyörû kék szeme van. Együtt sírtunk és nevettünk… ha petárda durran, akkor befogta a fülemet és elfordított… nagyon jó volt… életem elsõ olyan szilvesztere volt, ahol annyira boldog voltam… és nem érdekelt, hogy alig 1 órája ismerem. Majd késõbb 3 – 1/2 4 körül visszakísért a barátnõimhez, és mint a filmekben néztem, ahogy zsebretett kézzel, lehajtott fejjel elmegy és gondolhatjátok mi történt…. Igen, jól mondod utána szaladtam. Meglátott megölelt, felemelt és pörögtünk… Ja és nekem adta az Ördög szarvat, amit akkor kell vissza adnom, ha látni szeretném még. Szerinted????

Azóta már beszéltünk 3 – szor telcsin… hogy lesz e folytatás? Az Élet megírta… ha megtudom, elmondom.

Az újév, mint említettem nem itthon talált, hanem az utcán... és jobb volt, mint bárhova elmenni és nyomorogni egy szûk helyen vagy házibuliban. Már attól boldog voltam, hogy vadidegen emberek, boldogan, vidáman rám néztek és elkiabálták magukat, hogy B.Ú.É.K. vagy ahogy hallgattam a gyerekek kacagását, vagy ahogy a trombitát fújják… a lányok sikítását, amikor petárda durrant mellettük… és nem volt harag vagy káromkodás…. Hiszen egy ország ünnepelt… ünnepelt gazdag, szegény, hajléktalan… s az utcán mindenki egyenrangúvá vált…

Igen eltemettem 2004 – et, számomra az az év nem létezik. Volt 2003 és most 2005 van… túl sok fájdalmat kaptam 2004 – tõl, de 2005 jól indult… akár egy romantikus film… remélem, hogy boldog lesz a folytatás… vagy legalábbis olyasmi… könny és fájdalom nélkül!