| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Reciprok Söröző ( I. ) Ideje:: 09-15-2019 @ 10:35 pm |
|
|
|
|
Reciprok Söröző ( I. )
Ujvári Tibor még csak másod ízben botorkált le az alagsori söröző lépcsőin, de a pultos Valika máris felfigyelt rá és visszatérő vendégként fogadta. Tekintetével végig követte, amint az előtérből belépett a lengőajtón keresztül, elhaladt az étkezőasztalok mellett, megkerülte a dartsot dobálókat, a pultot könnyedén megérintve köszönt egyet, majd eltűnt a különterembe nyíló boltív mögött. Hagyott neki egy kis időt a letelepedésre, csak aztán eredt utána. Kissé bosszantotta, hogy mégis állva találta, mert egy jókora falragaszt tanulmányozott. Vastag filctollal egy tátogó cethalat rajzolt valaki csomagolópapírra, és alája furcsa rigmust kanyarított görcsösen gondos betűkkel:
Az óceánt
csöndbe’ issza ki a bálna,
Ha sört inna, talán ő is
össze-vissza kiabálna.
A plakát sarkába már egy valódibb vers lett celluxszal odaragasztva:
Nincs oxigén a vérbe’.
Segítsetek ki élve!
Siessetek!
SOS-ünk vegyétek –
Ne veszne ennyi lélek!
Belénk hasítva éled
A rettenet…
Segítsetek ki élve!
Segítsetek ki élve…
Látszott, hogy valamilyen kötetből fénymásolták ki a vers utolsó sorait, és a gyöngébbek kedvéért, a fordító nevét fölülírva rávésték az aljára golyóstollal, hogy: Vlagyimir Viszockij: S.O.S.
Ujvári megértette, hogy itt eredeti módon üzengetnek egymásnak, akik a zajt sokallják, meg akik a cigarettafüstöt nem bírják. Önkéntelenül is a szellőző ventilátort kereste szemével az ablaktalan teremben. És elgondolkodott, hogy a tulaj miért hagyja így elcsúfítani az ügyes asztalosra valló kazettás falburkolatot.
Valika nem akart feltűnően várakozni, ezért egy merev szűrű ecsettel a hamutálak mocskát kezdte fintorogva a szemetes kosárba kapargatni, majd odament egy söröző társasághoz és leszedte az üres palackokat. Az asztalnál tettek néhány jópofa megjegyzést a lány közelségét érezve, és ha már egyszer fölnéztek, a törzsvendégek gyanakvó tekintetével szemrevételezték Ujvárit is. Megjelenése után ítélve mintegy befogadták a különterem miliőjébe.
– Ez se ma kezdi a kocsmába járást – állapította meg Valika, mert a férfi végül is a legjobb helyet szúrta ki magának. Ráadásul úgy helyezkedett, hogy a lehető legjobb rálátása legyen a söntésre.
– Mit hozhatok?
– Csak egy kávét.
– Ma nem ebédel, mint tegnap? Vagy talán nem ízlett a menü? – Most még nem dőlt el, hogy a kibontakozó kényszeredett párbeszéd fölösleges bizalmaskodás, vagy pedig már a rendszeres látogatónak kijáró figyelmesség.
– Tűrhető pasi – gondolta végül a lány, és a vendéglátós memóriájába beíródott az akár rokonszenvesnek is mondható jó ötvenes férfi alakja. – Talán elfogadható törzsvendéget lehet nevelni belőle. Megérdemel egy kis kedveskedést.
A jövevénynek még az arcán maradt a csinos Valikának kijáró mosoly, de már másfelé figyelt. Látta megérkezni Galambos bácsit, a megfáradt főnököt. Puhatolózva méregették egymást, Ujvári az üzletét áruló vendéglőst, Galambos Lajos a reménybeli vevőt.
A söntésben álldogáló törzsvendégek tisztelettel utat nyitottak az öregnek. Néhány java korú férfi felé tartott, akik már messziről kedélyesen üdvözölték. Eddig a sürgő-forgó Valikával évődtek azoknak a hangján, akik sokat megengedhetnek maguknak, de el lehet nekik nézni, mert tudják, hogy hol a határ. Az utca fél ipartestülete kitelne belőlük, s látszik, hogy otthonosan érzik magukat. Köztük a szomszédos Antikvár Kávézó főnöke, a snájdig Ricsi gyerek is. Odaát még neki is lábujjhegyen kell közlekedni az olvasólámpával felszerelt asztalok között, itt meg kedvére hangoskodhat, miközben Valikát fixírozza igéző szemeivel.
– Gyere, Lajos bá’, lazíts egy kicsit te is! – Rendeltek neki egy vermutot, mert legföljebb azt iszik, bár többnyire csak szagolgatja. Keres valakit a szemével, de már jött is oda hozzá a fiatalok csoportjából egy derekas fiú. Szó nélkül átvette a kocsikulcsot, és már ment is volna, ha az öreg meg nem állítja.
– Várj csak, Józsikám, megint nem tudtam a helyünkre beállni. –Útba kellett igazítani, mert a környéken egyre nehezebb parkolni.
Hamarosan jött vissza a legény, négyesével felpolcolt sörös rekeszeket hordott be, de még nem tette le a kulcsot.
– Találtam egy jobb helyet, átviszem oda a kocsit.
A szakmabeli Ujvári előtt lassan egységes képpé állnak össze az ellesett mozaikok, máris jobban belelát a vendéglő mélyvizébe, mint akárhány évek óta idejáró vendég. De a kérdőjelek is szaporodnak.
– Nehézkes a parkolás, ráadásul a vendégek mellett kell behordani az árut. Ennyi bajt vennék a nyakamba?
Már az a gyanú is felmerült benne, hogy a különteremben a ventilátor csak a lambéria mögé préseli a levegőt, mert nincs mögötte szabadba vezető kürtő. Talán nincs is itt más igazi érték, mint a két igazán tágas hodály.
Aztán meg hogyan bízhatja rá Lajos bácsi a kocsit akármelyikre is az iszogató srácok közül? Erre aztán később rá is kérdezett.
– Ez a Józsi gyerek csak üdítőt iszik. Alkoholista apa és anya jutott neki az élettől, itt nőtt fel a szemünk előtt. A szülők helyett mi vigyáztunk a fiúra, hogy el ne zülljön. Csendes legény, de vigyázni kell vele, mert hajlamos mindenhol ellenséget látni, és nincs aki lefogja, ha megdühödik.
[ Egy megjegyzés: Bárki láthatja, hogy régimódi történetet olvas, mert ma már tilos lenne a dohányzás… és a szegény Viszockíj is a múlté.]
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-15-2019 @ 10:59 pm
| Hozzászóló: Julianna (Ideje: 09-16-2019 @ 01:13 am)
Comment: Egy söröző! Segítségeddel oda is bekukkantottam. Részletezted a helyet, a jelenlévőket leírtad, így el tudtam képzelni, milyen is lehet egy söröző. Érdelkődéssel olvastam. :-) Edit. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 09-16-2019 @ 07:43 am)
Comment: Köszönöm az érdeklődést, kedves Julianna. De felhívom a figyelmet, hogy ez nem valami átlagos söröző, hanem egy "reciprok" hely. Majd kiderül, hogy miért. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
| Hozzászóló: piroman (Ideje: 09-25-2019 @ 05:24 pm)
Comment: Jó szemed van és jól fogod a karaktereket is. A feszültség is alakul. A baj ebben a környezetben a hosszúság. Vedd rövidebbre a darabolást, ha nem látják a végét, nem olvassák el. Üdv.:piro |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 09-26-2019 @ 06:32 am)
Comment: Teljesen helytálló az észrevételed, kedves Piroman. Mentségem legyen, hogy egy már-már elveszettnek hitt pendrive tartalmazza ezt a 15 évvel ezelőtt, a friss élmények hatására lejegyzett krónikát. Megformálás helyett úgy döntöttem, hogy maradjon meg egy örökre eltűnt mikrokozmosz dokumentumának. - Más kérdés, hogy ez a nosztalgia igazából a magánügyem. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Kankalin (Ideje: 09-26-2019 @ 08:43 am)
Comment: Tibor, nekem már az is reciprok, hogy valaki a sörözőben kávét rendel, miközben a szomszédban egy kávézó van. :) Kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből... :) Szeretettel: Kankalin |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 09-26-2019 @ 10:10 am)
Comment: Kedves Kankalin, a kommentedből látszik, hogy nem szoktál sörözőbe járni. Mostanában már én se. Egyébként még annak is ki kell derülni, hogy miért akasztották rá a "reciprok" csúfnevet. Tisztelettel üvözöllek: Tibor |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 09-29-2019 @ 09:44 am)
Comment: Olvaslak, Tibor. Jól rajzolsz most is, nekem fontos, hogy ha olvasok,megjelenjen a szemem előtt a személyek mellett a környezet is, és itt megtörtént. Arra mindenképpen fel kell hívjam a figyelmed, hogy NÉGY műved van az Irodalom Klub felületén és tudod, egyidőben háromnál több nem lehet.
aLéb |
|
|
|
|
|
