| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Reciprok Söröző ( III. ) Ideje:: 09-18-2019 @ 05:56 pm |
|
|
|
|
Reciprok Söröző ( III. )
Ujvári hümmögött. Egyelőre nem akarta szóba hozni a sejtését, hogy itt már csak az alkalmazottak kaszálnak. Talán Lajos bácsi is látja, de nincs ereje tenni ellene.
Közben hangzavar jelezte, hogy a közeli Műegyetem népe segít feltölteni a különtermet. Ez a fokozatosan emelkedő zajszint megszokott jelenség itten, de most hirtelen akkora lárma kerekedett, hogy Lajos bácsi is felkapta a fejét. Nagyot sóhajtott: a mai nap már egészen korán kezdeni kell a csitítgatást.
Kimentek és láthatták, hogy törzsvendégek kaptak össze, mint rendesen. A vadember Rezsőn látszott, hogy legszívesebben lerántana a bárszékről egy szemüveges vékony fiút, de visszafogta magát, és a hangerőbe adta bele a dühét:
– Meddig várjak még? Máskor felvet a zsozsó, most ezt a nyavalyás pár rongyot se tudod megadni?
A fiú leszállt és a hátát a pultnak támasztva, mintegy fedezékből védekezett. Távolról sem volt beijedve, higgadtan magyarázott:
– Ugye mondtam, hogy éppen mosolyszünetben vagyunk az öregemmel, de az hamar el szokott múlni, és akkor újra lesz pénzem. Várd ki ezt a pár napot!
Rezső tovább acsarkodott:
– Sejthettem volna, hogy a tartozásod is úgy halogatod, mint a vizsgáidat!
Ekkora bunkóság még tőle is sok volt, társaságban felemlegetni egymás előmenetelét, az már tényleg gyalázatos. A többi egyetemista mintha citromba harapott volna. Elhúzták a szájukat vagy éppen a láthatatlanná válást gyakorolták. Megjegyzés a legváratlanabb helyről érkezett:
– A Rezsőnek is kell ám a pénz! – A rekedtes-éles hang egy hajléktalan küllemű némbertől származott, aki közvetlenül a bejárat mellett vert tanyát.
Az alkalmi közönség meglepődve kapta fel a fejét, ám akadtak jól értesültek is. Gúnyosan néztek Rezső után, aki szégyenkezve a pártfogója miatt, leforrázva hátrált kifelé, de mielőtt elviharzott, az ajtóból még visszafordult. Átérezte, hogy nagyobb égés már úgyse jöhet, és veszett dühében odatett még egy lapáttal:
– Ülj csak vissza, Jenszike, és bámuld tovább a bájos Valikát! Úgyis mindenki látja, hogy hiába csorgatod utána a nyálad.
A jelenet Ujvárit se hagyta hidegen, de leginkább a rikácsoló perszónát bámulta meg. A napokban mintha látta volna, amikor a közeli körteret csúfította el a szeme láttára egy ki tudja honnan összeverődött rongyos csapat. A zsinatoló hajléktalanok gyűrűjében ágált ez a szikkadt nőszemély, a többiekkel együtt itta literes üvegből a zavaros lőrét, fújta a füstöt és a leghangosabban nyomta az ordenáré szöveget. De nem egy férfiembernek megakadt rajta a szeme, mert vérbeli nőstény volt, akár még a Neander-völgyi truppból.
Galambos bácsi észrevette, hogy Újvárinak túlságosan is megtapadt a tekintete.
– Vigyázz, mert ez a Rozál maga a veszedelem, már sok férfit megzsarolt. Aki nagyon megnézi ezt a csúfságot, azzal szemezni kezd, ráfogja, hogy ki akart kezdeni vele és ráakaszkodik. A piócát könnyebb lerázni. Ha egyszer kinyitja a mocskos száját, akkor már nincs menekvés.
– Engem féltesz, Lajos bácsi?! – Ezen Valika is kuncogott, aki a pulton áthajolva az előbb még Rezső után nézett, aztán úgy maradt, hogy kifigyelje, miről beszélnek a főnökök. Már sejtette, hogy Újvári nem vendégnek jár ide, és eldöntötte magában, hogy ez egy valaki. Így hát simulékonyan együtt nevetett a férfival. Az öreg viszont tovább aggódott:
– Nono... Ha kiszúr magának, képes a lakásodra is elmenni, hogy botrányt csapjon.
– A lakásomra? Ismernéd csak a feleségemet, ő is a vendéglátásban nőtt fel, úgy kipenderít egy kurvát, hogy meg sem áll a sarokig, ahová való. Igaz is…, te miért nem lököd ki ezt a ringyót?! Ennyire nem lehetsz lágyszívű!
– De mégis csak az vagyok. Berci bácsi miatt.
– Most már tényleg kíváncsi lettem. – Odább húzta az öreget Valika elől, mert sose tűrte, hogy az alkalmazottak rajta mozizzanak. Felkészült rá, hogy amit hallani fog, még ha a tisztes öregtől ilyet nem is várnánk, valójában egy kocsmai pletyka lesz. Már a szomszéd Ricsire tett megjegyzéséből is felfigyelt a hajlamára.
Fiatal korában Ujvári is egyik helyről a másikra járt a haverokkal, és ivott, mint a többiek. Pia mellett repült az idő és folyt a szócséplés. Kezdték a politikával, aztán jött a foci, végül az egymás kibeszélése. Csakhogy ő pont egy vendéglős lányába szeretett bele, és a család azzal a feltétellel fogadta be, hogy leteszi a poharat és átlép a pult másik oldalára. Nem bánta meg! Nehéz volt a váltás, de ott volt mellette a nagyszerű kislány, aki ma is a felesége. Megtanulta, hogy az igazi vendéglős nem iszik és a férfi-pletyóba se megy bele. Van egy kollegája, aki képes a pulton áthajolni és keményen odamondani:
– Én mindent megteszek, hogy rendesen kiszolgáljam, de azt ne várja el tőlem a kedves vendég, hogy leálljak vele dumálni. – Ott is maradt a pult mögött sört csapolni, míg Ujvári előbbre lépett, és belejött, igazából hogyan kell a vendégekkel bánni és – alkalmazottakat irányítani. Mikor végigmegy a placcon, egyszerre érzi magát a személyzet és a vendégek gazdájának. Akiknek nem csak jó étel és ital kell, hanem otthonosság is, egy igazi hely, ahol kedvükre kibeszélhetik magukat. Hál’Istennek, többnyire egymással, de a törzsvendég büszke, ha több-kevesebb keresetlen szót válthat a főnökkel.
Mindezt Galambosnak is tudnia kellett fénykorában, de már kissé szenilis, láthatóan elengedte magát, szeret locsogni és talán már iszik is. Türelmesen végig kell hallgatni, ennyi igazán kijár neki.
– Fogadni mernék, hogy eddig észre se vetted azt a jelentéktelen kis öreget, aki megszeppenve ül Rozál mellett, mintha csak rossz fát tett volna a tűzre. Hát ő mindnyájunk védence, a Berci bácsi.
A vendéglős megfogta Ujvári kabátujját és diszkréten egy belső asztalhoz vezette, hogy ne figyeljenek fel rá, akikről mesél. Hol egy törzsvendég, hol pedig Valika zavarta meg, de nem hagyta magát kizökkenteni. Kisebb-nagyobb megszakításokkal elmesélte, hogy Berci bácsi valamikor...
Ujvári figyelmesen hallgatta a szóáradatot, de azért nem feledkezett bele a mesehallgatásba. Gyakorlata volt benne, hogy egyszerre lássa át az egész vendégsereget, ha akarta volna se tudott volna felhagyni ezzel a szokásával. Feltűnt neki, hogy Rezső távozása után Rozál is kiment valahova és mintha elfelejtett volna visszajönni. Berci bácsi szinte csak erre várt, máris a tekintélyes törzsvendégek gyűrűje felé oldalazott, de olyan óvatosan, mint aki nem biztos benn, hogy örülni fognak neki. Távolból is megfigyelhető volt, hogy a lecsúszott öreg havernak kijáró kedélyeskedéssel fogadják.
De a bárszékeken kuporgó társaság is mutatta magát, különösen pedig Jenszi. Mintha csak Rezső szavait akarná igazolni, mindenáron Valika figyelmét próbálta magára felhívni, egyelőre nem sok sikerrel. Mert ha a lány a kiszolgáláson kívül még figyelni tudott valakire, az inkább Ujvári volt. Egyre feléje nézegetett, közben a bizalmasainak is elejtett egy-két szót, mire azok is követték a példáját.
– No, vége az inkognitónak – gondolta Ujvári. Nem örült neki.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-21-2019 @ 08:51 pm
| Hozzászóló: Kankalin (Ideje: 09-26-2019 @ 09:11 am)
Comment: Na, itt kezd fény derülni a főszereplő személyére. Ha még két rész van hátra, akkor hamarosan világos lesz a "reciprok" címbéli jelentősége is. Ujvári, vagy Újvári? Ennél a fejezetnél elbizonytalanodtam, mert kétszer az utóbbi írás szerint szerepelt. Az elsőnél elfelejtettem elmondani, hogy Viszockij költészete maradandó. Ismerek olyan műfordítót (pl. Szöllősi Dávid), aki nagy hozzáértéssel - tartalmi és formai hűséggel - foglalkozik azzal, hogy ne merüljön feledésbe ez a név. Jövök a következőhöz is... :) Szeretettel: Kankalin |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 09-26-2019 @ 10:56 am)
Comment: Ami az Ujvárit illeti, hajlamos vagyok elfelejteni, hogy mit írtam korábban. Reciproknak az ifjak szólták le ezt a lebujt, csak találgatni lehet, hogy miért. Viszockíj pedig abban az időben különösen kedvelt volt az egyetemisták és a fiatal értelmiségiek körében. Ma már kevésbé ismerik. Szívélyes üdvözlettel: Tibor |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Julianna (Ideje: 09-27-2019 @ 03:48 pm)
Comment: Ismét élvezhettem a Reciprók sörözőjének a hangulatát, különösen a személyek leírását. Remélem, lesz még folytatás... :-) Edit. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 09-27-2019 @ 06:35 pm)
Comment: Köszönöm az érdeklődést, kedves Julianna. Hamarosan ellátogatok ebbe a most már felújtott kisvendéglőbe. A friss benyomásaimtól függ a folytatás sorsa. Szívélyes üdvözlettel: Tibor |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 09-29-2019 @ 10:00 am)
Comment: Nem tudom, tervezed-e tovább, de sok a függőben maradt kérdés, és jönnek az újabb és újabb szálak... remélem, tudom, majd követni :-). Bocs de itt is, újra fel kell hívjam a figyelmed, hogy NÉGY műved van az Irodalom Klub felületén és tudod, egyidőben háromnál több nem lehet. aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 09-29-2019 @ 02:22 pm)
Comment: Köszönöm az észrevételt, kedves A_Leb, és bocsánat a "műhibáért". Vigyázni fogok, a Reciprok IV. majd akkor jön, ha már csak 2 lesz előtte. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
