| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A föld alól is Ideje:: 12-27-2019 @ 10:05 pm |
|
|
|
|
Hol mélyről böffent kormos lángot
sistergő kanóccal a gyertya,
s egy torka-zárt bacchusi látnok
száján a bor nem más, mint pletyka,
s a füst elönti egész egét
a pincébe rekedt sötétnek:
(csak verse marad némi ebéd
költő alatt a mérges mérleg),
ott sírtam föl előszörre én,
s lettem vakon, torzó költemény.
A fényre lassan merészkedtem.
Eretnek szemembe folyt a Nap.
S mert látszott, hogy nem lógómellen
ittam a lírát, mi elapad
rendre erem lüktető lován:
(poroszkáló lélegzetvétel
volt a Biblia és a Korán),
s tudtam, a Mennyország csak éter
ezen a szentségtelen Földön,
mely élőnek, holtnak is börtön.
Emlékem mégis nyárvégi lomb,
vízre-váró, hulló falevél,
ki érzi, az ősz szele kibont
majd lazult fészket, s már nem remél
falansztert, füttyöt, hisz’ az ősi
eszme elcsitul a madárral,
ha az nem is annyira hősi,
mint elvándorolt minden párbaj,
s nem marad becsülete sehol,
elporladt befejezésekor.
Ám a színek terültek egyre,
s hogy véremmé vált idővel mind,
a sokaságon elmerengve
kapargálni kezdtem a felszínt.
Láttam zsolozsmát mondó papot,
s rabot, ki hitte szolgálatát,
midőn szájuk más-mástól dadog
s nem oldja meg egyikük baját,
ahogy a másiknak ópium,
mindkettőnek completorium.
Kőbe faragott Istent néztem,
szúrt-sebbel rogyadozott lába,
s rajta napozó, déli férgen -
bábozódott imágólárva.
Arcom felét a hit járta át,
ám túloldalát repedt mosoly,
könyörgő Krisztus hivatalát
széllé tépte az eszme-fogoly.
Vészharang nyöszörgött elesvén,
süket füleim Őt keresvén.
Szülém, ki volt, és van most nékem,
a tűzhely árnyékára mutat,
midőn kopottan, egyik éjjel
elvesztette párját, az urat.
Hogy alkony volt e, vagy hajnalköd,
mi kiszívta belőle lelkét
oly mindegy már, mert a tompaszög
rozsdája vájt beléje ekét.
Pecséttel élek megsebezve,
se múltat, jövőt nem feledve.
Országomnak kis csonka szívét
ím’ megzavarták a századok.
Tébolyult humanisták hitén
húztak ránk huszonegyre lapot.
A szabadság is olyan sérült,
mint fejetlen Niké Pécs felett:
testet öltött, szárnyakká békült,
ám sose látja a felleget.
(Ha eszme a hit, s a csorda nagy,
hiába hiszed, hogy arany vagy.)
Tejfoggal állt elő a munkás,
hogy ő falat emel, palotát.
S a palotaőr másnak summáz
fejére részegült koronát.
Pökhendi lett a kapzsi fillér,
törvényt törtetőn élősködött,
bár ruhám foltján engem dicsér,
röhögve hozzá beköltözött.
Békanyál tanyáz a romokon,
velem mégis mindenki rokon.
Dalom csöndes, törött hegedű,
húrjain rezg’ a megbocsátás,
ott a dáridó is bőkezű,
itt édes borom vízzé válás.
Így éltem látva ősidőktől,
s tapogattak engem verssorok,
ábrándoztam gyémánt gyöngyökről,
ősz szakállam mögül vér csorog.
Az igazat felfalta a láng,
csak hamuval etet, a falánk.
És mégis, ahogy földbe jutok,
anyám, apámmá válok megint,
az évszakokból kibámulok
bután-fútt porhüvelyem szerint.
Írott betűim renddé állnak
s a tudás föld alól dörömböl,
szirmokkal etet minden szájat
hazátlan nép, ki honért böjtöl.
…A virága sárban gyönge még,
szelíd fűszál emeli fejét.
prayer
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-27-2019 @ 10:05 pm
| Hozzászóló: katonabeci (Ideje: 12-28-2019 @ 07:49 am)
Comment: Egyik sor se mellett tudok elmenni. Mind egy igazság. Ez meg különösen megfogott : "Tejfoggal állt elő a munkás,
hogy ő falat emel, palotát.
S a palotaőr másnak summáz
fejére részegült koronát." Ebben egyenesen a múltamat látom, mikor 15 évesen hajnalban keltem ipari tanulóként, hogy később dolgozhassak... Na igen: az elkeseredett igazságérzet megmozdult bennem a vers olvasásakor.
Nem emelek ki dolgokat. Aki nem tud a sorok közt olvasni, az nem ért - és nem élt.
Van -e felelőségünk abban - leginkább azoknak, akik közösségibb emberek nálam, mondjuk irodalmi kört vezetnek - hogy őszinte beszélgetések legyenek?
Hogy olyan verseket mutassunk be, amelyek őszinte beszédek és amire az olvasónak őszinte válasza van?
Hogy megtárgyaljuk: Mi a jó, mit csináltunk rosszul? Mennyit mentünk előre? Van -e felelőségünk abban, hogy - ott-
a "sok bába közt ne vesszen el a gyermek" ? Vagy csak kiállunk, kiáltunk - vagy nem is kiáltunk: Mondunk: Jót -rosszat:
Vagy se nem jót, se nem rosszat. Fontos Ma az őszinte beszélgetés ?
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 12-28-2019 @ 05:38 pm)
Comment: Szervusz, Béla! Amiről te beszélsz, az a műhelymunka. Többször megkíséreltük már az effélét, de valamiért nem működött. Akik értik a költészetet és magasabb szinten művelik, azok nem vettek benne rész, akik fejlettsége megtorpant egy szinten, ők meg csak megmutatkozni szerettek volna, és valljuk be, nem igazán érdekelte őket a mások költészete. Én csak "homokozónak" hívom a jelenlegi irodalmi esteket, összejöveteleket, mert kiszámítható egy bizonyos színvonal, és az fölé sosem megyünk. Viszont barátkozunk, és így már mindenki nyertese az ügynek. Köszönöm, hogy olvastál, és elgondolkodtál a versemen! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: katonabeci (Ideje: 12-29-2019 @ 05:40 am)
Comment: Próbálom összeszedni néhány gondolatban, amit erről a "homokozó jelenségről" gondolok. A beszélgetés nem műhelymunka. Az beszélgetés... Szokták mondani, hogy puha ceruzával nem lehet firkálni. Ha valaki erőlködik - nagyon erőlködik, hogy firkáljon - a ceruzája nem fog akarni, sehogysem akar... Próbáld csak ki. De ha ellazulsz, elengeded magad, a cerka csak úgy szalad a papíron és boldogan ír. Megmondom én mit látok: Én azt látom, hogy neked jó kemény a ceruzád - jól fog: Jó verseket írsz. /A kemény cerka jelentse itt a jó verseket./ Ez megvan. Plussz van körülötted néhány ember, akinek még kemény a cerkája. Aztán van sok, akinek puha, de akkor már ő is akar firkálni... És ezek összejönnek és verseket olvasnak. Ebből készül egy egy-két órás videó. A nézettségi mutatók nem is jelentenek semmit, mert sokszor érdekes, értelmes dolgokat sem néznek sokan. Szóval itt vannak ezek a kemény, félkemény cerkák - ilyen-olyan keménységi fokon... (ÉS akkor tedd fel magadnak a kérdést, hogy: Megnéznéd -e ?)
Aztán van jó lapotok is, amire irhatnátok vele: Van stúdió, felszereltség. Minden adott. Csak - nem tudtok írni vele. Ezt érzed Te is, amikor azt írod: "homokozó".
Persze. De ha egyszer beleestem egy hibába, lehet hogy beleesek mégegyszer. De ha már felismerem, akkor nem lépek bele ugyanabba a gödörbe háromszázszor: Ergo nem csinálom ugyanazt rengetegszer, ami nem ment. Beszélgetésre van szükség. Hogy akard megismerni a másikat. Egész egyszerű dolgokról. Oda nem kell kamera... Aztán meg lehet kérdezni: Kinek van ötlete? Mert szeretnénk egy műsort csinálni. Mi legyen benne? Mi legyen a koncepció? Erről is lehet beszélgetni. Ugyan kevesebb videó lesz és rövidebb: De ez Több ! Igaz, hogy az előadóművészet, az operatőrség az mind egy szakma. De lehet ezt "lelkes amatőrként" is jól csinálni: Ehhez kell, hogy ilyesmikről is beszéljetek. "Jó -e amit csinálunk? Ha nem jó, miért nem jó? Ti hogy látjátok? Mi hiányzik ? " Aztán: " Van -e olyan vers, magatoktól vagy mástól, amit betennétek egy műsorba? Hogy lenne jó ezt előadni szerintetek? " Ha van, van. Ha nincs, akkor csak kötetlenül legyetek együtt. Hidd el: ez az Isteni rend fogja azt eredményezni, hogy - ellazul az elme - megkeményednek azok a bizonyos cerkák és görcs nélkül, szépen a papírra futnak majd a sorok... És Neked sem kell föladni.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 12-29-2019 @ 10:47 am)
Comment: A meglátásaid és az ötletelésed jó, Béla. Amiket itt vázoltál, azokat lehetetlen elérnünk valamiért. Ezeket, és még sokkal többet felvázoltam már számtalanszor úgy is, hogy összehívtam az alkotói "magot" és a vezetést, de minden alkalom után a néma csend, és az egy helyben való tapicskolás lett az eredmény. Amiről te beszélsz, és amit én szerettem volna elérni, az egy minimalista rétegé. Vagy nincs idő a minőségre, vagy igény sincs rá, de a legrosszabb az lenne, ha tehetségünk sincs hozzá. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: katonabeci (Ideje: 12-29-2019 @ 11:31 am)
Comment: Tehetség van. Azzal nincs gond. Idő? Ha drágábbak a percek, mint az évek, az nem jó. Nem kéne "vezetői magra" és tagságra választani a csoportot.Amit még fontosnak tartok: Nekem anyukám mindig azt mondta: Legyél természetes, az a legjobb. - ...És annál nincs jobb ? De. Lehet, hogy van ezerszer jobb is:... De az nem természetes. Idézzem Petőfit ? - Ha már kaptam egy könyvet... - " Egy bölcs hajdan szamáron útazott. -
Azóta az idő megváltozott,
Nagyon megváltozott már,
Most a szamarak
Lovaglanak,
A bölcs pedig gyalog jár. " Ennyire egyszerű. Ha valaki lovon ül: Attól ő még nem a ló. Az Ember a lényeg ! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 12-29-2019 @ 09:57 pm)
Comment: Jövök majd a versedhez (a többihez is) Zoli, de ezeket a műveket nem lehet átfutni csak, erre időt kell tenni. Örülök, hogy olvashatlak.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 12-30-2019 @ 06:59 pm)
Comment: Ismét nagy lélegzet, és olvasás, mert bizony ezek a verseid nagy terjedelműek, és ráadásul minden szót helyén kell olvasni és értelmezni, mert a szöveg koherenciája rendkívül erős, és a figyelmetlen könnyen kibotlik belőle. nem mondom, hogy minden sort tökéletes tudtam értelmezni ( itt elakadtam: "hisz’ az ősi eszme elcsitul a madárral, ha az nem is annyira hősi, mint elvándorolt minden párbaj, s nem marad becsülete sehol, elporladt befejezésekor."). Az tény, hogy ívében, összetettségében és vezetésében komplex a vers, és hogy ez a szélesen mesélő stílusra épülő konklúzió ha személyes is, tanulságos. A versforma rugalmassága, a rímképlet erős hullámzása határozott keretet ad a történetnek, fönntartva a korábbi megjegyzésemet, de mindemellett is: Örömmel olvastalak.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 01-04-2020 @ 07:44 am)
Comment: Ide nagy szavak kellenek. "Filozófiában, tartalmában és formájában" is maradandó alkotás. Ha jól emlékszem, Jevtusenkóék idején az ilyen fazonú művet poémának nevezték. Nem véletlen, hogy a commentekből egy kis esszé áll össze. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 01-10-2020 @ 08:18 am)
Comment: Kedves Béla! Az általad kiemelt idézettel az országból elvándorolt munkaerőre céloztam, mert bizony, mindenütt bizonyítani kell. Persze, ezt is, mint mindegyik versszakot hosszan magyarázhatnám, de úgy gondolom, az értőn olvasók ráéreznek valamelyest a gondolatmenetemre. Nagyon szépen köszönöm a figyelmed ismét! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 01-10-2020 @ 08:21 am)
Comment: Kedves Tibor! Köszönöm, hogy idejéből szentelt rám néhány percet, és köszönöm az értékelését is! Jó egészséget! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 01-24-2020 @ 03:14 pm)
Comment: Zoli, az értelmét a kiemelt soroknak értem, a szerkezettel volt gabajom, de tudd, hogy nekem mindig öröm téged olvasni.
aLéb |
|
|
|
|
|
