| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Űrparancsnok detronizálva ( III. ) Ideje:: 12-29-2019 @ 02:01 pm |
|
|
|
|
Űrparancsnok detronizálva ( III. )
Lábánál a kutyával jólesett a napfényben fürödni, nagyot lustálkodni és valódi levegőt szívni. Ami azért karcosabb volt, mint az űrhajó mesterséges légtere. Kényeskedő tornamozdulatokkal megropogtatta a csontjait, aztán lassan terepruhába öltözött a kapszula gondosan összeállított készletéből. Kitelt volna azzal is a napja, hogy reggeltől estig bámulja a természet csodáit, a napszakok óramű következetességű változását, de ennél azért többre vágyott. Derűsen jelt adott Tarzannak és fölkerekedtek egy felfedező sétára.
Hamarosan jól kitaposott ösvényre bukkantak és azon bandukoltak tovább. Áldor össze-vissza nézelődött, de azért elővigyázatosságra késztette, hogy Tarzan szemmel láthatóan célirányosan vezette valahova. Ha már itt volt ez a csapásnak is nevezhető mezei út, nem okozott nagy meglepetést, hogy szembetalálkoztak rajta egy különös fogattal. Igazi tehénke húzott könnyedén egy kétkerekű kordét, ami élelmi termékekkel volt lazán megrakodva. A két jószág egymás mellett elhaladtában sajátos módon üdvözölte egymást, de Áldor nem érte be a futó találkozással. Visszafordult és többször körbejárva tanulmányozta a mesebeli lassúsággal vonuló fogatot. Már tudta, hogy az állatok itt elektronikusan vezérelve teljesen önállóan cselekszenek. De külön elismerést váltott ki belőle az a praktikus kialakítású kocsirúd, melyhez odaállva a tehénke minden külső segítség nélkül befoghatta magát és kedvére fuvarozhatott a könnyű kis kocsival. Áldor szívesen kísérte volna őket a céljukig, de Tarzan ismét ellenszegült. Erős, lenyűgöző fejét felvetve szelíden visszafordulásra kényszerítette.
Tehát az őrizője sem engedi, hogy Évát megközelítse! Féltésből, vagy féltékenységből?
Így hát a mezei csapás másik végén kötöttek ki. Egy valóságos kis majorságra bukkantak, ahol szintén emberi jelenlét nélkül folyt a bukolikus gazdálkodás. Szórakoztató volt tanulmányozni, hogyan oldották meg állati erőforrást használva, középkori szintű furfangos áttételű szerkezetekkel az elengedhetetlen gépesítést. Például a taposómalom továbbfejlesztésével, vagy kerengetővel. Érdekes lett volna Tarzannak elmesélni a hajdanvolt szerzetesek trükkjét, akik jobb sorsra érdemes kutyusokat fogtak be az unalmas nyársforgatásra.
Áldor szórakoztató élményekkel gazdagodva, ám lassan felébredő aggodalommal indult vissza a szálláshelyükre. Eddig mégis csak egy űrhajó parancsnoka volt, és még a legnagyobb konfliktusok közepette is mindennel el volt látva, de most hogyan történik például az élelmezése? Amikor még az elemi higiénia feltételeit is magának kell megoldania… Hát majd csak lesz valahogy!
Útközben viruló mezei virágokat gyűjtött csokorba és kajánul figyelte, hogy társa mit szól a tépdeséshez. De az is inkább a gondolataival látszott elfoglalva lenni. Ki tudja, hogy mi jár a busa fejében.
Alig hogy kényelmesen elhelyezkedtek, máris megnyílt egy képernyő a sátor oldalában. Egy nem kihívóan, inkább intellektuálisan szép teremtés tűnt fel. Az a fajta, amilyet minden megállapodott férfiember szeretne élete párjának, pláne, ha kissé önállótlan a mindennapi dolgokban. Korban éppen hozzám illő, gondolta Áldor szerénytelenül (akár le is tagadhatna kétszáz évet, nem igaz?), és a virágcsokrával gálánsan bókolt a hölgynek.
– Annak örömére, hogy végre megláthattalak. Ha ügyesebb vagyok, a bocifogattal valóságosan is elküldhettem volna szerény virágaimat.
– Ilyen többet eszedbe ne jusson, te bajkeverő jövevény!
Áldor a kemény, ám fülének szépen csengő szavakat csak annyira vette komolyan, mint Tarzan szigorkodásait. De menten odalett a férfiúi önhittsége, amikor meglátta, hogy nincsenek magukban. Éva mellett, szintén kényelmes karosszékben ülve, feltűnt egy komoly tekintetű férfi. Ő is csak látvány volt, ki tudja, honnan érkezett oda a képe, mégis látszott, hogy a nőhöz tartozik. Áldor agyán gyorsan átfutott, hogy ezek egymást soha el nem érő, úgymond plátói kapcsolatban élnek, és így neki is legföljebb egy virtuális szerelmi háromszög juthat. Csalódottságában az ördög ügyvédje szerepével próbálkozott. Egyetlen nap alatt eleget látott ahhoz, fejtegette, hogy ez az önellátó gazdálkodás bármilyen hangulatos, mégiscsak édeskevés egy valamirevaló életvitelhez.
– Arra célzol, hogy például fűszerek, vagy szappan és fogkefe nélkül azért mégsem lehet élni?
– Így is lehet mondani.
– Hát jó, akkor beavatunk valamibe. Szomszédainktól ugyan elszigetelve élünk, de nem vagyunk elszakadva a világtól. Van fölöttünk egy központ, ami összeköt bennünket és gondoskodik a civilizáció kellékeiről. Majd látni fogod a módját. Ellát bennünket sóval, fogkefével és egyebekkel. Ha hiszed, ha nem, még arról is gondoskodik észrevétlen, hogy a hűtőszekrényünk se legyen üres soha.
– Hűha! És persze ellenőriz benneteket. A Nagy Testvér…
– Hát azt is. Mégis, hogyan lehetne másképp lebonyolítani például a generációváltásokat?
Természetesnek tűnt, hogy a hármasban kibontakozó beszélgetésben a plátói férfi csak néhány udvarias közbeszólással vesz részt. Figyelemre méltó azonban a kutyája. Megszólalásig hasonlít Tarzanra, de a két jószág bundájának mintázata mintha egymás negatívja lenne. Az egyiken fehér alapon látszik a vörösből barnássárgába hajló rajzolat, a másikon épp fordítva. Mindenesetre a fehér alapszínű Tarzan a szebbik. Megható látvány, ahogyan az ernyőn keresztül szimatolgatják egymást. Áldor most már szeretett volna valamit megtudni a hűséges társak sorsáról is. Mi lesz velük, ha kiöregednek? Valahol ebtenyésztés folyik, és újakat küldenek helyettük? De legjobb elhessegetni az ilyen fölösleges gondolatokat!
Hármasban elég lassan telt az idő. Amikor aztán a komoly tekintetű férfi és a kutyája eliminálódott a képernyőről, Éva is hangnemet váltott:
– Tudom, hogy nem is annyira a rezervátumunk sorsán fájdítod a fejed, hanem a magadén, és meg is értelek. De ne félj, nem fogsz éhen pusztulni, te űrproletár. Ellátunk mi mindennel, ráadásul beköltözhetsz az egyik majorba, ahol még fürdőszobát is találsz. Teljes lesz a kényelmed, csak éppen call-girlöket nem tárcsázhatsz. Egy ilyen belevaló pasi…
– A barátod se utolsó.
– Nem is!
Mi mást mondhatott volna, ha egyszer valóban egy rendes nőci.
De most már fel kell tenni a legnehezebb kérdést. Előre félt a választól.
– Tarzan velem maradhat?
– Nem egészen… Ő a mi közös kutyánk lesz. – Az okos jószág elégedetten vakkantott, dorombolt, épp csak meg nem szólalt. – Azt hittem, te is örülni fogsz. Ugyan már, ne lógasd a fejed! És halljuk végre a te különös történetedet is! Tartozol vele.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-29-2019 @ 02:01 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 12-30-2019 @ 07:16 pm)
Comment: Olvaslak, Tibor, nagyon kedvelem a történelem utáni történeteket :-), főként ha személyességükkel is emelik a lécet.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 12-30-2019 @ 09:44 pm)
Comment: Köszönöm az észrevételt, kedves A_Leb! Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
