| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Űrparancsnok detronizálva ( VI és VII ) Ideje:: 02-05-2020 @ 07:09 pm |
|
|
|
|
Űrparancsnok detronizálva ( VI. és VII. )
Űrparancsnok detronizálva ( VI. )
A mentőkapszulát Áldor a tágas verandán helyezte le, és továbbra is a fő bázisának tekintette. Napról napra előbbre lépve, egyre táguló körökben innét szervezte az uradalom birtokba vételét, befelé az átláthatatlannak tűnő lakóépületet, kifelé az udvart, a kertet és az állattartó telepet, amit magában is csak így körülírva mert megnevezni, mert olyan szavakat, mint istálló, ól, vagy kutrica egyszerűen nem volt hajlandó ismerni. A haszonállatokat és az oltalomkereső erdei vadakat is viszolygott a nevükön nevezni. Félt, hogy nem fog köztük helytállni, mert csak szeretni képes őket, de bánni már nem tud velük.
Megint egy űrhajós kora előtti emlék tolult fel benne. Történt egyszer, hogy a legsikeresebb osztálytársuk rendezte meg az érettségi találkozójukat vidéki birtokán. Gyereknek se volt akárki, aztán egész fiatalon kőkemény üzletember vált belőle, és eszméletlenül meggazdagodott. Amilyen hirtelen felemelkedett az elitbe, olyan gyorsan meg is csömörlött tőle, és olyan elszántsággal vetette bele magát az isten háta mögötti remeteéletbe, mint korábban bármibe. Egyszerűen élt, de nem tétlenül. Nem akarta egyedül hobbilovaglással tölteni az idejét. Törzskönyvezett állatokat nevelt, mert ezt a szintet tartotta magához méltónak, de amikor a leadásra került a sor, elbújt, hogy ne is lássa a név szerint becézett kedves tenyészbikái elszállítását. Csakhogy a profi szállítómunkások hiába ütötték-verték, a jószágokat nem tudták felhajtani a platós kocsira. Neki kellett kimenni és szép szóval felcsalogatni őket. Utána bezárkózott és zokogott, mint még soha, gyerekkorában sem.
Éva türelmesen végighallgatta Áldor lelkizését és elkomolyodva vigasztalta:
– Mindnyájan átestünk hasonló krízisen. Én is voltam vidéken nyaraló ártatlan kislány, és elsírtam magam, amikor az aranyszívű nagyanyám teketória nélkül átvágta a rántani való csirke nyakát. Egy darabig még hüppögtem, aztán jó étvággyal ebédeltem a többiekkel együtt. Rólad se gondolnám, hogy a kőből faragott külsőd mimózalelket takar. De azért egyelőre csak foglalkozz a gyümölcsfáiddal, szedd a termést és raktározd el télire. Persze ahhoz is érteni kell. Megnézném, hogyan ügyetlenkedsz a gyümölcsaszalóval…
Egyre többet beszélgettek képernyőn keresztül, és egyre kevesebb téma maradt, amit még nem mertek szóba hozni. Éva most egy ilyen tabut tört meg:
– Itt az alkalom, hogy összehozzalak a barátommal. Ő se tanyán született, mégis kiváló gazdálkodó lett belőle. Ne röstellj tanulni tőle!
Egy klikk, és máris a komoly tekintetű nézett vele farkasszemet. Tehát végig tanúja volt a jelenetüknek, csak éppen nem volt látható. Csikorogva indult a társalgás, de aztán mégis csak belemelegedtek, és a gazdatanfolyam végére már becsülni is tudták egymást. Kiderült, hogy beszélgetni is lehet vele. Volt egy érdekes megjegyzése:
– Kedves barátom, minket ugyan vég nélkül faggathatsz a karanténos életünk titkairól. Ha felteszel millió kérdést, kapsz millió választ. És az mire lesz jó neked? Fogadd el a dolgokat úgy, ahogy vannak! Aki kíváncsi, hamar megöregszik.
– Hát az nem én leszek.
Éva napokig nem volt elérhető. Hiába küldözgette neki a legszebb gyümölcsöket. Aztán amikor elrendeződtek a dolgok, ő maga jelentkezett. Folytatták a nagy beszélgetéseiket, és időnként már hármasban is. Tarzan pedig mellettük hasalt, hol a képernyő egyik, hol a másik oldalán. De néha sértődötten felállt és eloldalgott, mert úgy érezte, hogy vele már nem törődnek. A férfibarát is gyakran eltünedezett, mert elunta, hogy asszisztáljon Éva és Áldor külön világához.
– Sokat gondolkoztam rajtad, te árva gyerek. Nem tudom elképzelni, hogy miért voltál magányos kisfiú, amikor az alaptermészetedet egészen másmilyennek ismertem meg. Hiszen a szűkszavúságot is csak addig erőlteted, amíg aztán egyszerre váratlanul megnyílsz. Talán a te esetedben is a magányos ifjak végzete igazolódott be, vagyis hogy olyan feleséget kapnak, aki mellett továbbra is magányosak maradnak.
Áldor szívesen tovább haladt volna ezen a csapáson, de Éva úgy érezte, hogy máris messzire mentek, és visszakozott. Félt nyíltabban rávezetni a férfit, hogy milyen társra lenne szüksége. Még rákattanna, hogy pont olyanra, mint ő. Az analitikus ne bolondítsa magába a paciensét!
Sokat olvasott és egyre nagyobb kirándulásokat tett a végeláthatatlan birtokon. Hol a Tarzannal, hol egyedül.
– Kirándulhatsz magadban is, mert egy nap alatt nem úgysem tudsz kigyalogolni a birtokodból. De többnapos túrára ne menj egyedül, mert ha átléped a határt, még le is puffanthatnak.
Áldor is talált magának egy régimódi vadászpuskát, amit még fémlövedékkel vagy söréttel töltöttek valamikor. Viszolygását leküzdve a vállára akasztotta, de egyszer sem tudta rászánni magát, hogy vadat ejtsen a barbár fegyverrel. Unalmában célba lőtt vele a színben.
Kíváncsi volt, hogy mekkora távolságra mehet el. Lassan megismerte a birtoka határait is, mert ha Tarzannal túráztak, az okos kutya mindig időben visszafordította, akár az ismeretlen szomszéd felöl, akár Éva tanyájának irányából.
A beláthatatlan hegyek-völgyek üde szépsége nem tudta feledtetni a bozóttal benőtt egykori termőföldek lehangoló látványát, és a magányos férfit egyre kevésbé vigasztalta a falusias táj. Csak azért nem tudta végképp rabul ejteni az egyhangúság, mert az űrhajós ösztöne megérezte, hogy valami fordulat készülődik.
Űrparancsnok detronizálva ( VII. )
Aztán egyik este a szalonban váratlanul felgyulladt a villany. A foghíjas csillár hadat üzent a pókhálófonatoknak, és Áldor segített lerázni őket, mert többé már nem volt nyugta. Még takarítani is megpróbált, mintha vendégeket várna.
Kora reggel meg is érkeztek. Egy villanymotoros nyitott kocsival jöttek. Elöl Éva és barátja, hátul nagy egyetértésben a fordított színezetű ebek. Ki más lehetett volna, ha nem ők?
Éva a valóságban még csodálatosabb volt, mint a képernyőn és Áldor képzeletében. Kissé borzasan is maga volt a természet tavaszi üdesége. Elsőnek libbent ki a járműből, jobbról és balról megcsókolta a meglepett férfit, hogy aztán annál szigorúbban betartsa a három lépés távolságot.
Lelkesen elmesélték, hogy vége a karanténnak. Akik a térbeli sakkal képesek voltak áthágni a kozmosz gátjait, azok a mikrobiológia zsákutcáit megkerülve, egy lendülettel megtörték az emberiséget sújtó gonosz varázst is. A nagyon régi kiadású öregek ugyan kételkedtek a csodában, de hát ki törődik velük! Önfeledten ünnepelték a sikeres fiatalokat, és távolról sem az űrprogram lázadóit látták bennük. Ez már nem az a világ volt, amikor a krónikák szerint a zendülőket az admiralitás akasztófára küldte.
Lám csak, a komoly tekintetű férfi is feloldódott, a párocskából ömlött a szó. Csak Áldor sorsáról esett nehezükre beszámolni. Szegényt végleg leírták, negatív hős lett a világ szemében. A kapitány, aki elveszítette a hajóját, és a parancsnok, akinek a küldetése kudarcot vallott. Egyetlen menekvés maradt a számára: meghúzódni itt a farmon, és végre természetes módon, békésen megöregedni.
A látogatók nagyon nehéz küldetést vállaltak, amikor idejöttek búcsúzkodni. De ha már itt vannak, meg kell adni a módját, kíméletesnek kell lenni, nem lehet csak úgy elrohanni. Körbejárták a birtokot, a gazdálkodásban jeles férfi még utolsó gyakorlati tanácsokat adott, amikre igazából nem figyelt senki, talán az se, aki mondta. Éva túljátszott örömöt mutatott, amikor virágot gyűjthetett, és egy takaros kosárkába pompás gyümölcsöket szedtek neki.
És vigasztalták Áldort, mint egy gyereket:
– Küldünk majd neked legújabb szakkönyveket, elektromos kisgépeket, meg amit kérsz. Még takarító robotokat is!
Aztán ráígértek, mint a vásárban. Fokozatosan adagolták a meglepetéseket.
– Hátaslovat is küldünk, most már kedvedre kilovagolhatsz, mert vége az elzártságnak. Ménest is tarthatsz.
Végére tartogatták a nagy bejelentést. Ezt Éva vállalta magára:
– Most már jogilag is tiéd az egész birtok, ez a nagy, virágzó gazdaság. Földesúr lettél. És hogy semmire se legyen gondod, Theo megbízható cselédséget toboroz neked.
Most már legalább megtudta a férfi nevét. Elmosolyodott.
– Csak éppen meglátogatni nem fogtok soha. Legalább Tarzant hagyjátok meg nekem.
– Nem tudod, mit beszélsz. Tarzan már nem a tiéd és nem a miénk. Nézd azt a két boldog jószágot! Ők már csak egymással törődnek.
Még lehetett húzni az időt, mert közben Éva barátja használható konnektort keresett, hogy frissítse a járgányuk erejét. Talán tapintatból tette, hogy magukra hagyja őket, de ezzel csak megnehezítette a búcsúzást. A sok érdektelen mondat után látszott, hogy Éva még akar mondani valami igazán fontosat. Fegyelmezett arcán a szeme alatt megjelent az a bizonyos könnycsepp.
Áldor testét mennyei áramütés járta át. Mintha feltámadt volna egykori férfias határozottsága, hogy semmivel sem törődve azonnal magához ölelje az asszonyt! De már nem volt meg benne a régi robbanékonyság. Karja lehanyatlott, még mielőtt megmozdult volna. Elszalasztotta a soha vissza nem térő pillanatot.
Most már csak csalódottságot éreztek mind a ketten.
Évára maradt, hogy kimondja a végszót.
– Te nem jöhetsz velünk, mert felesleges lennél, én pedig nem maradhatok itt, mert akkor meg én lennék felesleges.
– Nem értelek.
– Persze hogy nem értesz… Ez jellemző rátok, jóvágású pasikra. Megtaláltuk neked a feleségedet.
[ Hát itt a vége a folytatásos mesének. Köszönet a türelmes olvasásért. ]
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-05-2020 @ 07:09 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 02-09-2020 @ 06:21 pm)
Comment: Tibor, egyáltalán nem bánom, hogy nem oldottad meg, hogy nyitva hagytad a történetet, ráadásul ez szokásod is. Végig érdekes volt, bár az elején más kimenetet sejtettem, talán vártam is, de ez csak bennem történt, és örülök, hogy végigolvashattalak.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 02-10-2020 @ 08:42 am)
Comment: Köszönöm az értékelést. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
