| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Egy űrcsavargó krónikája ( Fény panzió 73 ) Ideje:: 03-11-2020 @ 07:58 pm |
|
|
|
|
Egy űrcsavargó krónikája
( Fény panzió 73 )
Amikor én is megjelentem az alapítványi korcsolyapályán, nagy hangon üdvözöltek:
– Halló, Némó Kapitány!
Nem szeretem, ha így szólítanak. A barátaimnak egyszerűen Istók vagyok. A lápi fiú, Hanyi Istók csúfneve után. Annyira fölötte állok a földi halandók kivagyiságának, hogy miért is tagadnám meg a druszámat…
Bár én csak egy hazátlan űrcowboy, afféle számkivetett űrcsvargó lehetek, és nem olyan előkelő identitás, mint pl. a Pelso-szigeten megjelenő Elmira doktornő, akit egy klinika inkubátorába helyeztek gyengéden a nagyon távoli földönkívüliek.
Jómagam a Balaton fenekén sétálva eszméltem a legújabb kalandomra, amikor megpillantottam a fejem fölött egy csónakot. A peremébe kapaszkodtam és rögtön tudtam, hogy jó helyre kerültem, mert a csónakos kicsit se lepődött meg. Nekihuzakodott és beemelt maga mellé. Egyből a barátjának fogadott ez a Gabronc nevű fiatalember, a barátai pedig tréfásan elneveztek Némó Kapitánynak, a vízmélyi kalandozásom után. A tudatom hamar megtelt az új életem színes élményeivel és élénk gondolataival. Aztán az egészet egyből magába szívta a fejem fölötti cloud platform, ahonnan bármikor letölthető az eszméletembe, mert a magunkfajtánál ez a szokás. Hát ebből áll össze az én folyamatos naplóm. Vagy krónikám, ha úgy jobban tetszik.
A jó hangulatú korcsolyázók folytatták a csipkelődést:
– Hogy kerülsz ide? Hát nem a Gabronccal időzöl valahol Eresztvény rejtekfalván?
Valami magyarázatot kellett adnom:
– Siettem, hogy itt legyek, mielőtt még elolvad a jégpálya. – Sebtében felpróbáltam a vadonatúj korcsolyacipőmet.
– Talán korizni is tudsz?
– Biztos tudok, csak még nem próbáltam. Ez se lehet nehezebb, mint a tó fenekén sétálni.
Ezt nem értették, csak az alapítványiak, akik jól ismerték a kunsztjaimat. Máris könnyedén róttam a köröket, de nem kerülték el a figyelmem a vékonyodó jég alatt terpeszkedő légbuborékok. Még ügyesen átsiklottam egy rianáson, aztán hirtelen leálltam és nagyot kiáltottam:
– Mindenki hagyja el a jégpályát!
De nem vették komolyan, hiszen itt nem kellett félni, hogy beleszakadnak a tó vizébe. Pedig a park gyepszőnyegére telepített jég már olvadozott. És ahol feltöredezett, ott nagyot lehetett botlani, sőt egy jó gyalázatosat hasalni. Kellett egy-két sebesülés, hogy szót fogadjanak.
A jégpálya nyomtalanul elolvadt volna, ha nincs bekerítve. De az idegenforgalmis Anikó és a Marsboltos Feri rendelésére egy deszkapalánkkal vették körül, hogy belépti díjat lehessen szedni. Haszna ugyan nem lett a kapzsiságnak, de most nem tudták, hogyan mentsék ki a pocsolyába ragadt simára gyalult minőségi fűrészárut. Az ikrek apukája, a mérnök Kardos úr még gondoskodott az aggregátor és az IceCat jégsimító elszállításáról, de a többit Borbásra hagyta, mert várta Guszti bácsi a szőlőhegyen. A garázsmester meg csak tanácstalanul a vállát vonogatta.
Vagyis énrám, a hazátlan űrcsavargóra várt, hogy megoldást találjak.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-16-2020 @ 11:54 am
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 03-26-2020 @ 07:26 pm)
Comment: No, egy új szempont, fejlődik ez a történet szépen, Tibor. Nagyon kíváncsi vagyok, mit hozol ki a szereplőkből, milyen újabb összegfüggésekre világítasz majd rá.
Örömmel olvaslak.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 03-27-2020 @ 09:05 am)
Comment: Köszönöm a soraidat, kedves A_Leb! A csetlő-botló hőseim reménykedve várják a természet megujhodását. Hogy kiderüljön, igazából mi telik tőlük. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
