| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Játékbaba Ideje:: 05-01-2020 @ 10:55 am |
|
|
|
|
Szétesem lassacskán, mint a megunt játék,
nem babrál rajtam már a kisgyerek,
kihűlt szenvedélye, s szűk sarokba vetve,
úgy fekszem ott régen, mint akit elfeledt.
Kivérzik lassan a szalmabélű belsőm,
kancsalul néz szálra felfűzött szemem,
a csavar sem tartotta meg párnás karom.
Oly kár értem, ez az egész oly esztelen!
A varrás ruhám alatt most mélyebbre hasadt,
nem véd már remény, a vég itt van, igen:
a szép szavak már nem jutnak eszembe,
……..és csöndben megszakad a szívem..
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-27-2022 @ 12:23 am
| Hozzászóló: katonabeci (Ideje: 05-04-2020 @ 03:12 am)
Comment: Miért érezheti magát játékbabának Ma egy alkotó ember és vajh miért nem játszónak? Ez egy magvas -költői- kérdés. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsoloo (Ideje: 05-06-2020 @ 08:54 pm)
Comment: Nem olyan nehéz a válasz, mint elsőre tűnik. Csak ismerni kell hozzá személyes vonatkozásokat |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 05-09-2020 @ 08:59 pm)
Comment: Tetszett, ahogy absztrakcióvá fejlődött a vers, és úgy is vezetted ki, nem hoztad vissza, így bennem mélyebben hatott, mintha visszafordítottad volna. Azt gondolom, sokan érezhettünk már hasonlóan, ki ilyen, ki olyan okkal, de itt nekem az érzelmi veszteség magánya szólt erősen. Ettől a személyességtől, és nem utolsó sorban a gyermek-képtől, nagyon erősen meg tudott szólítani. Mindig örömmel olvaslak.
aLéb |
|
|
|
|
|
