| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Elküldesz hát Ideje:: 05-06-2020 @ 09:02 pm |
|
|
|
|
Elküldesz hát..,
nem hibáztatlak érte.
Nem kellek már neked.
Marad a csend, egyedül,
nem felelhetek.
Hosszú volt az út,
mely végül erre kanyarult.
Gyűlt a fájdalom,
a hordhatatlan teher,
aztán kipattant, bután, balul
Nem így kellett volna lenni,
most szenvedjük
mindketten tehetetlenül,
ahogy elmerül világunk,
s az évek zokognak belül
Mondtam szépen
mondtam, dühödten,
hiába kérleltelek,
sokszor szóval ütöttem,
de mindig megvédtelek.
Rám untál végül;
ostoba játékaim
addig-addig űztem,
nem vitt rá lélek, hogy leküzdjem,
nem voltam fain.
Aztán nem mondtam többé,
csak sírtam belül.
Már tudtam, hogy elveszett,
javíthatatlan e játék,
hajított kőként repül.
S nem, mint madár égen
kecsesen, szárny terjesztve,
önállóan, szépen,
hanem megkötözve,
sebesült-halálra ítélten.
Elküldtél hát..,
nem hibáztatlak érte.
Nem kellettem neked.
Marad a csend, egyedül,
nem felelhetek.
2020.03.02.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-08-2020 @ 08:56 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 05-09-2020 @ 09:10 pm)
Comment: Zsolo, szokatlan tőled ez a vers, kicsit elnagyoltnak is érzem. Lejön a történet érzelmi töltése, abszolút értem is, de most nem vittél magaddal. Mindemellett mindig örömmel olvaslak, most is.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsoloo (Ideje: 05-11-2020 @ 04:00 pm)
Comment: Kedves Béla! Sajnálom. Igazán. Ez a helyzet is szokatlan még számomra, amiben vagyok. De az is lehet, hogy ennyi volt ... Köszönöm, hogy megosztottad a meglátásodat. A külső vélemények nagyon fontosak, és ennek figyelembe vételét bármely itt publikáló költő(palántának) ajánlom. |
|
|
|
|
|
