| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Kalózhajó ( Fény panzió 75 ) Ideje:: 05-10-2020 @ 07:17 pm |
|
|
|
|
Kalózhajó
( Fény panzió 75 )
Némó Kapitány somolyogva hagyta kibontakozni Géza bácsi és az ikrek fantáziálását a trójai faló építőjéről, de arra már nem volt vevő, hogy tőle várjanak segítséget a kézügyességéről híres ezermester, és ráadásul kemény öklű bajvívó, a phókiszi Epeiosz előidézéséhez. Még a móka kedvéért sem. Hiszen tudta, hogy fölösleges volna, mert a falugondnokság azokat fogja kötelezni, hogy egykettőre takarítsák el a palánkot, akiknek a megbízásából megépült. Vagyis az idegenforgalmis Tündit mint fő-főszervezőt, és kebelbarátját, a Marsboltos Ferit.
– Mit szóltok hozzá, hogy az Ezeregyéjszakától és a Gullivertől eljutottunk a trójai faló történetéhez? – Ezzel már egyenesen az ikrekhez fordult a tanár úr, észrevétlenül áttérve a magyarázós korrepetálásra.
– Meg se lepődünk, tanár úr, mert tudjuk, hogy szívesen mesél. Hát akkor halljunk többet erről a Epeioszról!
– De előbb zárjuk le a Gulliver és az Ezeregyéjszaka hőseitől kölcsönzött témákat! Már olvastunk a Glubbdubdribbe szigetén szolgálatra előkényszerített neves személyekről. Most hallgassuk meg a szituáció ellentettjét Szindbádnál! Mert a mesében nemcsak felfelé, hanem lefelé is kell, hogy legyen valamiféle út. Tádé, kérlek olvasd fel nekünk a tengerjáró Szindbád negyedik meséjéből a kijelölt részt!
„Nemsokára azonban megbetegedett a feleségem, és pár nap leforgása után meghalt… Ravatalra fektették, és elindultak vele a hegy felé, felemelték a követ egy kútnyílásról, és belevetették a holttestet... Aztán mind a barátaim meg a feleségem rokonai körém sereglettek, és elbúcsúztak tőlem, hét kenyérrel meg egy korsó édesvízzel leeresztettek a mélységbe. Így tengődtem hosszú időn át, így gubbasztottam, tépelődve, hogy mitévő legyek, ha kifogy az ételem, italom. Egyszerre csak elgördült helyéről a nagy kő, és világosság hatolt be hozzám, így szóltam: "Mi történt itt?" És íme, emberek álltak a mélység nyílásánál, és egy halott férfit eresztettek le eleven feleségével együtt; a nő sírt és keservesen jajgatott. Sok kenyeret és vizet adtak vele… És én ezután mindenkit, aki egy halottal elevenen a barlangba került, agyonütöttem, elvettem a kenyerét és vizét… Így tengődtem sokáig, mígnem ebből a kalandból is szerencsésen megszabadultam.”
– Szép kis mákvirágok – jegyezte meg valaki. – De hogy fog nekünk Epeiosz falovat építeni ebből a remek faáruból?
– Hát sehogy! – zárta le a témát Némó Kapitány – Gabronc sietett a segítségünkre. Figyeljétek a képernyőt, micsoda E-mailt küldött nekünk az én Budapestre szakadt barátom!
Filmes üzenetben láthattak egy pesti játszótérre épített kalózhajót, amit kívül-belül boldogan vettek birtokba a gyerekek.
– Nem rég lett készen, még együtt van az építőbrigád. Most kell gyorsan nekünk is megrendelni tőlük!
– Paja Úr biztosan megteszi! – lelkendeztek kórusban.
Csak Horváth tanár úr szomorkodott, mert abból most nem lesz semmi, hogy egy jó kis korrepetását tartson a Homérosz-tételből, ahogy eltervezte…
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-13-2020 @ 03:11 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 05-11-2020 @ 09:19 am)
Comment: Tibor, olvaslak, most is (bár elég idilli, de az mellett izgalmas) kis részt villantottál fel a /ársaság hétköznapjaiból. Kíváncsian várom, hogyan bújnak össze a szálak, a korrepetitor és a nebulók hogyan bonyolódnak ki a történelmi és irodalmi időszövetből. Persze fölkeltetted a kíváncsiságom a többi, ismerős szereplő egyéb ügyei iránt is, úgy hogy várom a folytatást.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 05-11-2020 @ 03:28 pm)
Comment: Kedves A_Leb, köszönöm a bejegyzést. Megtisztelő a kitartó figyelmed. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
