Chiricuta József: Egy régi karácsony
Van egy hely a szívemben, jó mélyen,
Hol régi képek törnek fel, emlékeimben,
Egy kis falut látok most a bércek alatt,
Minden háznál akad egy kis finom falat.
Az ereszen csillogó jégcsapok lógnak,
A hidegben, lópokróc lapul hátán a lónak.
Száncsengő hallik a titokzatos estében,
Vidám hangokat hallok most is a fülemben.
A karácsony varázsa telepszik a házakra,
Senki sem figyel az elsuhanó árnyakra.
Csikorgó hangja a hónak, a léptek alatt,
Mint egy szimfónia, mely mindig megnyugtat.
Mintha a harangok is más ütemen szólnának,
Emlékeztetve, születését a kis Jézusnak.
Fahéj illata terjeng mindenütt, ez csábító,
Belesni a házak ablakain, ilyenkor olyan jó,
Béke van és szeretet az emberek szívében,
Ezen a napon, hatalmas béke van a lelkekben.
Az asztal körül ott ülnek, kicsik és nagyok,
Gőzölgő lábasokból előkerülnek a finom falatok.
Imádsággal adnak hálát, a Kisded születésének,
A távol élő családtagok is ilyenkor haza térnek.
Könnyel telik meg szemünk, és emlékezünk,
Eltávozott szeretteinkkel együtt már nem lehetünk.
Az ünnep varázsa teszi, hogy nincsenek komor arcok,
Csak boldog emberek vannak, és elsuhanó angyalok.
|
|
|
|
|
