Kérem, hogy aki csenget
az merjék belépni,
mert a félelmek trónjára
könnyebb felülni.
A tavasz várja a tél végét,
begyújthatnánk a két végét,
a kanócnak, mitől durran
a löveg
s leomolhatnának a kövek.
Ha sárgállik az eső,
de a hó fehér marad,
a testekre nem kell kendő,
mindig jól fedd le magad!
Ki elől, ki hátul,
nekünk mindegyik járja,
a sor végén a táj kitárul,
s örömmel néz e világra.
Barlang forrásából patak ered,
éltető vízéből nagyot nyelek.
Elmondanám, de talán te
sem mered
hallani, miért epekedek.
Kérem, hogy aki csenget,
az merjék belépni,
hisz kérdések nélkül
semmit se tudsz elérni!
|