| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Ultimátum Ideje:: 11-16-2020 @ 08:00 pm |
|
|
|
|
A néma mesélők úgy alusznak el,
hogy köröttük mind, gyűrött vers az ima.
Beszédjükkel álmukban sem hagynak fel,
kihallatszik belőlük Isten fia.
Ha tízezer harangot kongatnának,
egy sem volna, mi szelíden csengettyűz.
Sírva és jajongva a keresztfának:
lándzsát adnak kezedbe, ó, zsenge szűz.
De én, az éjben csak magam vagyok rossz,
nem párolog belőlem a Biblia.
Olyan vagyok, mikor engem káromolsz,
mint őszi, hűvös esőben a szikra.
Láttál valaha szépnek és jónak is,
örömöd forrása volt a drágakő.
Most füstölgök szobámban, létem hamis
illúziók közt rothadó rózsatő.
Tudom jól, fagyban virágoztam mindig,
szirmomtól megdermedtek a boldogok.
De verseimet, majd ha széjjelhintik,
kezedben akkor a legszebbet fogod.
Pogány szavam kereszteli az idő,
nem víz az, pokol súlya a mélybe húz.
Te ne higgy senkinek: a katáng kinő,
amiért az eke vasa földet zúz.
Ősze-tested sovány halványulása,
az enyémnek csupán a visszhangja vagy.
Mégis, árnyékként utad veled járva
rímeimből valami tán’ megmarad.
Beszéld el dalom, ne azt, aki voltam,
mondd igaznak az el nem ért álmomat.
Volt egy költő, feltámadatatlan-holtan,
ki általad rázza most a láncokat.
prayer
(Tisztelegve példaképem és barátom, tamiska emléke előtt.)
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-16-2020 @ 08:02 pm
| Hozzászóló: zsoloo (Ideje: 11-17-2020 @ 09:59 pm)
Comment: Zoli! A részvét közös. Amikor elveszít valamit az ember, van úgy, hogy meg is talál valamit. Nagyon régen olvastalak. Ez a vers - tudod, hogy nem szórom két kézzel az ilyen bókot - kiemelkedik a versek szürke tengeréből. Az erő, amit sugároz, a megsebesült lélek válasza az elmúlásra és a kinyújtott kéz a nemlétbe a barát után, aki csak félig távozott el, mert a lényegi része itt maradt. A teher, mely édes járom, örökség és nem iga. Rázni kell a láncot. A néma idő és a feledés ellen igazoltan jó módszer. És leírni mindazt, ami nem hagy nyugodni belül. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Kankalin (Ideje: 11-18-2020 @ 01:57 pm)
Comment: Zoli, nem tudok elvonatkoztatni a fájdalmas eseménytől, ami ezt a verset íratta veled, de nem is kell. Bevallom, könnyes lett a szemem, leginkább üzenete visszhangzik bennem és a gyönyörű sorok, emberiek, melyekkel emléket állítottál a barátnak, példaképnek, alkotótársnak. "A néma mesélők úgy alusznak el, hogy köröttük mind, gyűrött vers az ima." - nyugodjék békében Tamiska! Bárcsak soha ne kellene ilyen verseket írni (még akkor sem, ha a fájdalom szólaltatja meg legmélyebben a zenét, a húrokat)! :( Szeretettel: Kankalin |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 11-18-2020 @ 07:27 pm)
Comment: Kedves zsoloo! A tragédiák velünk élnek, s ahogy haladunk előre, talán már semmink sem marad azokon kívül. Köszönöm a figyelmed, az értékelést! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 11-18-2020 @ 07:29 pm)
Comment: Kedves Kankalin! A veszteség nem egyenlő a lírával, de a líra mindig is az otthonom marad, akár szép, vagy akár "csúnya" a világ. Köszönöm, hogy eljöttél a versemhez! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 11-22-2020 @ 07:06 pm)
Comment: Zoli, nagyon szép ez a vers, tükör, amibe bele kell nézzünk, valahányszor elveszítünk valakit. Így emlékezünk a távozókra, önmagunk valamikori énjére, és kicsit kitekintünk abba a jövőbe, amiben már nincsen helyünk. Bennem ezekre a történésekre, érzésekre világít rá a versed, amiben nagyon szép, mélyen, őszintén megfogalmazott gondolatokat hozol. A vers technikája remekül támasztja meg a mondanivalót, olyan együtállást olvastam ki a versből, aminek (nem tudok rá jobb szót) az őszintesége hatott bennem a legerősebben. Megfogott a versed.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 12-16-2020 @ 07:51 am)
Comment: Kedves Béla! Ha csak a hozzászólásaidat olvasnám mindenki verse alatt, akkor is kirajzolódna a költő valódi képe előttem. Köszönöm a figyelmed, és a méltatást! |
|
|
|
|
|
