Chiricuta József: Csellengő testvérek
A világba szétszóródott magyarok,
boruljatok térdre és imádkozzatok,
imára kulcsoljátok össze kezetek,
és kérjétek Istent segítsen nektek.
Kérjétek, hogy tekintsen nemzetünkre,
bárhol is járunk, ügyeljen életünkre,
fohászkodjatok, teljesüljön egyszer,
ne legyen a magyar örök vándor ember.
Kérlek Istenem vesd tekinteted népemre,
segítsd, hogy haza találjanak örömükre,
vessenek együtt, és együtt arassanak,
együtt egyék kenyerüket, és mulassanak.
Bármerre is tengetitek most sorsotokat,
lelketek mindig vágyta saját hazátokat,
a szülőföld vissza vár minket bármi áron,
halljátok meg ti is ott túl az összes Óceánon.
Halljátok? ....hívnak a Kárpátok, a Maros,
az Olt, mely összeköt és minket összemos,
kilométerek ezrei választ el, egymástól távol,
de a vér kötelez, élhetünk a világban bárhol.
És szólhat szátok ma bármilyen nyelven,
élhettek bármilyen eldugott idegen helyen,
de boldogan mégis egy helyen lehet élni,
őseink földjén, és itt is kell nekünk meghalni.
|
|
|
|
|
