| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Cenzúrázott levél [ Fény pnzió 91 ] Ideje:: 01-07-2021 @ 03:37 pm |
|
|
|
|
Cenzúrázott levél
Fény panzió 91
A meghitt társalgóban folyó felolvasást Stefánia Asszony váratlanul megakasztotta:
– Ne is haragudjon, kedves Géza, de magának most is szüksége van egy „szamárvezetőre”, mint amikor az Aranyos-patak mellett Torda felé gyalogoltak, és Johanna doktornő a műút szélére parancsolta, hogy el ne üsse egy kamion. Én ugyan teljes terjedelmében kinyomtattam amit írt, de a túlságosan személyes jellegű részeket blokkoltam, mert biztosan megbánná, ha a fiatalok azokat is felolvasnák. Talán Guszti bácsi is a fejét csóválná, ha elküldené neki őket. Az is csak maradjon meg saját emléknek, amikor a mentőangyalairól mélázik.
Ezek után így folytatódott a Géza bácsi – ezek után már fiktív – levelének felolvasása:
Nos, végre elérkezett a pillanat, amikor meglátom, hogy ki óvott meg a szakadékaim szélén! A meglepetéstől leesett az állam, mert apai nagynéném, egy szikár vénkisasszony fogadott, akit mindössze kétszer vagy háromszor láttam az életben. S erre van képe idehozatni! Odaintett magához. Úgy kerültünk egymással szembe, mint amikor a TV-ben álldogálós beszélgetést vesznek fel. Később mintha vasaló-állvánnyá alakult volna a köztünk levő pult. Aztán olyan is volt, hogy kis presszós asztalka mellett ültünk. Ez a jelenség is a különös igézethez tartozott, amivel az Elbrusz rabul ejtette a lelkemet: a képzelet és a valóság egymásba csúsztatásával fogott meg.
Pedig nem is volt értelmetlenség, amikre a Néne gondosan rákérdezett:
– Moszkvában ugye rendes szállodában laktatok? És Tbilisziben foglalva van-e már a szállásotok? És remélem, az utazóbőröndödet nem hagytad a repülőn…
Közben mellettünk különös karneváli forgatag kezdett kibontakozni, középpontjában egy divatjamúlt avagy örök divatú jampeccal. Szélesen felhajtott szárú porcelánnadrág, keskeny félcipő vastag szivacstalpon, pálmafás selyeming, tűzoltósisak formára feltornyozott hajzat. De a körülötte tétova rock and rollt járó csoporthoz képest a jelenség mozdulatai visszafogottak és elegánsak voltak. Amikor aztán az arcát is láthattam, meglepődve ismertem fel benne egykori magyartanáromat. Nem is a felbukkanása döbbentett meg, hanem a jampeces jelmeze, amit a való életben soha nem öltött volna magára. Nekünk, a kültelki srácoknak annyira idegen volt a feltehetően belvárosban dolgoztató, elit családból való fiatalember jólöltözöttsége, hogy nem éppen találóan, Jampinak neveztük el. Pedig hát dehogy is volt az!
Amikor találkozott a tekintetünk, már át is vedlett, elegáns utcai ruhát viselt, mintha csak a tanáriból óvakodna át a krétaporos osztálytermünkbe.
Vajon mit keres itt? Ha azért jött, hogy felkavarjon bennem egy keserves emléket, akkor telibe talált. Máris magam előtt látom azt a régvolt tanítási órát, amikor az egyik Dózsa Györgyös verset hiába magyarázta minimax diákjainak és észbe kapott:
– Egyáltalán ki hallott már Dózsa Györgyről? Senki?! Nem is olvastatok róla?
Én szinte önkívületben felcsaptam a kezem.
– Tessék, állj fel! Hol olvastál róla?
Még mindig gondolkodás nélkül, egyetlen lélegzetre rávágtam:
– Herczeg Ferenc: Az élet kapuja! – Alig, hogy kimondtam, máris rájöttem, mekkora butaságba vitt bele a magafeledt rajongásom, amellyel a kedvelt tanárom magyarázatát figyeltem. Hiszen az a könyv Bakócz Tamás pápaválasztási kudarcáról szól, Dózsa György csak az utolsó szava a regénynek, utána már az következik, hogy: VÉGE.
– Ó, hát az egy kicsit más… – De úgy látszik, érdekelte, hogy milyen családi háttér lehet a ványadt ruhájú lurkó mögött, akinek egy Herczeg Ferenc regény ugrik be a parasztvezér nevére, és eljött hozzánk osztályfőnöki családlátogatásra. Csak ezt ne tette volna!
Apám egyszerű iparosember volt, de az elemi után Nagykátán egy eleven szellemű polgári iskolába járatták, ahol természetes volt az önképző kör és a műkedvelő színjátszás. A fiatalok körében a „fonó” és a „tollfosztás”, meg a „tengerihántás” helyett már a színjátszó kör jelentette a társasági életet. Külön egyfelvonásos darabokat írtak a számukra.
Amikor a felmenőim népes családja a két háború közti boldog időkben Pesten fogott vállalkozásokba, Apám a Teleki téren olcsón felvásárolta a Tolnai Világlexikon köteteit. (Máig emlékszem: A-Bad, Bad-Bur, Bur-Don, Don-Fel stb. ) Ma a TV pótolja azt, amit akkoriban a színes folyóiratok előfizetése jelentett. A köznépnek a Tolnai Világlapja járt, az elitnek pedig a Herczeg Ferenc által szerkesztett Új Idők, amiből nekünk – szintén a Teleki térről – megvolt az egybeszerkesztett 1900-as és 1901-es évfolyam kötete, parádés díszkötésben.
Nos ezzel a háttérrel, a kissé beképzelt Apámnak elég lesújtó véleménye lett a mi általános iskolánkról, és ezt meggondolatlanul ki is fejtette a tanárom előtt. Hát, ez nem tett jót az ázsiómnak…
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-07-2021 @ 03:39 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 01-10-2021 @ 07:05 pm)
Comment: Izgalmas rész ez is, Tibor, kezdem Elbruszt megkedvelni, talán a színessége, az asszociatív kavalkádja miatt. Jó volt olvasni.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 01-10-2021 @ 09:30 pm)
Comment: Kedves A_Léb, köszönöm a jóindulatú értékelést. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
