| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Felvert erdő ölén Ideje:: 01-28-2021 @ 11:18 pm |
|
|
|
|
Meghalunk mi mind,
s odalesznek dolgos
álmodozva megélt,
s rideg hétköznapjaink.
Felvert erdő ölén
zúg, zúg, s csendesül
a morajló lomblevél.
Belül madár rikolt.
Utolsó fellángolás.
Aztán kihuny az értelem.
Leltárt készíteni
nem ér rá jövőre.
Ma szólok, ma még józanul,
a világ oly éles,
és mélyzöld ma nekem.
Szavak jönnek szótlanul.
A tűnődő ablakszemek
most engem figyelnek.
Elfáradt kétségek közt
oly éber, s tiszta agy
nem szemlél, s méreget,
csak tudja várva némán
az elkövetkezendő,
az elkerülhetetlen végzetet.
De mondd csak mit remélsz,
miben hittél mióta
felnőve küzdöttél,
s mikor menni kell
lesz-e számvetés?
Mikor szerelmed, drága
élted itt hagyod, vajon
valakit érdekelni fog, hogy
meghalunk mi mind,
s odalesznek dolgos
álmodozva megélt,
s rideg hétköznapjaink?
2019. 05. 12.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-26-2022 @ 09:29 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 02-02-2021 @ 08:30 pm)
Comment: Nagyon szomorú, de így van. Elmúlnak a szép napjaink, az idő bedarál mindent. Míg olvastalak ezek a gondolatok törtek utat bennem. Elemezni nem tudom a művedet, és a nagy igazság az, hogy soha nem is szerettem, amikor irodalom órán az volt a feladat. Csak az érzéseim azok amiket elmondhatok. Szeretettel olvastalak. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsoloo (Ideje: 02-02-2021 @ 09:58 pm)
Comment: Kedves Anna! Más nem is igazán számít, mit hogy gondolatot /érzést ébresszen egy írásmű. Míg az olvasó az író írásművét olvassa, addig az író a az olvasó véleményét. Ez így kerek. Addig izgalmas ez a világ, amíg születnek új írásművek és új reflexiók. A kapcsolat tesz élővé. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 02-03-2021 @ 09:32 am)
Comment: Való igaz. Meghalunk mi mind. De mert gondolkodó (gondoskodó) lények vagyunk, nem mindegy, mit hagyunk magunk után, azaz egyáltalán hagyunk-e, vagy épp úgy tűnünk el nyomtalan, mint a sivatagi porszemet ha felkap a szél és viszi messzi tengerekbe ejtve el. Bár végül minden ember lábnyoma itt marad, de akinek költői véna fut lelkében, nem mindegy, mennyire mély az a lábnyom. Tudtam-e adni az embereknek olyat, ami miatt tovább élek, ha porhüvelyem enyész is már? Szeretnénk. De a mai világban leginkább csak a vakablak kacsint, figyel a szépre. Érdeklődve, átélve olvastam ezt a tűnődő versedet, ami mégiscsak egyfajta számvetés. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 02-05-2021 @ 12:04 pm)
Comment: Jól sodor a vers annak ellenére, hogy számvetése bennem nagyon mély barázdákat húzott. Tetszett, hogy nincsen benne olyan erőltetett pátosz, ami a végső mérlegek sajátja, inkább belső polemizálás, "mi lesz ha..." . Szóval mind formai megoldásai, mind koherens tartalmi vezetése nagyon jól tartották bennem a verset, örömmel olvastam.
aLéb |
|
|
|
|
|
