| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Georgiában, jártál-e már? [ Fény panzió 93 ] Ideje:: 02-11-2021 @ 09:00 pm |
|
|
|
|
Georgiában, jártál-e már?
Fény panzió 93
– Jártam bizony! – válaszolta meg a kérdést a hallgatói helyett Géza bácsi. – Lélekben ráadásul annál is korábban, mint amikor az utazóbőröndöm hátán lovagolva a hotelba betoppantam Tbilisziben. [ Fény panzió 92 ]
Addigra a társaim otthonosan elrendezkedtek. A Moszkvában egykettőre összebarátkozott Péter (a tréfamester) és Gábor (a művházigazgató) lefoglalták a legjobb kétszemélyes lakosztályt. Koljának mint idegenvezetőnek elkülönült szállás járt, így nekem megmaradt a legkisebb szoba.
– Már megszokhatta – jegyezte meg Stefánia Asszony –, hiszen a zarándokutakon is mindig maga volt a Nemecsek.
Géza bácsi a megjegyzést a füle mellett elengedve, az őszinte érdeklődést látva tanáros magyarázatba fogott:
– A kiküldetésünk előtt – stréber kis főelőadó módjára – utánanéztem, hogy hová is megyünk. Nos, akkor még Grúziának nevezték ezt a csodálatos országot, amellyel egészen régi keletű a kapcsolatunk.
A hagyományos írásuk különös formájú betűit a 17. században a magyar Misztótfalusi Kis Miklós formázta (nyomdai szakszóval: metszette) könyvnyomtatásra alkalmassá, vagyis ő készítette az első grúz nyomtatott ábécét.
A grúzok „nemzeti festőjükként” tisztelik a magyar Zichy Mihályt, akit a Párizsban megismert grúz barátai bízták meg a grúzok történelmi eposzának, Rusztaveli: „Tigrisbőrös lovagjá”-nak illusztrálásával. E munkája által a grúzok nemzeti érzelmeinek a legfőbb életre keltője lett a zsarnok cári birodalom ellen. Tbilisziben Zichynek szobrot állítottak és utcát is neveztek el róla.
Petőfi szobrát is felállították, jelezve a két nép hasonlóan mély szabadságszeretetét.
– Nálunk pedig Tbiliszi térnek nevezték át Józsefvárosban a kedves kis Vagon teret – szólt közbe egy Pestről jött nyaraló –, talán éppen Grúzia függetlenné válásakor. A georgiai nagykövet jó példának nevezte a térelnevezést, amely az egymás iránti kölcsönös barátságot fejezi ki.
És megszólalt egy kedves fiatal hölgy is, aki nagyon ismerősnek tűnt Géza bácsinak, csak hirtelen nem ugrott be neki, hogy honnan emlékszik rá.
– Mifelénk Budán viszont Sota Rusztaveli mellszobrát láthatjuk, a XII. kerületi Kútvölgyi út / Virányos út fordulónál.
– Az ám! Sota Rusztaveli és az ő Tigrisbőrös lovagja! – Élénkült fel Géza bácsi. – Valamikor Weöres Sándor csodálatos tolmácsolásában olvastam. Ám legkorábban Vikár Béla ültette át magyarba. Ezt akár most is letölthetitek az internetről. Precíz fordítás, csakhogy nála olyan lett az eposz, mintha az Ezeregyéjszaka meséiből való lenne. Weöres viszont a magyar költészet remekei közé emelte. Kár, hogy ezt nem lehet letölteni, nyilván a szerzői jogok miatt. De antikvárban elérhető. Nekem is vegyetek egy példányt, ha hozzájuttok, mert az enyém elveszett.
A nem túl tágas társalgóban már csak azok maradtak, akiket igazán megérintett a szimpozion témája. Váratlanul egy mindezideig szerényen hallgató fiatalember kért szót:
– Hát a Somogy megyei Zala faluban valaki járt-e már?
– A nevét se hallottuk –, volt az egyhangú válasz. – Miért, mi van ott?
– Egy autós túrán véletlenül ott bukkantunk rá a Zichy Mihály Emlékmúzeumra. A cári család udvari festője onnan indult el világot látni, és oda tért meg az ősi családi fészekbe. Megragadott a hely szelleme, és utánanéztem a művész Munkácsyéhoz fogható élettörténetének.
Géza bácsi megérezte, hogy emberére talált:
– Ahogy tömören egybefogtad Zichy portréját, abból látom, hogy tudnál róla nekünk akár egy színes kiselőadást is tartani. Következő alkalommal tiéd a szó!
A fiatalember nem is nagyon szabadkozott.
Géza bácsi pedig formába lendült:
– Utána meg Rusztaveli Tigrisbőrös lovagjáról kérünk valakitől egy előadást! Éppen diákköri pályázatra való téma volna az ikreknek! Hasznos elfoglaltság lenne nekik a felkészülés…
De Stefánia Asszony közbeszólt:
– Szép is lenne, de most az érettségi teljesen kimeríti a szellemi kapacitásukat. – Kis hatásszünetet tartott, aztán váratlan bejelentést tett: – Majd és elvállalom helyettük.
Tádé és Huba hálás pillantásokat küldtek a Nagymamájuk felé, aki most igencsak felébresztette a társaság kíváncsiságát, Géza bácsi pedig nagyot sóhajtott. Megszabadult az ismeretterjesztés terhétől, most már felszabadultan mesélhetett a saját élményeiről.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-11-2021 @ 09:32 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 02-22-2021 @ 03:38 pm)
Comment: Olvaslak, Tibor, ez a rész valahogy elkerülte figyelmem, elnézésedet kérem emiatt. Kicsit mindig ott vagyok, amiről mesélsz, kikapcsol, köszönöm.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 02-22-2021 @ 07:11 pm)
Comment: Köszönöm az észrevételt. Üdv.Tibor |
|
|
|
|
|
