| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Forduló Ideje:: 04-30-2021 @ 07:01 pm |
|
|
|
|
A táj színpadán: arcod,
játékvég: az elvetélt őszben
távozó lépteid,
napok: névnélküliek,
ágyéktól- ágyig- szakadékig,
befelé a vágy viharában gyalogosan,
az éveim nyomai, a kötés nyomai,
sápadt homlokomon, az emlékek egyenlő távolságával,
egymás mellén leltározzuk egymást,
az összetartozás szavaival,
ahol az emlék: változó színekben,
ha kérdezik: nem-kapuk között kopogtatok,
24 órás szünetekkel vég nélkül rád zuhanva
s lépkedek át számtalan sínközt,
szemérmes szavakkal az idővel dacolva,
fázom, születtem a sötét utcák mellére,
idegen tájra, tántorogtam az élet felé,
a fal ami itt áll közöttünk, az elhagyott állomások peronjai
felriasztott éjszaka-szavak, álmaid földje, ez a város, ez
fedetlen arc, üres kapualj, ázott utca,
emeletek, végállomás, veled.
(Nagy János)
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-17-2021 @ 07:52 pm
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 05-03-2021 @ 09:47 am)
Comment: Nagyon jó gondolatok ezek. És a látszólag összefüggéstelen "motyogás" -ból egy kész mű lesz. Én például sok olyat is találtam benne, amilyet régebben versbe foglaltam, de látok olyat is, amiről tutira fogok írni. Hogy csak egyet emeljek ki: "tántorogtam az élet felé". Egyszerű mondat, de olyan nagyszerű, amit megéri kiteljesíteni. Örülök, hogy olvastalak! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Jega (Ideje: 05-20-2021 @ 06:56 pm)
Comment: Köszönöm Laci, örülök , hogy még valami megpendült benned. S Talán felütöttem egy gondolatot benned. Köszönöm soraidat. Jól estek szavaid, tőled, meg főleg. Jega
|
|
|
|
|
|
