| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Apostolok éjszakája Ideje:: 09-24-2021 @ 04:58 pm |
|
|
|
|
Lihegő nyarat locsol az este,
kókadt szirmok hevernek szerteszét.
Ponyva-versem szememet kilesve
lopkodja belőle az éj neszét.
S míg írom gondolkodva mit látok,
fanyar gyümölcsökért kapkod a Hold.
Denevércsalád az ágon tátog,
s egy utolsó nagyot horkan a holt.
Ilyenkor testem némán elmerül,
mint forró levesbe hulló kanál.
S csak olyankor rezdülök legbelül,
ha éhségemre a vers rátalál.
Már fáradt vagyok és verejtékes,
őszülő szakállamba markolok.
A falon lévő feszület véres
Nazarénus alakja fellobog.
Kanócot iszik a viasztócsa,
kis lángot úsztat a tányér körül.
Szobában heverőm, sápadt, ócska,
ennek a félhomálynak most örül.
Öled ringását érzem magamon,
mint bárkát, melyet rejt az Ararát.
S bár mákonyos képet fest az alkony,
most mégis csak ő a legjobb barát.
Édes-bort lehel csókos szép szájad,
még utána nyalok egy keveset.
Melled csobogó, szerelmi vágyak
felnyögő férfiúi képzelet.
Ruhám elhagyom, nem takar semmi,
vagyok úgy, mint a meglopott vidék.
Nagyon szeretnék most nálad lenni,
ahogy harangban az éji misék.
Már nem tudom mi a jobb, ha alszom,
vagy ha párnámba harapom neved.
Mindegy is, csak oly’ sokáig tartson,
amíg szívemben gyógyul a sebed.
…Kékül a kezem, a vérem alvad,
felszív a csönd, s valami messzeség.
Égre egy erő csillagot aggat,
és melléje rendeli kedvesét.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-24-2021 @ 04:58 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 10-19-2021 @ 08:58 am)
Comment: Érdekes kép megoldásokat hoztál ebben a versben, a "leves és kanál" nekem kicsit messze volt először a vers hangulatától, pátoszától, de összességében (miután az "éhségedet" ráépítetted) érthetővé vált, bár nekem idegen maradt. Mindenképpen nagy vers; komoly képek, remek hasonlatok, vallási-lelki utalások, az örök szerelem rezdülési, heve, mind itt vannak a versben. Örömmel olvastalak.
aLéb |
|
|
|
|
|
