| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Piroszmani képeskönyve [ Fény panzió 100 ] Ideje:: 12-15-2021 @ 10:05 am |
|
|
|
|
Piroszmani képeskönyve
Fény panzió 100
Egy esős délutánon Géza bácsit körbe vették az alapítványiak és a fizetős vendégek.
– Itt az alkalom, hogy végre a Tbilisziben átélt személyes élményeiről is beszámoljon.
Egy akkurátus fiatalember megtoldotta a kérést:
– Ha már bevezetett bennünket Georgia őstörténetébe, aztán a legendáiba, a hazánkhoz fűződő kapcsolatairól nem is szólva, akkor már halljunk valami személyesebbet is!
Meglepetésre egy képeskönyvet tett az asztalra a tanár úr, és mesélni kezdett:
– Valamikor a tanulmányutunk sokadik napján a vendéglátóink élénken kapacitálták Kolját, az idegenvezetőnket. Erre ő szófogadóan beterelt bennünket egy pincetárlatba, ahol különös képek díszítették a falakat, kárpitokat, dobozok oldalát, egyszóval mindent, amire csak pingálni lehetett. Megtudtuk, hogy ezek mind egy Piroszmani nevű naiv festő alkotásai.
Hazatérve megláttam a Corvina Kiadó Piroszmani albumát. Tüstént megvettem, így most a festő műveit mutogatva tartok élménybeszámolót.
A kiadvány jegyzeteiből kiderül, hogy szentpétervári értelmiségiek felfigyeltek erre a csodabogárra, és az eredeti foglalkozása után a Vámosként emlegetett híres francia naiv festő, Rousseau helyi megfelelőjének aposztrofálva felkarolták. De a művei esetlenségét látva, hamar meg is feledkeztek róla.
A hányatott életű Piroszmani ezek után végleg elzüllött.
– Adjatok egy üveg bort és bármit lefestek nektek – ez volt a szavajárása.
Láthatjátok, hogy leginkább cégtáblákat pingált, főleg vendéglősöknek, akik természetben fizettek neki. De nézzétek csak, minden cégéren orosz nyelvű a felirat. Ezt azért hangsúlyozom, mert Koljának, az idegenvezető tolmácsunknak sem volt szüksége a grúz nyelv ismeretére, nekem úgy tűnt, hogy ott mindenki oroszul beszél.
Egyetlen üdítő kivétellel találkoztam. Kulturális programokkal is kedveskedtek nekünk, így láthattuk a helyi Nemzeti Színházban Bertold Brechtnek A kaukázusi krétakör című darabját. Magabiztosan rábólintottunk, hogy ismerjük a történetet. Szükségünk is volt az előzetes tudásunkra, mert autentikus grúz nyelven folyt az előadás. A lágyabb orosz, az angol, az olasz stb. nyelvekhez képest a mi nyelvünkhöz közelebb álló zengzetes szólamokat hallhattunk, amit én nagyra értékeltem, bár idegenül hatott, mert nyilvánvalóan nem érthettem.
Aztán, ahol nem lehetett gond nyelvi nehézség, levezetőnek balettba is vittek bennünket, A hattyúk tavát láttuk káprázatos előadásban.
Most egy tudálékos fiatalember kért szót:
– De térjünk csak vissza a piktorunkhoz! Mintha Csontváry grúz megfelelőjét látnánk. Egyiket se gyanúsíthatnánk, hogy tanulmányozta Barcsay Jenő Művészeti anatómiáját.
– Mint ahogy a perspektívával is bajban vannak… – szólt egy másik.
– Örülök, hogy ennyi gondolatot ébresztett Piroszmani művészete –, nyugtázta Géza bácsi a hozzászólásokat. – Holnap folytatjuk a beszélgetést. Most itt hagyom nektek az albumot, csak nézegessétek. Történelmi adalékokat is találtok benne. Például a jobbágyfelszabadítás kedvesen naiv megörökítését.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-15-2021 @ 10:12 am
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 12-30-2021 @ 10:10 am)
Comment: Olvaslak, Tibor. Nekem Grúzia, sajnos - nem sajnos, örökké Grúzia marad, bár a Georgia elnevezés történelmi-nyelvi eredetét értem.
aLéb |
|
|
|
|
|
