Az itt következő írásomban nem szőke nők kicikizése, sem az informatikai alapítványok lejáratása volt a cél, de ahogyan egy néhai barátom, - aki a számítógépet ajándékba kapta -„Jeszek Pisti mondaná tréfásan”: Akinek nem inge ne vegye föl, (de azért egyszer mindenki fölpróbálhatja magára.)

Íme a novella: ami teljességgel a képzelet szüleménye, ám ha a szereplőik közül valaki a történetben mégis magára ismerne, azt ne tulajdonítsa be a véletlennek.

Kedves fiúk lányok!

A becenevem „Minni” no nem az értelmi minőségem miatt, hanem azért mert Hamupipőkének az üvegcipellője lehet, hogy lötyögne a lábamon.

A keresztnevem Vilhelmina Mónika. Ebből a két névből lett aztán a Minni becenév.

Az öcsém linux fan, amin gyakran elcsodálkozom, mert mindent kipróbált a linuxon, ami nem működik a windovson. Ami szintén nem működött egy darabig, míg egyre újabb linuxra ki nem cserélte a régit. Csodálkozom néha a megszállottságán, de egy ideje fölnézek rá, mert tényleg megszállottan állhatatos linux rajongó. Mire azt mondta: ne aggódj Mini(ő egyn-el mondja finoman célozva a szőkeségemre) neked mire lesz számítógéped, addigra tudok annyit a linuxról, hogy a rendszerösszeomlás, meg a kékhalál kifejezéseket ki lehet törölni a szótárunkból. A történet úgy kezdődött, hogy kaptam a körzeti orvostól egy állóházas számítógépet ajándékba amin win 98 volt, és soha nem működött jól, mert mindig lefagyott. Aztán megtörtént a csoda. Egy alapítvány képviselője megkeresett, hogy volna egy ajánlata a számomra.

*** Tegnapelőtt úgy hiszem rászolgáltam az általam annyira utált szőke névre! Általában jó ösztönnel ki szoktam szűrni a szélhámosokat, de ha igaz amit állítottak, akkor balek vagyok, igaz egy félig-meddig szerencsésnek mondható balek.

***

Említettem, hogy egy informatikai alapítvány képviselője e-mail-ben megkeresett, hogy adnának nekem egy számítógépet ajándékba. Mit szólnék hozzá? Hitetlenkedtem egy kicsit, mert már sokan a telefonszámomra, meg a lakcímemre pályáztak, de aztán gondoltam próba „cseresznye”. Az alapítvány képviselőjével megbeszéltem egy találkozót az egyik informatikai szaküzletbe, azzal az indokkal ott, hogy ha mégis kamu lenne az egész, akkor a lakcímem ne derüljön ki.

Persze azt mondtam, hogy azért oda, mert kiegészítőket meg programokat szeretnék még venni hozzá, úgy hogy ott majd feltelepítik rá, és ne kelljen kettőt fordulni, meg buszozni vele.

Öcsémet megkértem, hogy legyen ott velem, meg egy régi osztálytársam is ott volt egy ideig, akivel éppen összefutottam. Az úriember, mint ahogy meg is ígérte 1-2 perces késéssel megjelent.

„Nehezen, de felismert”, Amin persze csodálkozhattam volna, de nem igen volt időm meglepődni, mert már nyitotta is ki az autó csomagtartóját és vette ki belőle a gépem darabjait.

Látszott, hogy vadonatúj, szép ezüst-fekete ház, új T elosztó, vadi-új billentyű, vadi-új egér van hozzá, minden szép, új, jó, festék vagy műanyag illatú csomagolásban.

Kérdezte apócámat a boltból, hogy hova lehet pakolni a gépet? Az söpört neki egy kis szabad helyet, mire az alapítvány képviselője sietve megkért, hogy üljünk le valahova, mert alá kellene a papírokat írni, hogy a gépet átvettem, és már siet is, mert még rengeteg dolga van. Jobb híján erre célra maradtak az autó első ülései. Hat helyen kellett aláírnom, hogy a gépet hiánytalanul működő állapotban átvettem. A dokumentumok emlékezetem szerint kétpéldányosak voltak, de nem kaptam másodpéldányokat belőle. Az is meglepett, hogy a teljes nevem, (két keresztnevem is van) már rá volt írva előre a papírra, meg a pontos postacímem is, pedig azt aztán tényleg titkoltam mindenki előtt. Szem.ig számot be kellett írni, de születési hely, an:neve is pontosan előre géppel már ki volt töltve.

Ezen is csodálkoztam. Aztán azon is, hogy az öcsémmel is alá kellett íratni, hogy valaki jelenvolt az átvételnél, és az ő adatait is részletesen beledokumentálták.

Kérdeztem is a végén, hogy nem kapok másodpéldányt belőle? Azt mondta mosolyogva az úriember, hogy kaphatok, de csak akkor, ha nem áll szándékomban a készüléket elfogadni, és mindenképpen vissza akarom adni, mert a papírok csak akkor kellhetnek. Meg akkor másképpen kellett volna kitölteni őket. Persze eszem ágában sem volt vissza adni.

Kedvesen megnyugtatott, hogy nem lesz erre a papírra nekem soha szükségem, esetleg ha meg találják valaha véletlenül kérdezni tőlem, hogy kaptam-e az alapítványuktól gépet, akkor mondjam, hogy igen a gépet megkaptam, de gyorsan biztosított a felől, hogy soha senki nem fogja ezt megkérdezni.

Az úriember udvariasan elköszönt tőlem, beszólt a boltba, kérdezte, hogy működik e gép, és a kapott igen válasz után el is száguldott. Már a nevére se emlékszem. Na, Mini öröme azt hiszem ekkor volt régóta határtalan. Gyorsan vissza boltba, és kérdezem apócámat, aki már ekkorra összerakta gépet, sikerült-e neki bele életet lehelni. Mondja, hogy a gép működik, és egy kalóz windózzal van telepítve. Mondom sebaj, nekem a Gobolinux elfusson rajta, aztán más már nem is érdekel. Kértem apócát, hogy próbálja ki a kölyökpingvines csoda-cédével. Pár perc próba, majd mondja, hogy a hálózati kártyát, meg valószínű a hangkártyát ki kell cserélni, mert a linux-al nem kompatibilisek, és ha fizetek rá 1-2 ezer forintot, akkor kicseréli őket nekem linuxosra. Mondom jól van, cserélje ki! Azt mondja apóca felhúzva az ősz szemöldökét, kisvártatva, hogy kislány, én ennél a gépnél a szemétből különbet összekotortam volna magának, ha mindenáron valamilyen ősrégi használt gépet akar.

Mondom dehogy használt ez, látszik rajta, hogy vadonatúj. Mondja, hogy hát a billentyűzet, a ház meg, az egér, sőt a zsinórok az tényleg új, ő is árul ilyen billentyűt egy ezres-ért, de ez a dizájnos kínai ház, amit hozzá adtak, az bizony neki még ingyen se kéne, mert annál egy erős kartondoboz is többet ér.

Erre mutatja, hogy a belsejében a portól bundás elektromos kütyüket, teli tapogatás-nyomokkal, és mondja, hogy ennek egy részét még hajón mentették ki Atlantiszból mielőtt elsüllyedt. Erre az öcsém is már visszaért a pub-ból, kezében egy bontatlan dobozos sörrel, és elhűlve hallgatja, hogy ez lenne akkor az 867 Ezer forintos gép? Mondom milyen 867 000 Forint?

Kérdi, hogy nem olvastad el mit írtál alá? Átvettél az alapítvány képviselőjétől egy gépet ajándékba, aminek az ára több mint félmillió forint!

Kérdezem apócától, hogy mennyit ér akkor ez a gép tulajdonképpen. Azt mondja némi hallgatás után, hogy ha cakkpakk az övé lenne így ahogy van, és egy harmincasért el tudná adni, akkor a Nagytemplomban megcsókolná a szent Antal-szobor lábát, húsvéti nagymisén letolt gatyával, a nagyszámú hívősereg előtt.

Persze csak valami őrült linux megszállottnak, mint amilyen én vagyok, vagy gyűjtőnek, esetleg darabokra szedve tudná eladni, mert a kalóz Xp elég döcögősen fut rajta.

Öcsém olyat kacagott, hogy a sörös doboz is nagyot spriccelt a kezében mikor kinyitotta. Egy kevés belőle még a ruhámra is jutott.

Még a könnyei is folytak úgy röhögött rajtam. Kérdezem tőle, mi olyan mulatságos ezen? Azt mondja szőke vagy nővérkém! Azt se olvastad el, hogy papíron kaptál egy TFT monitort is hozzá? A tft a leírásban tényleg halványan rémlik, de nem tudtam, hogy az mit jelent?

Mire végére értünk a sok aláírni valónak, akkorra meg már elfelejtettem megkérdezni, hogy monitor tényleg van e hozzá, mert be még nem vittük.

Így utólag visszaemlékezve az is feltűnhetett volna, hogy amikor a papírokat elém rakta, akkor a számokat tényleg eltakarta. Úgy tette oda kezét, hogy mutassa, hol vannak a pontsorok a papír végén ahova alá kellett írnom.

Mintha vak lennék, és nem látnám a pontokat!

Percekig némán hallgattunk, aztán mielőtt az öcsém elkezdett volna újból röhögni rajtam, apóca törte meg a csendet, és igazán kedvesen, meg vigasztalóan azt mondta nekem!

-Tudja mit, kislány? Nézze a dolog jó oldalát! Végül is kapott egy működő számítógépet nem? Nincs is olyan messze attól, mint amilyet eredetileg keresett.

Linux el fog futni rajta, ami magának a lényeg. Ha utánamegy annak a szemétládának, akkor ezt a gépet a rendőrség lefoglalja mint tárgyi bizonyítékot, meg bűnjelet. Soha nem kapja majd semmi módon vissza, pláne nem aláírásért cserébe.

Legjobb estben: Mire vége lenne a jogi procedúrának addigra ez a gép annyira elértéktelenedik, és kimegy a divatból, mint a csizmás kandúr rizsporos allonge (alonzs) parókája Vojtech Kubasta meséjében.

Sok alapítványt arra használ az alapítója, hogy a jövedelme egy százalékát is valahogyan megspórolja, meg abból az asszonyának legyen kényelmes állása stb. Most is szerintem valami ilyesmi történhetett! Végül is az államot szedték rá jobban nem magát, maga csak épphogy egy cseppnyi hasznot látott belőle.

De az is lehet, hogy az alapítvány félig-meddig korrekt volt, csak a képviselőjük gondolta, hogy a gépet inkább a kölykének hazaviszi, magának meg jó lesz majd egy régi, de újnak látszik. Aztán az is lehet végül, hogy mindkettő igaz, mert ilyen drága gép elvileg talán mostanra papíron se létezik.

Tudja mit?

Szerintem tegyük át a belsejét a régi win 98-as gépük házába, higgye el sokkal jobb meg tartósabb is, mint ez a csillogó kínai csoda. Igaz, hogy ami a régi gépükben pihen alaplap azon csak 700 megahertzig tudja húzni, az órajelét, és az „új” processzor igaz hogy 800 megahertzes, de legalább tartósabb lesz.

Adok egy alig használt és tényleg jó merevlemezt még + bele, Ami a régi gépükben még jó volt, azt meg beszámítom, és az „új” DDR sd ram nem jó, marad a régi SDR sd ram, és adok egy kicsi, de azért tökéletes képű monitort is hozzá.

Azt a csilli-villi kínai házat meg kirakom dísznek a kirakatba, hátha valakinek megtetszik, és ráharap. A memória, és a hang kártyákat pedig hagyja itt bizományba, pár nap múlva talán el is adom őket. Három-négy óra múlva, zárás előtt el is vihetik haza, este már hancúrozhat is a kölyökpingvinekkel rajta. Mondom, egy szót sem értek abból amit mond, de legyen úgy, ahogyan jónak látja.

Kérdezi öcsit, hogy milyen volt előző gépén a kaméleonos linuxa? Mondja többféle is volt rajta. 8.0-as 8.2-es 9.0-s 9.1-es.

Apócám előveszi A Nagy Fekete Könyvet! (lemeztartót) Majdnem mindegyik telepítője megvan neki. Szépek! Zöldek, meg kékesszürke, színűek.

Rajtuk a világ legszebb kaméleonjai, és bagoly-jai! Mondja, Na kislány, akkor végül is melyik legyen rajta? Öcsém javasolja, hogy ne a gobo, hanem a 9.2-es SuSE linux.

Ahhoz ért, azt jól ismeri. Bólintottam, meg mondtam, hogy mellé kérek másolatot belőle, meg a Gobolinuxból is, és az UHU linuxból is legalább ötöt-ötöt. Kérdezi az orra hegyére tolt szemüvegén keresztül, nem lesz az egy kicsit sok? Mondom tényleg, tudja mit, a Geexboxal együtt legyen inkább tízenegy!

Zárásra visszamentünk. Már jó sötét volt, de már 30 méterről megláttam a linux világító zöld asztalát.

Egy kis hangszórót is kaptam a gépembe, amin nem csak a rendszerjelek, hanem halkan a zenék is lejátszhatók, meg a háttérzene is futhat rajta.

Kérdi apócám, merre fele laknak? Kiderült, hogy kis kerülőt leszámítva útba esünk neki. Hazavitt bennünket, a gépet is segített összeállítani, meg azt is mondta, hogy mi hova való, minek mi a neve. Némelyikre még emlékszem is. Úgy rémlik utoljára még kislánykoromban egy gyertyaláng füstjétől terhes karácsony este örültem egy tárgynak úgy, mint ezen a felemásra sikerült napnak az estéjén. Akkor a pesti nénikém aki egyben a keresztanyám is, ajándékozott meg egy beszélős, sírós, és lépegetős alvó-babával. Akkor még az anyukám is élt, a meghittséghez biztos az is hozzájárult. Apu benyit a szobába, kis enyhe piaszag kíséri, -Na mit végeztetek? Öcsémmel összenézünk! Mondjuk sietve egyszerre! Megjavították a gépet, nem is volt nagy baja, az informatikus szerelőnek útba estünk, haza is hozott bennünket! Odalép, ráteszi a kezét a gép házára, és mosolyog, majd mintha egy nemes állat volna, végigsimítja. Eljött a fickó a találkozóra? Nem jött! Pedig egész eddig vártunk rá. Ugye, mondtam én nektek, hogy nincs a világon olyan bolond ember, aki csak úgy, ingyen egy drága gépet oda adjon valakinek! És milyen igaza volt! Egy kicsit furcsállta, hogy két monitor is lett, de aztán biztos arra gondolt, hogy az egyik az öcsém valamelyik haverjáé, és inkább nem kérdezett semmit. Pénz az mennyi fogyott?

Mondom, á nem sok, a ma esti söradagodat nem futotta volna! Apu megnyugodva, Látjátok, tudtok ti ha akartok!

Végigfut rajtam a felismerés. Úristen, valamikor nem is olyan régen, milyen iszonyú sokat kellett neki dolgozni azért, hogy imádott fiúgyerekének ezt a mai szemmel nézve ócskaságot megvehesse.

Öcsinek egy erős PII. Számítógépe van, nekem meg most már egy gyenge PIII-as.

Kb. egy ötös volt a műsor, taxizással együtt + a monitor a két kártya a 11 db Cd, meg a telepítés és üzembeállítás.

Szerencsére a Gobolinuxos, UHU linuxos, és a Geexbox-os telepítők egy-két napon belül hiánytalanul fedezték az árát. A körorvosunk amikor megtudta, hogy a gépe nálunk milyen jó működik, már bánta, hogy ingyen odaadta nekünk. Kérdezte, hogy mennyiért szabadulnánk meg tőle.

Mondja öcsém kb. 900 000 Ft ért. Az öcsém nem nevette el magát, innen látszott, hogy komolyan is gondolja amit mondott. Tudja, elég sokat költöttünk rá! - toldom ahhoz amit öcsi mondott.

Mininek némi tipródás után kb. 0 Ft-ból lett egy nem új, de jó számítógépe.

Teljes-képernyős golyós-játékkal, egy egyszerű menüjű Abiword szövegszerkesztővel, automatikus pendrájv csatolóval, és conérói tenger, meg nádas háttérképpel, valamint Gobo-linuxos, UHU linuxos cd-alternatívával segédletként. Előlegbe arra az időre, amikor majd saját bérletem lesz a világhálóra.

Hurrá! Mindezt pedig smink, és megfázás, vagyis miniszoknya nélkül.

Füleky Vilhelmina Mónika (Mini) kb. 2011.december